Pub szerda elmaradt

Pub szerda elmaradt április hónapban, mert sokan szabadságukat töltik otthon.
Minden hónapban előre beírom a naptárba, fixen programként. Hiányzott most, hogy a csapatot ebben a hónapban nem láthattam.
Megszerettem azokat a személyeket, akikkel rendszeresen hónapról – hónapra találkoztam eddig. Csak a legjobbakat tudom róluk elmondani. Szuper társaság jött össze a fél év alatt.

Ám, hogy ne legyen olyan eseménymentes a helyzet, a héten kaptam egy személyes üzenetet Facebookon. „Te vagy az a blogger, csak aki mindig ír a szerdákról?”. Meg miket is irkálok össze az emberekről. Idézem „Senki sem azért jár a találkozóra, hogy utána a neten valaki kipletykálja őt”. Baromira igaza van az üzenet írójának. Sőt, rögtön tudtam, hogy melyik cikk verhette ki a biztosítékot. Eddig egyetlen személyről írtam negatívabb hangvételben, s valóban, ki szeret magáról rossz véleményt visszaolvasni az interneten. És sem örülnék neki, ha valaki leírná, hogy „kretén lennék vagy egy megosztó személyiség”.
Nagyon hálás vagyok a kritikáért, mert az ilyen őszinte és jóindulattal írt vélemények segítséget adnak. A jövőben mire figyeljek oda és húzzak egy határt, mi az a pont, amit még vállalható.

A blog az én személyes és szubjektív gondolataimnak megnyilvánulási tere. Így az sem volt teljesen korrekt, hogy egy – egy embert emeltem ki mindig, mintha csak őket preferálnám és a többiek nem is fontosak…vagy megdicsértem egy csajt. Lehet, hogy ő meg pont más szerint nem is annyira király.
Jobb lesz, ha az elkövetkező hónapokban hanyagolom bárkinek is a bemutatását.

Megfordult a fejemben, hogy még egy biztosíték kiverő cikk és a szervező srác megkér, hogy hanyagoljam magam a találkozókról. Nem a magánszemélyem a probléma, a blogger énem kavart be.
Téma egyelőre lezárva.

Itt a tavasz, párválasztás évszaka…személyes ismerősi körömből egy hölgy kérdezte: Pasik a pub szerdáról?
Nem párkeresésre használom, de van szemem és nyilván van egy személy, aki tetszik. Nem igazán szoktunk beszélgetni, de az a 3 mondat, amit úgy általában váltunk, pont olyan, amire pont akkor szükségem van. Ennek is örülök, és ha mindig ennyiben marad a dolog, hát akkor ennyiben marad. Havonta/kéthavonta látni őt is kis boldogság.

Foly.köv. május vége? – következő találkozó?
Ki tudja még azt…