Magyar élővilág

Élővilág és állatbolond vagyok. Én lennék az a személy, aki beszél a parkban a hattyúkhoz, aki beszél a kiskacsákhoz, aki beszél a vörösbegyhez is. És továbbá én lennék az, aki minden egyes kutyához két kedves szavat intéz a sétáim alatt. Én lennék az is, aki megfigyeli a természetet. Aki örül a gesztenye virágzásnak, aki figyeli hogyan nőnek a ‘bébi’ gesztenyék a fákon, aki várja a gesztenyeszezont is.
Itt is szeretem nézni az természet körforgását, de ugyanúgy otthon is, nyaralások alatt.

Reptérről az utunk hazavezetett, majd kicsit később nagybátyám falujába. Unokatestvéreim gyerekei lovastáborban töltötték a hetet. Délután 5-re mentünk felvenni őket. Lóistálló! Órákat el tudott tölteni a lovakat nézve. A tulajdonos hölgy egyáltalán nem bánta, hogy váratlan látogatóként mászkáltam körbe náluk. Még egy mini élmény fogathajtásra is felülhettem. Második gyerekkor mindig boldogság.

Lóistállóban élnek fecskék is. Miután a fecskék létszáma legalább megfeleződött az elmúlt évtizedekben, mindig nagy öröm látni a még élő példányokat. Anno rokonok disznóóljában igazi paradicsomi hangulatot élveztek és egész fecske családok jártak vissza évről-évre. Majd a néni és bácsi idős lett, ma már nem is élnek. Megszűnt az állattartás, élőhelyet vesztettek és eltűntek a gyönyörű kis fekete madarak. Hitem, szerint a gazdaságok megszűnése és háztáji állattartás felszámolása is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyre kevesebb a számuk.
Viszont hatalmas meglepetést okoztak, mikor Ferihegyen megpillantottam őket. Az indulási kapukhoz menő gyorsforgalmi út alatt vannak a fészkeik. Az érkezési kaputól a parkolóba sétálva figyeltem meg a fecskéket, amint fesztelenül repültek ki -be a fészkükből.

Velencei -tó körüli biciklitúránk végéhez közeledve megálltunk egy frissítőre a Kisfalud kocsmában. Miközben ittam söröm ugrott be, hogy egy gólyafékeszek van pont az épület mögötti villanyoszlopon. Nagy örömömre népes gólyacsaládot figyelhettem meg az esti naplementében. Remélem, hogy ők még a környéken megfelelő mennyiségű táplálékot tudnak találni ahhoz, hogy a junior gólyák életerősekké váljanak a nyár végi repülésükhöz.

A Császár – víz csatorna mellett futó őzikéket láttunk. A csatornából gyakorlatilag eltűnt a víz. Szívszorító volt látni, hogy a vadállatoknak nincs idei nyáron természetes vízforrásuk. Nagyon bízom benne, hogy ebből kifolyólag nem lesz jelentős állatpusztulás és a Velencei – tóhoz közelebb menve még találnak valami csapadékot. Bár a Velencei – tó is siralmas állapotban, Velence strandon nedves homokozó szintű az egész szakasza. Nagyon kéne az eső otthonra is!

Bicikliúton egy nőstény szarvasbogár éppen átsétált, mikor megláttuk. Megálltunk és megvártuk, míg biztonságosan átért a túloldalra. Szarvasbogár is ritka látvány manapság. Londonban sok évvel ezelőtt láttam utoljára belőlük egy példányt.

Esti kutyasétánk alatt, a Háromágú emlékműnél repülő denevérek suhantak el. Denevéreket sem mostanában sikerült elcsípnem élőben. Örültem nekik is!

Egy másik esti sétánk alatt, egy mellékutcában valami elsuhant. Először azt hittem, hogy patkányhoz van szerencsénk. Majd az állat mozgásából inkább egy sünire következtettem. Szegényke megijedt tőlünk és egy bokor tövében próbált elbújni, de így is szemügyre tudtuk venni. A sünők nagyon cuki és rettentően hasznos állatok. De jó, hogy Fehérvár szélén még élnek páran belőlük.

Szüleim kertjében gyíkoknak van otthona. A kövek között és virágok takarásában élnek, a gyerekkori homokozómba ássák el a tojásaikat, szaporodási időszakban. Sajnos élőben nem láttuk őket, mert a hőségben elbújva pihentek napközben.

Kerti óriás hangyák. Ezek a böszme nagy hangyák apum kerti locsolócsövén rohangáltak egész nap oda – vissza. A csövet használták autópályájuknak. Reggeli kávém mellett a mozgásuk vonalát követtem le, s megtaláltam, hogy a régi fenyőfánk kiszáradt tönkjében van a fészkük. Így hasznosítja újra a természet magától a dolgokat. Az egykori pompás fenyő most hangyalakként működik.

Élveztem megfigyelni a természetet otthon. Örömet adtak az élőlények.