Beindult az élet

Az elmúlt hónapokban, ősz vége óta újra fasírtban éltünk. A Covid miatt egyik napról a másikra hoztak újabb és újabb intézkedéseket. Például egyik szombat este bejelentették, hogy másnaptól tilos más házában tartózkodni. Vagy életbe lépett egy olyan rendelet pár napon belül, hogy a saját lakóövezeted ne hagyd el és ne szállj vonatra/semmire, ha nincs rá nyomos okod.
December 16-tól pedig a vendéglátóhelyeket is bezárták. Majd hosszú hónapok következtek és az egyetlen szórakozási lehetőség a sétálás és kávé elvitelre maradt. Séták, séták és séták folyton, mindig és ismétlődően. Kezdtem ráunni. De szerintem mindenki kezdett ráunni.
Április közepéig síri csendben éltünk, üresen kongott a város. Semmi, de semmi nem volt nyitva elviteles helyek kivételével. Majd április 12-től ki lehetett már ülni étterem kerthelyiségbe, s kinti 6 fős összejövetel is zöld utat kapott. Következő lépésként vártuk a májust, mint „megváltást”.

Május 17-től volt beígérve, hogy végre lehet újra bent enni és inni, vagyis az éttermek, bárok és pubok maximum kapacitással, a szabályokat betartva indulhatnak újra.
A nyitás napján jó barátommal már mentünk is pubba. Egy új Wetherspoon helyre esett választásunk. A cég appját már évek óta használom, hétfőn is így tettem volna. Ám az app ledöglött. Haha, megnövekedett hirtelen forgalom (az újranyitás miatt) „kinyírta” a rendszert. A honlapjukon keresztül tudtunk csak rendelni, de az is tetű lassan akart betöltődni. Nem baj, beindult újra az élet, csak ez számít.
A pub bejáratánál a kutya nem fogadott minket. Bementünk és kiválasztottunk egy üres asztalt. Majd ugye a telefont használtuk rendeléshez. Nekem végül is bejött, hogy senkit sem érdekelt, hogy ott vagyunk-e, becsekkoltunk-e a Covid appon vagy nem. Magunk dönthettük el, hogy az ablak mellé ülünk stb. Az italt és italt pedig kihozták az asztalunkhoz.
Annyi hónap után tisztára jól esett egy sört leküldeni. Mint egy terápia…de tényleg. És annyira jó volt a többi vendéget is látni. Nőket, férfiakat és párokat, de még magányos ivókat is. Az asztalnál mindenki maszk nélkül. Végre emberek szemébe lehetett nézni szabadon és a teljes arcokat megfigyelni. Hiányzott már ez a nyüzsi.

Szombaton is beugrottunk egy pubba barátommal. „Good, old English swearing. How much i missed you”. Angol létére ő kihallotta a háttérzaj mellett is a hozzánk közel lévő asztalok beszélgetéseit és cifra mondatait. Általában magyarokkal puboztam a múltban, s a saját beszédem és az ő sztorijaik mellett soha nem fordítottam figyelmet arra, hogy mi a téma a másik asztaloknál. Nekem nem jön természetesen, hogy ráfokuszáljak, mert az agyam még nem úgy működik az angolra. Nyilván ha elkapok egy szót, kifejezést, ami érdekel, akkor bekapcsol a „lehallgatóm”.
Mr. Darcy szerint pubba azért jó járni, mert a saját hülyeségedet elfelejted, miközben mások hülyeségeit hallgatod.  Ilyen motivációval még sosem ültem be.
Magyarországról viszont van hasonló élményem. Tavaly a Bálnánál végighallgattam a 3 fős társaság amerikai sztorijait és marhaságait. Magyarul sokkal könnyebb volt követni őket, még hangos zene mellett is simán ment. Az angollal még nem állok így. Szépen kimondva kell hallanom ahhoz, hogy értsem is azonnal. Igyekszem majd a jövőben odafigyelni itt is azért, s hátha egyszer elkapok valami jó kis angol sztorit.

Este bowlingot foglaltunk. Hát remélem, hogy senki sem volt vírusos a jelenlévők között, mert heringparti az megvolt. Túlfoglalt hely, várokozás a bejáratnál egymás nyakában állva. Bent is várakozás a recepcióhoz. Utána meg idegenek mellett gurítottuk a golyókat, mert a pályák szorosan egymás mellett voltak ugye, s az összeset üzemeltették. Egy bowling központ futhat zéró távolságtartás mellett is már ezek szerint.
Bowling mint csúcs szuper extra élmény, ősz óta valami cool program…megadta. Bár az idegeimmel kicsit játszottak a szervezetlenség és a mérhetetlen zsúfoltság miatt.

Folyt.köv. Beindult az élet újra! És most már maradjon is így.