Balatonnál

Az otthoni nyaralásos élményeimet a Balatonnal kezdem. Arról, hogy mennyit csodálkoztam az árakat látva. Értem én, hogy az élet drágult, hogy minden drágul, de vannak határok.

Magyarországon a vonatjegyek elképesztően olcsók. Átszámítva pár fontba kerülnek. Feltételezem, hogy egy kedvezményes árat fizet valójában mindenki és az állam közösből pótolja év végén a deficitet. Egy távolsági vonatjegy ára annyira kerül, mint Londonon belül 4-es zónából utazni a belvárosba. Itt nálunk a tengerpartra simán 25 fonttól indulnak az oda-vissza jegyek, a legközelebbi városokba. Távolabbi helyekre, jóval több. A vonatjegyek voltak a filléres tételeink a Balatoni kiruccanásnál.

Tudtam, hogy a Karolina kávéházba be fogunk ülni Balatonfüreden. Élni tudni kell, meg reggelizni is 20 ezer forintért simán. 2300-ért adtak is egy jegeskávét, rántotta 2800-ba került. Egy limonádé meg 1600. A Karolina londoni árakon működik, DE a különbség abban van, hogy a kiszolgálás színvonala magas. Ha hasonló szép és exkluzív helyet keresnék nálunk, a többszörösébe fájna már. A székeken székszoknya, csak arra van fiatal személyzet, hogy asztalokat takarítsa. Külön van a rendelésfelvevő, kiszolgáló és számlázó alkalmazott. A rendszer szépen ki lett alakítva, ahol a különböző feladatokra külön ember jut, vagyis gördülékenyebb és gyorsabb a kiszolgálás.
Az egyetlen hátránya a Karolinának, hogy nem közvetlenül a Balaton partján található. Belerondít a képbe egy pizzázó előtte pont.
A sütemények elképesztőek voltak. A menüt gyönyörűen fordították angolra, s idegennyelveket beszélő alkalmazottak is akadtak.
A csípős kolbászos rántotta pedig elnyerte nagyon Mr. Darcy ízlését is.
A Karolinába mindig szívesen fogok visszatérni és szeretnék még jönni a jövőben.

Városnéző vonat Füreden. Először, utoljára és soha többet. 2500-ért körbevittek, de nem volt az olyan nagy cucc. Semmi extra kb. A város szélén meg nagyjából csak szemétdomb van, meg kidobott játékgépek egy telken. Egyáltalán nem adott semmi exkluzív, váó élményt az a 30 perc, az elektromos járművön. Csodás, profitorientált üzlet. Teltházzal indultunk kedden délben.
5000-ért kettőnkre. Kidobott pénz az ablakon.

A Füred – Siófok menetrend szerinti hajójárat 1900/fő. Drágább, mint a vonatjegy. Érdekes az áreloszlás az utazási fajták között. Időben jött, kényelmes volt, tiszta fedélzet, kellemes utazást adott.

Ebéd az Enni jó bisztróban a sétányon. 3190-ért a napi menü. Kaptam egy nagyon finom sárgabarack krémlevest és grillezett sajtot, jégsalátával. Halloumi sajtot ráadásul, hogy 12 éve alatt ez a ciprusi sajt is milyen népszerű lett otthon, mert már menüben is adják.
Mr. Darcy carbonarat választott, ami 3190 volt szintén. Egy tál tészta ára. Legalább jól készítették.
Italokkal együtt itt is elment 10.000 forint.
A hely dekorációja igazán bejött. Filmekből vett evős pillanatokkal a falon. Az indul a bakterház Bendegúza sem maradt ki, vagy a Bud Spencer babos fotója.
(Ha Karolinában nem eszünk annyit, akkor a Borcsa éttermet szemeltem ki eredetileg ebédelni. Ami a strand bejárata mellett található. Amúgy meg 1900-ért strandbelépő itt, van pofájuk!)

Továbbá italok a parton, kisboltból üdítők, összesen több ezerért együtt.
200-ért meg WC, mert nem elég, hogy fogyasztok a sétányon. Az üzletek bérleti díja nem elég arra, hogy a köz WC-t fenntartsák ingyen. Ez nagyon magyar szokás. Londonban, ha van egy hely, ahol több vendéglátó helyiség működik, akkor a hozzájuk tartozó mellékhelyiség ingyenes. Ha az ember jön – megy és iszik, akkor úgy is kell. Ne fejjék már a népet pluszban.
A parkokban nálunk 20p a WC, az még mindig olcsóbb, mint a magyar 200 ft amúgy!

Naivan úgy kalkuláltam, hogy 54 000 forint elég lesz kettőnkre leugrani a Balatonra, egy napra (strandolás nélkül), egy jó kajálással és 1 olcsó hellyel. Kis butuska voltam. Ebből az 54-ből alig maradt pár ezer és még Siófókra sem értünk át kora délután.

Siófok, Petőfi sétány pedig egyenes a gusztustalan kategória. Soha többé, hogy londoni árakon hozzám dobnak valamit, amit egy “elegáns” műanyag széken fogyaszthatok el és mehetek is. Lángosért 1990 forintot nem fogok kiadni.
Éhesek voltunk, szóval végül is megalkudtunk egy gyrosos helynél. 2 gyros – még csak nem is bőséges tál, 1 kancsó limonádé, 2 db palacsinta, felszolgálási díjjal 8200 forint – mostani gyenge árfolyamon is 18 font. Mr. Darcy annyit mondott csak: They are really taking a piss. Fene a pofájukat, bolondnak nézik az embereket.
Petőfi sétány végleg leszerepelt a szememben. Nincs ott semmi, csak fejik a népet. Az utcán működő pénzváltók is csak hülyének nézik a turistákat, mikor Pesten 465-ért lehetett venni forintot, ők nagy gavalléron 420 forintot akartak adni fontokért. Nem váltottunk, csak kíváncsi voltam!
Strandbelépő 2500 ft/ fő. Minden nap jönnék ennyiért, hagyjuk már! 😀

Siófokra a jövőben, egyedül és kizárólag csak este 7 után és teli hassal fogok érkezni. Mikor is ingyen be lehet menni a partra és megcsodálni a naplementét.

Lementünk a Balatonra egy napra és 65 000 ft-ból pont ki is jöttünk, 2 felnőttre.
Nem normális világban élünk! Ki engedheti ezt meg amúgy, otthoni fizuból? Mert még londoniból is ütős volt.

Mr. Darcy ezek után csak annyit tudott mondani, hogy a másnapi, budapesti kiruccanásunkra nem indul el 100 ezer forint nélkül, kettőnkre. 100 ezer! Be is b@szná a nagykaput, ha ennyi elmenni egy városnézés alatt, a fővárosban. (Elnézést a csúnya beszédért).

Nagyon hálás vagyok, hogy megengedhettem mindent a Balatonnál. Bocsánat, ha túlságosan elkapott volna az anyagiasság, de tényleg lesokkoltak az árak itt – ott.