A Facebook nagy kém

A Facebookról már többször írtam, most pedig megállapítom. A legnagyobb kém valaha, amit kitaláltak. Sőt, még csak erőszakoskodnia sem kell. Önként és boldogan mindent megosztunk. A háttérben pedig figyel és következtetéseket von le.

facebookMa egészen elképedtem, mikor egy közel 2 évvel ezelőtti srácot beajánlotta a rendszer, mint lehetséges ismerőst. Miért is ütött meg a helyzet?
Először is, az illetőnek a telefonszámát tudtam csupán, amit már rég töröltem, s 2x cseréltem telefont ez elmúlt 2 évben. Még csak nyoma sincs az egykoron váltott pár sms-nek. A srác keresztnevét ismertem, így soha az életben Facebookon nem láttam még, mert nem tudtam, hogy kereshetnék rá.
És ma ő ott volt elsőként a listán. Nem hittem a szememnek. A profilképe alapján ugrott be, hogy hoppá.
Egy szombati kurta estén ismertem meg az illetőt 2013 februárjában. Párszor találkoztunk, aztán soha többé. Nem keresett és kész. Imádnivaló gyerek volt szememben. Kékszemű fiatal angol srác, akinek szemébe nézve olvadoztam.

Próbálok logikát keresni a Facebook fejében. Miért éppen most dobta ki a srácot, s legfőképpen azt szeretném tudni, hogy hogyan. Én sem mondtam meg neki a teljes nevem, nem tudott volna megtalálni, keresgélni. Egy pasi meg amúgy sem böngészne órákat ’Anna’ nevű Londonban élő nőket kutatva.  Egyetlen közös ismerősünk sincs, és e-mailt sem váltottunk soha. A számomat tudta, de nem keresett, szóval kifejezte, hogy viszlát.
Ami elképzelhető, hogy mindketten azon a bizonyos estén az adott szórakozóhelyre be vagyunk csekkolva, továbbá a srác nem törölte a számomat, s ez alapján az Facebook app-ja megtalált, majd összekötött vele, mert a számom fent van (barátok számára láthatóan).
Ha nekem kidobta őt, akkor ma engem is kidobott nála ismerős lehetőségnek?
Durván kémkedik a Facebook.

Hebegtem, habogtam egy picit. Erre két órával később egy másik olyan srácot adott be a Face, hogy leültem. 2014 februárjában egy találkozóról hazafelé menet, beugrottam a Mekibe sült krumpliért. Séta közben kezdtem el majszolni. Egyszer csak egy srác elhaladt mellettem, hátnézett rám, s hozzám szólt. Jól esik este egy kis sült krumpli? Én azonnal mosollyal, vegyél belőle nyugodtam. Hozzám szegődött hát egy rövid sétára a Trafalgar tértől a Embankment gyalogos hídig. Megálltunk ott, s pár szót beszélgettünk. Élveztük a romantikus kilátást, ahogy ő nevezte, a London Eye-t. Elkérte a számom, és többet nem hallottam róla. Én még csak a keresztnevét sem tudtam meg.
Ma este pedig ott volt a profilja a lehetséges ismerősök között. Ezt hogyan? 9 hónappal később…Most tudtam meg, hogy Stephen-nek hívják és amatőr zenész, zenei suliba jár gitár szakra.
Okés, nyeltem egyet.
Mit kezdjek ezzel? Ő sem keresett soha, ennyi. Hagyjon békén a Facebook a múltbeli pasikkal.

Elnosztalgiáztam mindenesetre. A Mikulás bácsi mosolyt csalt az arcomra vagy Mark Z. app-ja cseleskedik velem.
Véletlen? Oka van? Passz. Én az ujjam nem fogom mozdítani. Tegyék azt a pasik.

Reklámok

A Facebook nagy kém” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Sárkány Zsolt szerint:

    Kedves Anna (Hanna). Már nem nagyon emlékszem, hogy hogy találtam rá a blogodra, de örülök neki, hogy ez sikerült, mert nagyon jók az írásaid. Öröm olvasni őket. Csak így tovább! Most megmozdítottam az ujjam 🙂

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s