Szombati találkozó

A mostani zűrzavarós és káoszra hasonlító helyzetben, egy múlt heti élményemről szeretnék írni, hogy kizökkentsem magam illetve remélem másokat is a nehéz gondolatoktól egy rövid időre.

Múlt szombaton magyar meet upon jártam a belvárosban. A Joe and the juice adott helyett az összejövetelnek. Ezt a jucie láncot már jó ideje felfedeztem és rendszeresen beugrottam egy – egy üzletükbe az elmúlt hónapokban. 5-6 fontért egy juice/smoothi soknak tűnhet…de legalább jól eltelít és nem egészségtelen.

A találkozón kiszúrtam egy urat, aki akcentussal beszélte a magyart. Akcentusok kapcsán nem szoktam „letámadni” senkit, mert én sem szeretek, ha ezt feszegetik. Úgy voltam vele, hogy majd idővel kiderül az ő története. Ki is derült. Ő már egy olyan magyar, aki tulajdonképpen brit. Már itt született Angliában, a 70-es években, egykoron kivándorolt magyarok gyerekeként. Ő volt az első olyan személy, aki már második generációs bevándorló, s találkoztam.
Le a kalappal előtte, hogy ilyen gyönyörűen megtanulta a magyart a szüleinek köszönhetően, anélkül, hogy hosszútávon valaha élt volna Magyarországon.
Mesélte, hogy a magyar állampolgársága még most van csak folyamatban. A Brexit előtt nem látta különösebb előnyét, hogy kettős állampolgár legyen.
Ő az, aki nyelvében magyar és angol, ám brit. Itt nőtt fel, szeme előtt változott London. Szerinte a legnagyobb mérhető változás a 80-as évekhez képest, a globalizáció, hogy sokkal többféle népség él itt, mint korábban. Valamint ezzel párhuzamosan az ételválaszték is pozitívan fejlődött és alakult.
80-as években egy normális kávét nem lehetett kapni Londonban – mosolyogva említette.
Róla még annyit, hogy igazi világpolgár. Élt Melbourneben, Szingapúrban is munkájából kifolyólag.
Mikor ilyen történetek hallok, mindig elgondolkodom. Az én családom 100 évre visszamenőleg a városunk határát sem igazán hagyta el…más meg közben „mindent” látom röpke 40 év alatt.

Az idővel érkezett egy pár, akik velem szemben foglaltak helyet. Bemutatkoztam nekik és magyarul elindítottuk a társalgást. A pár férfi tagja akcentussal, de beszélt magyarul. És erre kiderült, hogy ő tulajdonképpen lengyel.
Dióhéjban róla. Német-lengyel vegyes házasságban született. Gyerekkorát Németországban töltötte, ahol kiválóan megtanult németül. A gyerekkora második részét Lengyelországban élte le, majd Magyarországon is tanult egyetemen. Otthon ismerkedett meg magyar párjával, akivel idővel nyakukba vették Londont. Szóval német-lengyel-magyar-angol nyelven tud beszélni, neked mi a szuper képességed?
A munkája is egy egészen elképesztő szakterületen mozog. Hozzá képest kispista vagyok.
Őt hallgatni magyar-angol vegyes társalgásban valami elképesztő élményt adott.

Mindig szeretek olyan emberekkel találkozni, akik élete az átlagból kirívó. Pont ők mutatják meg, hogy a világunk több, mint amit látok/hiszek. Velük folytatott beszélgetések szélesítik a látókörömet, avagy minimum elgondolkoztatnak.

Köszönöm az életnek a szombat kora délutánt! Feltöltődést kaptam szociálisan.