New York: Kaják

Még nem beszéltem az ételekről, miket is fogyasztottunk New Yorkban.
Terjed egy szóbeszéd, miszerint hatalmas adagokat adnak a burgerosnál, óriási húspogácsát raknak a zsemlébe. Ez mese! Nem találkoztam ilyennel sehol sem.

hotdogos

Hot dog árus New Yorkban

Az utcai árusok igen népszerűek. Hot-dog, bagel, burger, kebab, amit szeretne az ember. Az árak pedig: 1 dollártól kapható a „meleg kutya”, a burgerok kb 4 dollártól (sült krumplival együtt) mozognak. A kebab és hasonló ételek az 5-6 dollárt is ütik, de többe is kerülhetnek.
Az árak függnek még a bodé helyétől is. A Centrál park mellett, körül és bent drágábbak, mint az eldugott utcákban és kevésbé felkapott helyeken.
Egyik reggel tojásos-kolbászos bagelt vettünk (3,5 dollár) az utcai árustól. Nem sajnálta az anyagot, jól megpakolta és finom is volt.

Tartózkodásunk alatt többször jártunk a KFC-ben, ahol taco szendvicses ennit kóstoltunk meg.

McDonalds_Times_SquareA Mekibe (minden üzletük non-stop nyitva van) is beugrottunk egyszer, mert kíváncsi voltam a sajtbugerre (1,7 dollár). New Yorkban stílusosan sárgába csomagolják a burgert, s a mennyiség nem hatott meg. A sült húst majdnem nagyítóval kellett megkeresnem benne.
A kiszolgálás érdekes. A pénztár felveszi a rendelést és fizet az ember. A blokkon egy sorszám szerepel, aminek számát a kiadási pult kijelzőjén kell figyelni. Elég lassú a tempó, szokatlanul sokat kell várni. Angliában és Magyarországon jobb a kiszolgálási sebesség.
Mint ex Mekis dolgozó azonnal észrevettem, hogy Amerikában engedik a műköröm viselését, de a festett köröm is megengedett. A hajháló sem kötelező. Itt az EU-ban szigorúbbak a higiéniai előírások, úgy találtam.

donking_donutA törzshelyünk a Donkin Donuts volt. Szinte minden nap betévedtünk egy italra, donutra is. Akció keretein belül 6db-t 4 dollárért tudtunk venni. A kávés – jeges italok isteniek voltak, a Starbucks-t kisujjból lekörözik. Volt, hogy reggel is a Donkinben indítottunk.
Magyarországon a 90-s években, a nyugat nyitás időszakában Budapesten voltak Donkin Donuts-ok. Én ezt vidéken nem éreztem, így nem hiányoltam az üzletet. Nekem újdonság volt.

Mexikói kávézóba is benéztünk, reggelit illetve finom süteményeket vettünk.
Továbbá sok-sok pizzát ettünk, aminek egy szelete 1 dollártól indul.
Néha helyi kifőzdében ebédeltünk, 5 dollárért dugig lehetett pakoltatni egy nagy dobozt. Egy másik helyen súlyra ment az étel. Húsok, tészták, gyümölcsök stb abból és amennyit akartál, tehettél. A kasszánál megmérték a tömeget, s árat mondtak. Egy ilyen helyen hagytam ott 12 dollárt, de nagyon isteni és meleg dolgokat ettem, amiből ebéd és uzsonna is lett a mennyiségből adódóan.
Utolsó napok egyik reggelén olasz kávézóban omlettet reggeliztünk.
Atlantic Cityben az 5*-s hotel éttermében 10 dollárért degeszre ettük magunkat minden jóból.

Five Guys

5 guys belülről

A 5 guys nevű bugerost is kipróbáltuk. Állítólag jó nevű hely és különböző díjakat kapott ár – értékre, vásárlói elégedettségre. Ami szimpatikus volt, hogy én dönthettem el egy lista alapján, mit akarok a burgeromba. A kiszolgáló srác pedig a ’megzabálnálak, de iszonyat helyes vagy’ kategóriába tartozott.
A burger jó volt, de nem óriási nagy, a sült krumpli viszont csapnivalóan szar.

Végezetül megemlítem a kedvenc kávé eladómat valaha. Egy szemüveges srác dolgozott New Jerseyben a vasútállomáson. Reggel és meleg lévén, egy jó nagy adag jeges kávét szerettünk volna. 3 dollárért árulta. Eleve szimpatikus volt, de mindig volt pár kedves szava hozzánk. Kérdezte, hogy diákok vagyunk-e, mi újság, honnan vagyunk stb. A 3. nap mikor meglátott, már kérés nélkül adta az italunkat. Megjegyzett minket, s maximális vásárlói elégedettséget váltott ki nálam. Az utolsó alkalommal még biztonságos repülő utat is kívánt nekünk! Hiányzik a kávéja és személye!

Zárásképpen egy furcsa amerikai dolgot említenék meg. Az úgynevezett rejtett-csalós Áfát hoznám szóba, ami törvényes. A lényeg: a vendéglátóhelyek nem kötelesek az áraikban feltüntetni (megadni) az Áfát. Ha például a Subway azt reklámozza, hogy 4 dollár egy menü, az áfa nélkül van! Rendelsz, fizetsz, s nem érted, miért több. Pont egy ilyen alkalommal világosított fel minket az eladó, hogy az áfa kérem szépen, igen, hozzájön. Figyelmesen és körültekintően a vásárlásokkal…
Én EU-s fogyasztóként ezt becsapásnak éltem meg. Az ár nem az – az ár, amit valóságban fizet az ember.
Megnyugtatásképpen mondom, hogy az utcai kis bodék, neve sincs burgerosok, és minden kicsit is feketén működő üzlet, nem fog áfát felszámolni. A városszéli pizzázóban, ha az van kiírva, hogy 4 dollár, akkor annyit is fogsz fizetni. Csókoltatóm a be nem jelentett alkalmazottakat dolgoztató helyeket.

Összességében jó sok szemetet ettünk, s mellé undorító méreg kólákat ittunk. Meg is fogadtam, hazaérkezésem után minimum fél évig nem fogyasztok cukros – mű italt. Ja, és azt gondoltátok volna, hogy a boltokban olcsóbb a kóla, mint az ásványvíz?! No comment.

New York: Soho és környéke

Közeledünk a beszámolók végéhez. Még maximum 4db fog születni és kész. Persze végtelenségig tudnék mesélni, mert minden új dolog élményt adott.

erno laszlo bolt new york

Erno Laszlo Luxus bolt a Sohoban

Most a new yorki Sohoról tennék pár említést. Ha összehasonlítom a londoni és a new yorki Sohot, akkor New York nyert. Szerintem sokkal barátságosabb és családiasabb légkör uralkodik ott, mint itt. Az éttermek és a bárok szimpatikusabbak voltak számomra. A Soho mellet van a Noho, ami után a Washington térbe tudunk belefutni. A helyet kineveztem a kedvenc helyemnek a városban. Ha new yorki lennék, biztos sokat bandáznék a környéken, vagy éppen ide szervezném a találkozóimat.

washington square by night
A téren egy csodálatosan szép szökőkút helyezkedik el, ami mögött egy boltív található. A new yorki Dialív, ha fogalmazhatok így. Ez a környék hivatalosan már a Greenwich village bejárata, ahol a Jó barátok laktak a sorozat szerint. Manhattan szíve ez, ami igen elegáns. Nem lehet, nem szeretni!

la mare restaurant new york

Olasz étterem a Little Italyben

A Sohotól jobbra található a Little Italy, avagy a Mediterrán New York. A Keresztapa filmből kiindulva itt élhetnek az olasz maffiozók. Komolyra fordítva a szót, ha az ember igazi olasz hangulatra és ételekre vágyik a városban, kötelező felkeresni a helyet. Igazi mediterrán érzés árad a környékből. A éttermek a járdákra is kipakoltak, lehet kiabálni, kis robogóval nyomatni, dudálni. A pincérek többsége is olasz, a nyelvet is lehetőségünk van gyakorolni. Szerintem minden olasz turista felkeresi a Kicsi Olaszországot Manhattanben.

Kínai negyed. Csalódás volt. Egy-két étterem bújik csak meg csupán. Turisták egyáltalán nem voltak, szóval, ha kihagyjátok, sincs semmi baj. A legnagyobb döbbenetet egy patkány adta, ami az orrunk előtt futott át az utcán. Pont az i-re. Koszos és kietlen hely, kevés vendéglátó egység, s szemétevő állat is. A new yorki China Town-ban nem érik egymást a büfé rendszerben működő éttermek, nem fogsz jóllakni, maximum éhen maradsz. Nem tetszett, s nem időztünk el különösebben sokat.
A kínai negyed mellett van egy tér viszont, ahol estéként a kínaiak szocializálódnak. Kijönnek táncolni, pihenni, beszélgetni. Érdekes volt belelátni egy ilyen társaságba.

66-Perry-Street-Carrie-Bradshaw

Perry str 66 – a világ leghíresebb apartmanja

Bonusz lehetőségnek megemlíteném a Perry utcát, ami egy könnyed sétával elérhető a Washington tértől. Sex és New York rajongóknak egy zarándokhely a Perry str 66, ahol a történet szerint Carrie élt. Jelenleg magántulajdonban lévő ingatlanról van szó, ahol egy tábla kéri a turistákat a kulturált viselkedésre, fényképezés hanyagolására, s főleg a ’lépcsőn tilos állni’-ra.  

A Soho és környékét este a hosszú és mozgalmas napok után kerestük fel, így a Washington tér padjait és a szökőkútját élveztük a legjobban. Örültünk, hogy végre pihenünk egy kicsit, s élveztük a new yorki – forró nyári éjszakát!

New York: Brooklyn

Ha belehúzok, szeptemberben sikerül megírnom az összes new yorki cikket.
Ma Brooklynról tennék említést, amit kicsit eltorzítva, de New York fekete negyedének is nyugodtam lehet nevezni.

Manhattant és Brooklynt a híres Brooklyn híd köti össze, amin szerintem minden turista biztos átsétál. Napközben, de főleg este éri meg átmenni rajta, hiszen az üzleti negyed ilyenkor úszik fényárban. Olyan szép látványt tudunk élvezni, hogy szerelmesek leszünk tőle.
Ha már Brooklynban vagyunk, sétáljunk le a híd parkjába. Remek fényképeket tudunk készíteni a manhattani toronyházakkal a háttérben. Utunkat folytathatjuk a városrész szívébe. Rossz hír, hogy ez a turista térképen már nem szerepel. Vagy van internet a telefonodon, vagy nyomtatsz googleről valamit, ha tájékozódni szeretnél. De hagyatkozhatsz a megérzéseidre is.
Mi sikeresen eljutottunk a vásárló utcáig, ami nem előkelő, de pont így igazán olcsó boltokban tudunk nézelődni.
Látnivalók Brooklynban:

greenwood_cemetary

Green-wood temető kápolna

Greenwood-i temető, amely a múlt században egy felkapott és kedvelt kiránduló hely volt. Manapság a madár se jár erre, maximum a hozzátartozók látogatják a sírokat. 
Miért is érdemes hát eljönni ide? A temetőben több híres ember lett eltemetve, illetve különleges sírhelyeket is lehetőségünk van megtekinteni. Továbbá Brooklyn legmagasabb pontja is itt található, egy jó kamerával Manhattant be lehet hozni. Egy kicsit olyan, mint Londonban a Greenwich park. A temető óriási kiterjedésű, s kacskaringós utcákkal van tele. A légkör nagyon nyugodt és hallatlanul csendes.

brooklyn botanikus kert

Botanikus kert Brooklynban

Botanikus kert: keddenként ingyenesen látogatható. Kihasználtuk a lehetőséget. A növények és virágok között mindig jó érzés sétálni, mert pozitív kisugárzással vannak. Szerintem gyógyító erejük is van. Városi zajtól mentes könnyed pár órát tudtunk élvezni. 
Prospect park Brooklyn szívében helyezkedik el. Jaj, annak, aki ide betéved, mert nem könnyen fog kikeveredni. Sehol nincs információs tábla, csak úgy vakon tudsz sétálgatni a nagy parkban. Erdős részei is vannak, így kisebb túrára is indulhatunk.
Brighton beach. Angliának is van Brightona, New Yorknak miért ne lenne? (Több névazonosságot is láttunk nyaralásunk alatt.) Homokos óceánpart terül el Brooklyn déli részén. A környék egy üdülőfalú hangulatát adja. Az óceán hideg, nem igen fürödtek az emberek, de az illúziót mégis adja a hely. Bár egyértelműen csak nyári időszakban élvezhető.
Ha vízpart, akkor a vidámpark sem hiányozhat. Egy kisebb szórakoztató centrum épült ki, ahol felnőttek és gyerekek is találnak maguknak megfelelő dolgot, amit kipróbálhatnak/felülhetnek rá.
Mi délután érkeztünk ki a strandra, fáradtak voltunk, így egy jót aludtunk. Hála Isten, nem loptak meg minket, míg az álomországban kalandoztunk.

2727299-coneyisland_rollercoaster

Coney Island vidámpark

Coney Island, ami tulajdonképpen a félsziget, amin Brighton beach is elhelyezkedik. Nyári időszakban, péntek esténként 10 óra körül ingyenes tűzijáték emeli a hangulatot. Érdemes kinézni rá. Utána pedig a kivilágított vidámparkban ütheti el az ember az idejét.
Megemlítenék egy fekete srácot, aki egy feltuningolt autóban ült, s bömböltette a zenét. Őt elneveztük a helyi-brooklyni fasza gyereknek, persze nem az, csak annak képzeli magát. A ’megyünk péntek este csajokat felszedni’ feeling jött le róla.

Betértünk a Wendy’s-be. Skinny hideg jeges italt akartunk inni, na, ilyet ti ne tegyetek! Borzalmas édesítőszer íze volt a löttynek. Nem bírtuk meginni. Jövünk ki a gyorsétteremből, mikor két fekete srác épp ment be. Még az ajtó csukódásakor elkaptam a következő szövegetek tőlük: azta, láttad a két szőkét? – mondta az egyik a másiknak. Igen, biztos vagyok benne, hogy nem túl gyakori látvány két fiatal – szőke fehér lány kóricálása a fekete környéken. A Wendy’s-ben mi voltunk az egyetlen fehér emberek.

Brooklyn egy jóval szerényebb környék New Yorkban, de van rosszabb is. Az emberek között vannak igen kövérek, s nem úgy jött le mintha IQ zsenik lennének. A szívükben azonban jók ők is, egy percig nem éreztem magam feszélyeztetve. Sőt, többen útbaigazítást is adtak nekünk barátságosan.
A népuszítás egy politikai műbalhé. Mindenki csak nyugodtam a saját életét szeretné élni, mások mellett békésen.

Úgy érzem, látogatásunk alatt színt vittünk a városrész életébe. Én pedig újat láttam, nőt a látóköröm.

New York: Tömegközlekedés

A következő sorokban a new yorki tömegközlekedés rejtelmei vezetlek be titeket. A közlekedésben igazán csalódtam. A színvonal néha a béka segge alatt volt, amit egy világvárostól nem vártam volna.

Miután megérkeztünk a JFK reptérre, azonnal a metróhoz mentünk, s tempósan utaztunk a belváros felé. Utána a helyközi buszt kellett elkaptunk, mivel a szállásunk New Jerseyben volt.
A Port Authority buszpályaudvaron volt a csatlakozásunk. Az állomás a belváros szélén található, a Times Squaretől alig pár perc sétára. Kívülről jól mutat, hatalmas led kivetőn futnak rajta a reklámok. Ha viszont beteszed a lábad az épületbe, nem leszel boldog. A kommunista korokat idéző betonoszlopok, lépcsők jellemzőek rá. Az egész nagyon sivár és eleve nyomasztó hangulatot áraszt. A helyzetet tovább tetézte, hogy klasszikus zene szólt a hangosból, de az a siratódal klasszikus zene. A boldogtalan vagyok, s mindjárt öngyilkos leszek érzést tudja kiváltani az emberekből.
A Port Authority környékén nagyon sok gáz alak járkált. Előveszem a pénztárcámat és azonnal kirabolnak biztonságérzetet adta. Az állomást kineveztük New York mélypontjának. Egy szégyenfoltja a városnak.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 3 vagy 4 emeletes, s az ötlet jó, de a design már nem sikerült. Egymás tetején vannak a különböző részek, ha a 365-s buszt várod, akkor a 3-as emeletre kell felsétálnod stb.

NJ_Transit_busz

A dicső busz

Megvettük a jegyet, megtaláltuk az indulási kapunkat. A következő bökkenő csupán a busz menetrendje volt. Sehova az ég egy adta földön nem volt feltüntetve. Majd jön, amikor jön kategória. Nekünk egy fekete srác próbált a mobilján az internet segítségével információt adni. Hát, annyi volt a tájékoztatás, hogy fél órán belül jönnie kell. Könyörgöm! Én New Yorkban vagyok most, s az idő pénz. Mi az, hogy nincs egy nyavalyás kijelző, hangosbemondó, kinyomtatott menetrend! Nagyon gáz!
Úgy képzeljétek el, hogy székek sincsenek. Ahogy telt az idő, az emberek egymás mögött beálltak sorban, s várták a buszt. Mint az általános iskolában, ahogy a menzán az ebédet vártuk. Ez a XXI-i Amerika!
A székesfehérvári buszpályaudvar ezerszer színvonalasabb és ügyfélközpontúbb, mint amivel itt találkoztunk.
Tétlenül eltelt egy jó 20 perc, s végre beállt a buszunk. Mint a sportszelet reklámban a hapsi, olyan raszta hajú srác vezette a járművet. Életem első helyközi buszos utazásán rögtön volt egy kis koccanásos baleset is. A buszunk elé bevágott egy autós, amit a járművünk megpuszilt. Mondom, ilyen már tényleg nincs! Tény, hogy a sofőr nem kímélte a gázmedált…talán mert késésben volt.
Az utasok pedig ugye, egytől egyik mindenki, csak nem fehér és nem eredeti amerikai volt. Londonban ehhez már hozzászoktunk, nem éreztem furin a helyzetet.
Végre valahára elértük a várost, ahol laktunk. Igaz, hogy a megállók egyáltalán nincsenek normálisan kihelyezve, s az, hogy melyik következik, szopd ki a kisujjadból szinten van. Okés, leszálltunk, nyitom a csomagteret, a bőröndjeinket akartam kivenni, s erre elindult a busz. Anyádat! Én még ilyet nem értem! Nem elég, hogy semmi ügyfélbarát színvonal nincsen, de hogy még azt sem képes megvárni, míg kikapom a csomagot?!
A tartózkodásunk alatt rengeteget szidtuk a Jersey Transit nevű társaságot. Volt olyan, hogy hiába jeleztünk időben, még is továbbment, s rossz helyen rakott ki minket a sofőr stb.

Az előbb említettek alapján rájöhettetek, hogy pocsék a hivatalosan működő társaság tempója, színvonala. Sokat kell várni a buszra stb. így nem kell csodálkozni, hogy a bevándorlók létrehoztak maguknak egy konkurencia, bejelentett, ám nem hivatalosan működő busztársaságot az úgynevezett:  ’unscheduled bus service’-t. A kedvenc járataim valaha! Egy fagyiskocsiból lett kisbusz szállítja az embereket igazán gyors tempóban a George Washington híd és New Jersey között. A kisbuszt úgy lehet „elkapni”, hogy ki kell sétálni a fő útra, ilyen M7 kategória. Az út mentén sétálni kell, s itt – ott van egy megálló tábla. Ezek a „fekete” express járatot annyira zsírok, hogy a megállóig sem kellett soha elsétálnunk, mert azonnal jött. Ilyenkor a leállósávban megállt, s mi felszálltunk rá. Eszméletlen sűrűn és gyorsan jártak!
Igazi helyi specialitásnak, kuriózumnak tekintem őket! Ha New York felé jártok, ne hagyjátok ki az élményt! Én mindig széles mosollyal az arcomon voltam, ha velük utaztam. Ja, s persze olcsóbbak is kicsivel, mint a hivatalos buszjáratok. Big like nekik!

rail_schedules_header

Emeletes vonat

A helyközi vonatozást is volt szerencsénk kipróbálni. A Penn Stationről indultak a járataink. Szerencsére a vonat színvonala már európai szinten volt. Van rendes váróterem székekkel. Továbbá van normális kijelző az információkkal, indulási időkkel. És van használható menetrend prospektus is. A busz és a vonat ég és föld különbségre van egymástól. A jegypénztáros hölgy is igazán tudta a dolgát, korrektül tájékoztatott minket. Végre! ahogy, elvártam volna az első perctől.
A kalauzokon jót mosolyogtam. Ha láttatok a Polar Express filmet, akkor tudjátok is, hogy néz ki egy jegyellenőrző Amerikában! Pontosan olyan kalapos emberek, ugyanolyan kék egyenruhában. Ja és persze ne feledjük a jegylyukasztót se. Ugyanúgy csattogtatták mint a mesében, csak éppen nem írták rá a jegyemre, hogy believe.

new york subway

Jön a Subway! Persze az amerikai zászló virít rajta

Végül pedig a metró. Nem tudom sírjak vagy nevessek ezzel kapcsolatban. Az első napokban annyit, de annyit szenvedtünk vele. A tájékoztatás a 0 kategória. Nincs semmi információ, hogy ezek a megállók vannak a vonalon. Londonban gyönyörűen a falra van rögzítve, s be is mondják, van kijelző, ami mutatja is. New Yorkban felejtsd el! Majd a következő megálló a következő megálló lesz. Egy-két vonal fejlettebb, de a londonit még csak alulról sem közelíti meg.
A bonyolultságot tetézték az ugyanevezett express metró járatok. Ez egy gyorsított járatnak felel meg, s nem minden állomáson áll meg. Az ötlet jó, de nincs róla infó. Ha olyan állomásra mész, ahol az express nem áll meg, akkor bukta van. Csókolom, így jártál.
Egy vonalon, sínen pedig akár 4 féle metró is jár. Különböző végállomásokra mennek, és ugye local vagy express. Az átláthatatlanság ne továbbja, ami itt folyik. Borzalmas. A plafon pedig omladozik stb. Nincs tájékoztató személy se, a metró jön, megáll, felszállnak-leszállnak róla, s tovább hasít.
A londoni hálózat sem piskóta, de érdekes, soha nem volt vele problémám, soha nem tévedtem el, soha nem volt vele gondom. Van segítő személy, ’mind a gap’-et bemondó bácsi is stb.

New Yorkban a jegyvásárlás is egy cirkusz. Az jegyautomata vagy működik, vagy nem. A jegypénztár vagy üzemel, vagy nem…ki a fenét izgat alapon. A 20 dollárost nem fogadta el a masina, az 50 és 100 dollárost pedig felejtsük el . Az már duplán meghaladja a képességeit a gépnek (túl nagy összeg). Volt, hogy azért kellett gyalogolnunk, mert az automata rossz volt, s a jegypénztáros néni gépje is halott volt. A pénzem szerettem volna otthagyni nekik, s cserébe utazni egyet, de nem hagyták…Uhhh.
Az első három napban úgy voltam, mindent, csak metrózni ne kelljen. Ja és persze, a metró vagy underground elnevezést ne használjuk. Ez amerika itt, s Subway van, kérem szépen! Igen, a Subway-t keresem, és nem a gyorsétterem lánchoz fognak útba igazítani.
Na jó, hogy mentsem a Subway-t, el kell árulnom, hogy New Yorkban csak a pornév használja ezt a közlekedési eszközt. Aki egy kicsit is magasabb szinten él, taxizik, kocsit vezet. Na, igen a Taxi. A sofőrök egy külön kategória. Én agresszívnek és nyomulósnak találtam őket. A buszpályaudvaron, ők jöttek oda, hova kell elvinni. Már majdnem a Taxiba is betuszkoltak, vadásztak az utasokra. Nem voltak túl szimpatikusak.

Utaztunk, kipróbáltunk mindent, s rájöttünk: London sokkal jobb ebben. 

New York: Staten Island

Örülök, hogy ma végre géphez értem. Az amerikai beszámolók igen nehezen jönnek, s még annyit szeretnék írni.

Most New York számomra legkedvesebb részére kalauzollak el titeket. Staten Island az a hely, ahol szívesen laknék, ha Amerikába kéne költöznöm.
A sziget egy 20 perces komputazással közelíthető meg dél-Manhattanből indulva. A komp teljesen ingyenes és félóránként jár kora reggeltől éjfélig. A kompozást még akkor is ajánlom, ha a szigetre nem is vagytok kíváncsiak, hiszen remek kilátást lehet élvezni Manhattanre. Illetve a Szabadságszobor is jól látható róla.

view-from-staten-island-ferry

Manhattani kilátás a Ferryről

Először egy picit a reggelről írnék, hogyan kezdődött a kirándulásunk. Metróztunk, s a jegypénztárban egy baseballsapkás srác dolgozott. Konkrétan szabadidőt is viselt. Úgy nézett ki, mintha egy kosárlabdameccsről esett volna be a munkára. Ez Amerika.
Reggelinket a Wall Streettől nem messze az épületek közötti kis téren fogyasztottuk el, s a helyi árustól vettük a tojásos-kolbászos bagelt. Nem sajnálta az anyagot. Olcsón, finom meleg ennink volt. Kicsi madarak gyülekeztek közénk morzsákat lesve. Nagyon édesek voltak. Közben a háttérzajt egy ordibáló bácsi adta, aki a telefonba szitkozott és üvöltözött ezerrel, miközben a földön heverő táskájába is belerúgott egyet. Magamban elmondtam egy imát, kérlek Istenem, sose legyek ilyen pénzközpontú és sose boruljon el az agyam pénzügyektől.

Egy rövid sétát követően a komp váróterméhez érkeztünk, ami igen modern. Légkondicionált, ingyenes a WC,s Wifivel is el van látva.
staten-island-ferryA kompozás zökkenőmentes volt, s a sétahajókázás érzését adta. Üdv a Szigeten!
Mi az állatkert felkeresését tűztük ki programnak. Gyalog szerettünk volna oda eljutni, így neki is vágtunk. Itt annyit megjegyeznék, hogy a Sziget nincs rajta egyetlen turistáknak szánt térképem sem. Mi a Googleről vadásztunk le valami vázlatot, ami alapján tájékozódhattunk, de nem ért sokat.
Egy kicsit eltévedtünk, s örömükre egy helyi kisboltba futottunk bele. Gondoltuk, itt biztos segítséget és infót adnak, meg persze kuka meleg volt, szomjaztunk a hideg üdítőre is.
staten islndA bolt egyfajta helyi – nem hivatalos közösségi klubként/kultúrközpontként működött. Ebédidőben pár munkásember ott ütötte el az időt, miközben megbeszélték a világ nagy történéseit. Ez az a hely, ahol mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindent mindenkiről.
Az útbaigazítás a következő volt tőlük: messze van az Állatkert, menjetek busszal. Hé, én nem a kocsihoz szokott tunya ember vagyok! Így a saját érzésünktől vezérelve folytattuk utunkat.
 Egy fekete negyedben kötöttünk ki. A házak előtt csupa fekete ember ült, s az utcán meg folyt a szemét. Na, sikerült olyan helyre tévednünk, ahol bárki, csak turista nem járt még soha.
Pucoljunk, gondoltam magamban, nem érzem a biztonságot. Egy olyan főútra értünk ki, ahol megint csak nem fehér emberek kóricáltak. Fület-farkat behúz, szépen nyugodtam gyalogol stílust vettük fel.
Végre és szerencsénkre egy kicsit testesebb hölgy megkérdezte: segíthetek? Hova akartok eljutni? Echte látta rajtunk, hogy mi nem helyiek vagyunk. Tudjátok, ő adta a legjobb útmutatást. Sőt még egy darabom velünk is sétált a barátnőjével, hogy biztos jó felé menjünk. Emelem kalapom! és köszönjük még egyszer a segítséget!

Időben és épségben eljutottunk az állatkerthez, ami szerda délután ingyenesen látogatható. Életemben először most láttam amerikai hódot élőben. Legjobban pedig az állatsimogatót élveztem.
A komphoz visszafelé az egyszerűség kedvéért a part mentén húzódó utat választottuk. Tévedési arány = 0% volt. A lábunkat viszont megint nem kíméltük. Estére már mindenem fájt.

Mi is tetszett a szigetben, miért tudnék itt lakni?
Staten Island egy nyugodt és a város zajától mentes hely. Ahol az élet nem rohanó tempóban halad. Láttunk szép utcákat is, ahol csodás családi házak álltak egymás mellett. Sőt akár Manhattanra néző lakást is lehetőség van vásárolni. Reggel pedig komppal utazni munkába. Nem hangzik jól?
Aki nem szeret a betondzsungelban élni, továbbá kertes házat szeretne, tökéletes választás a sziget.

Örülök, hogy itt is járhattam!
 

New York: Atlantic city

Folytatom az élményeimet, még sok-sok mesélni valóm van, s közben meg az életem megy tovább. Most egy kicsit sűrű időszakot élek, mert sokat kell dolgoznom illetve jövő hétvégére elutazom, s közben pedig már családkeresésben is vagyok. Karácsonnyal pucolnom kell a mostani helyemről, közel 3 év tapasztalattal a nyakamban pedig egy álom munkára pályázom. Vannak elvárásaim, mert úgy érzem, a tapasztalatot és rutint már meg kell becsülni.
atlantic-cityVisszatérve Amerikára, most az utolsó napi kirándulásunkról írnék. Atlantic Cityben jártunk, ami az USA keleti partjának a Las Vegasa. Ha New Yorkban jártok a jövőben, kötelezővé teszem számotokra felkeresését.
New Yorktól egy 3 órás buszutazást követően érjük el a várost. A busz közvetlenül a kaszinó hoteleknél áll meg, szóval nem kell sétálni és keresgélni.
A hotelok pedig igen felkészültek a buszok fogadására. Az alagsori részben egy kis buszpályaudvar van kialakítva. Mi hétköznap voltunk, így elég lötyögős és laza volt a hangulat, de hétvégén biztos tömeg van.
Egy hostess várt ránk, s kaptunk egy ajándék játék utalvány, ami azt jelentette, hogy a hotel ajánlataként 30 dolláros összegben kipróbálhattuk a nyerőgépeket. Egy névre szóló hitelkártyát állítottak ki a virtuális összeggel. Így ingyen próbálhattunk szerencsét. A nyerési esélyek igen rosszak, azt kell állítanom. A 30 dollárral összesen, ha 6 dollárt nyertünk virtuálisan. Szóval csak óvatosan a nyerőgépekkel, a kecsegtető főnyereményekkel. Személy szerint nem örültem volna, ha saját zsebből szórakoztam volna el a 30 dollárt.
A hotel igazán előkelő és puccos volt. Hatalmas csillárok lógtak a plafonról, s minden rendezett és tiszta volt. A mellékhelységben külön sminkelő terem is volt.
kaszinoA kaszinó bejáratánál egy biztonsági ember állt, aki az útlevélbe belenézett. Szigorúan vették, hogy 21 év a korhatár. A vendégek 90% öreg nyugdíjas ember volt, akik vagy nagyon jó módúak, vagy csak itt verik el a nyugdíjukat. Sőt nem egy olyan személy is volt, aki tolószékkel és járóbottal közlekedett.
Az idős emberek rutinosan nyomták a gépeket. Mi kb csecsemőnek számítottunk az életkorunk tekintetében, ja és persze kaszinó szüzek is voltunk.

Az ebédünket az 5*-s hotel éttermében fogyasztottuk el. Hétköznapi – nyári akció keretein belül 10 dollárért (2300Ft) volt az ’edd magad degeszre’ büfé. Vicces összegért kagylót, rákot és mindenféle finomságot korlátlan mennyiségben fogyaszthattunk. Desszertnek volt fagyi, torta szelet, pite, kompót stb. Nem kíméltük a gyomrunkat.
A kiadós ebéd után sétára indultunk a part mentén. Atlantic city partvonala hosszan elterülő és szép. (jó időben és főszezonban zsúfolt). .
Egymás mellett sorra állnak a hotelok, s mindenhol volt igazából élet. Benéztünk ide-oda, s némelyik rosszabb volt, mint egy labirintus. Bementünk, majd alig találtuk meg a kijáratot. Volt olyan vendéglátó rész is, ahol gyerekeknek volt kialakítva dzsungelvilág. Animátorok szórakoztatták a piciket, gondolom, amíg a szülők a pénzt játszották el a ruletten. A legnagyobb hotel a Taj Mahal szerintem, nevéből adódóan én egy külföldi befektetőre gyanakszom. Itt a hotelok többsége igazi szórakoztató központokat is magában foglal. Van bennük színház, mozi, koncertterem, uszoda stb a hatalmas kaszinótér mellett. Például láttunk hirdetést Liza Minelli fellépéséről az egyiknél.
A tengerparton természetesen volt vidámpark is, illetve egy nagy bevásárlóközpont is megtalálható.
Ha van pénzed és nyaralsz, bármit igazából.
OLYMPUS DIGITAL CAMERAKiemelnék a végére két személyt, akikkel itt találkoztunk.
Az ebéd közben egy néni nagyon nézett minket. Először azt hittem, hogy az evésem stílusával van baj, de aztán tiszta lett a kép. Mikor másodszorra mentem a tányéromat megpakolni, odajött hozzám a következő kérdéssel: ugye Európából vagy? Igen – feleltem. Tudtam, látszik rajtad – válaszolta. Melyik országból pontosan? Magyarország – mondtam. Ohh, én Németországból disszidáltam.
Ami lejött nekem, hogy a néni beizgult, hogy német lánnyal találkozhat Amerikában. Hát majdnem.
Utána azért még egyszer odajött, de már az asztalunkhoz, s érdeklődött felőlünk. Az is kiderült, hogy kicsit tud németül, mint ahogy mi is. Végül pedig minden jót kívántunk egymásnak. Igen, most megtudtam, hogy németes fejem van.

A másik személy a portás, a fekete és nagyon szimpatikus középkorú úriember volt. Mikor a csomagjainkat kikértük a megőrzőből, szóvá tette: milyen csinos hölgyek látogattak ma el a hotelba!
Olyan aranyosan adta elő a bókot, hogy azonnal kapott is tőlünk borravalót. Ilyen boldogan még nem hagytam ott potya pénzt sehol sem.

Tanulság: Atlantic cityt nagyon megszerettem. Egy muszáj felkeresni hely, ha New York felé járunk.
Ne hagyjátok ki a kaszinó élményt, a tengerpartot, a vidámparkot se!