Tünemények

Pici baba, babák. Elmúlt hetekben gyakran előjöttek az
életemben. A szomszédomnak megszületett a kislánya és a beszédtémákban is
többször előfordultak a csöppségek. A legutóbbi Danielle Steel regényben is a pici
hozza meg az örömöt a reményvesztett nőnek az életébe.
A babák, akiknek szeretet adhatunk, gondoskodhatunk róluk,
mesét olvashatunk nekik, énekelhetünk vagy egyszerűen csak beszélhetünk
hozzájuk. Ők aranyosan gőgicsélnek és mosolyognak, ha éppen minden jó nekik. A
mosolyuk tisztára le tudja venni a lábáról embert, szerintem nincs olyan, aki a tünemények nevetése láttán még morcos arcot tudna vágni. Az anyukák: igaz, hogy sok
energiájukat fektetik a picikbe, de a babák meghálálják nekik, és az ő nevüket
is mondják ki rendszerint elsőként: anya. Először kimondott szó hallatán pedig meghatódnak
a szülők, de ez tökéletesen meglehet érteni nekik. Ha már nagyobb lesz a
pici, milyen jó, lehet kinek a haját fonni, fésülni, és szép játék babákat venni
neki, ilyenkor szerintem a szülő is kicsit visszagondol a gyerekkorára. Ahogy
telnek az évek, gyönyörködhetünk cseperedő gyerekünkben, büszkék lehetünk rá,
milyen szépen szavalta a verset az óvodában a  Mikulás ünnepségen. Megdicsérhetjük milyen
szépen rajzol és fest. Szorgosan készülődhetünk, ha zsúrt tart, és süthetünk
finom kis tortákat. A gyerekeknek átadhatjuk a tudásunkat és ismereteinket,
óvhatjuk őket. A gyerekkel pedig elültetjük a jövő csiráját.

Ezért, jó anyának lenni…

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.