Hétvége Mr. Darcynál

Ismét magánéleti történet következik. Tudom, hogy a blogon az elmúlt hetekben csak Mr. Darcy témájú cikkek jelentek meg. Talán többen nem ezért kezdetek el követni, szóval tőlük elnézést. Ugyanakkor meg a karantén kellős közepén vagyunk, minden zárva…lehet sétálni és még többet sétálni a városban. Egy sétálós írás ugyan talomban ül, csak nem publikáltam még ki, mert kissé fakónak találtam a saját gondolataimat leírva.
Szó, mi szó, nem tudok jelenleg semmi izgalmas londoni információval szolgálni. Az meg, hogy a londoni lakosság körében egy gyilkosság a legfelkapottabb beszédtéma most, sajnos nagyon szomorú. Sarah Everard londoni lakost egy rendőrségi alkalmazott ölt meg március elején. Az eset kapcsán a nők biztonsága forró téma lett a városban, arról nem is beszélve, hogy a rendőrség felé is megingott a bizalom. A bűnesetről lesz írásom, mert pont abban a kertvárosban dolgozom, ahol a borzalmas tett történt.

Vissza Mr. Darcyhoz. Múlt szombaton ismét jöttem a gyerekekhez.
Utoljára a gyerekekkel kapcsolatban…iszonyat hosszú csatákat vívtam magamban, mikor a létezésük „valóságossá” vált. Több nap őrlődés után arra jöttem rá, a legnagyobb „problémám”, hogy az elveimmel ellentétes az, hogy valaki nagyon korán lesz szülő. Mert engem abban a szellemben neveltek, hogy először valamit kezdjem magával az ember, induljon el a saját életében…dolgozzon és gyűjtögessen. Idővel találjon párt és közösen együtt, egy otthont megalapozva vállaljon gyereket.
Mr. Darcy 21 évesen lett apa és a felesége akkor még a 18. életévében járt. Egy kis, régi albérletben laktak és majd lesz valahogy alapon vállaltak gyereket. Ez az, amit én a saját életemben soha nem tudtam volna eddig elképzelni, valamint a saját szüleim mondták volna: „elment az eszed, kislányom!”.
Pár évvel később egy durva válás után Mr. Darcy mindent elvesztve visszaköltözött a szüleihez, s náluk vannak az apás napok, hétvégék is. Ez a tény is ellene megy az én felfogásomnak.
Én inkább 30 éves koromig a szüleimmel éltem volna, s saját családalapítás miatt költöztem volna ki utána. Nem pedig korán kiköltözni és évekkel később részben gyerekekkel vissza.
Mr. Darcy viszont nagyon apuka szeretett volna lenni, mert neki ez álma volt egészen tini korától. Ő azt nézte, hogy végre apa lett, s álma vált valóra, nem pedig azt, hogy milyen körülmények között.
Többet az ő személyes történetéről nem osztok meg, mert ez csak rá tartozik.
Magamban talán mostanra sikerült valamennyire lezárnom a belső harcot, s elfogadni, hogy teljesen rendben van, ha valakinek 30 évesen egy 9 éves lánya van már.

Egy hete utaztam hozzá, hogy a gyerekekkel töltsem a napot. Délelőtt iskolai egyenruhához mentünk inget és nadrágot vásárolni. Ebédidőben Mr. Darcy nővére és családja beállított a szülei házába, váratlanul.
Nekem eleve azt is időbe tartott elfogadnom, hogy a gyerekes napokon a nagyszülők körülöttem lesznek, de, hogy aznap még a nővéréék is. Hogyan fogok így a gyerekkel bármit is csinálni, életükbe befonódni? Egy perces pánik átment rajtam: mi értelme maradnom, ha van elég figyelem itt nélkülem is? Persze anyukája és ő is mondta, hogy szívesen látott vagyok.
Gyorsan összekaptam magam, mert mi abban a nagy para, hogy egy angol családi összejövetel kellős közepébe csöppentem. Udvariasan, kedvesen, ahogy szüleim neveltek…az meg, hogy angol nyelven társalogni, nem okozhat már problémát. Eszembe jutott a 2 évvel ezelőtti Halloween, ahol egyedüli nem angolként voltam meghívott személy, egy táncos ismerőshöz. Szóval az elmúlt évek már tréningeltek a szombati napra. Csak nyugodtan és higgadtan.
Nagyszülőstől, nővére családjával együtt remek szombati napot éltem meg. A gyerekkel is tudtam mellettük is játszani és jobban ismerkedni.

Vasárnap újra visszatértem hozzájuk. A hétvégémet annak szenteltem, hogy a gyerekkel „haladjak”, építsem a bizalmat velük. Amint megérkeztem, a szobájukból megragadtam az egyik memóriajátékukat (Doodle a neve), kérdeztem, hogy ki akar játszani. Ebédig el ment az idő gyorsan és kellemesen.
Mr. Darcy anyukája Sunday Roastot (vasárnapi sültet) készített. Ott ültem velük az asztalnál és nem kicsit éreztem magam meghatódva. Egy szeptemberben küldött internetes üzentet által, egy angol családdal ebédelhetek márciusban….elképesztő. Annyi éven át csak magam voltam, s most egy családdal együtt Londonban.
A vasárnap szuperül telt a gyerekekkel. Délután fociztunk, parkoztunk, fát másztunk, Mario játékoztunk TV-n, még egy kis Activity is belefért. Ismét kihangsúlyozom, hogy a gyerektapasztalatom, a sok éves nanny munkám nem kicsit segít/segített. Látom, érzem magamon, hogy rutinosan és természetesen tudok közelíteni feléjük. Mr. Darcy ezt meg is jegyezte az első alkalom után.

Folyt.köv.

Megjegyzés: Mr. Darcy tudja, hogy van a blog. Tudja, hogy vele kapcsolatosan cikkek jelennek meg. Amíg teljesen anonim marad, nem bánja. Továbbá minden leírt érzés vele kapcsolatban, nem titok, vele is megbeszéltem ezt.