Szösszenet helyzetek táncról

Táncos élmények következnek. A Cerocra nagyjából 90%-ban csak echte angolok járnak, ha máshol nem is, de aztán tőlük lehet „mintát” gyűjteni az angolságról. Hetente több száz fő fordul meg egy-egy este. Havonta meg vannak a nagyobb londoni rendezvények kerületenként, ahol 500 fő feletti a létszám.

Az egyik dolog, amin kiborultam 2 hete az egyik órán: Hi, how are you? – tipikus és általános angol kérdés.
Magyar fülemnek a How are you? – Hogy vagy? kifejezés még mindig azt sugallja, hogy az illetőt tényleg érdekli, hogy mi van velem. Holott nem érdekli, ez csak az angol udvariaskodás része.
Mikor az egyik csávó, akivel amúgy jóban vagyok és szoktunk is dumálgatni, múltkor hétfő este meglátott: Hi, how are you? Én meg belelkesedve konkrétan elkezdtem magyarázni, mintha tényleg őneki nem lenne mindegy, hogy mi a franc is van velem. Láttam rajta, hogy kínosan kezdte érezni magát, miután az I am fine automatikus duma helyett, mesélni kezdtem. Pár mondat után meg angol udvariaskodás közepette már nem tudta hogyan meneküljön. Jó volt látni, megyek táncolnival és see you soon-al gyorsan lerázott.
Nem véletlen, hogy én nem használom ez a How are you? kérdést. Mert magyar fejjel én tényleg csak akkor érdeklődöm, ha tényleg érdekel az illető.
Tehát, Hi, how are you? – sosem fogom igazán elfogadni és zavar mai napig.
A kulturális különbségekből kiindulva éreztem, hogy én nem angol, hanem egy bevándorló vagyok.

Másik gyönyörűség: származásom.
Rám néz egy angol és már abból megállapítja, hogy nem angol vagyok. Ki se kell nyitnom a számat, úgy levágják táncon, hogy külföldről jöttem.

Nem is azt kérdezik, hogy honnan vagy, hanem rögtön tippelnek: lengyel vagy?
Mondom nem, magyar. Erre reakció: á, de eltaláltam, végül is szomszédok vagytok, nem?
Magamban: hát baromira nem…
Ez a tipikusan, valahonnan keletről jött, aztán jól van. Az kelet, úgy egyben.

Rendszeresen bulgárnak néznek. Ohh, ugye bulgár vagy, múltkor azt mondtad, nem?
Nem vagyok bulgár. Magyar vagyok.
De, ott van mellettetek Bulgária, nem?
Majdnem. Szerintem kb egy órát kéne repülnöm, hogy odaérjek Budapestről.
Tényleg? – jön a csodálkozás.
Ismét előjött ez a kelet, az kelet, aztán kész.

Egy harmadik pasi meg: Ne haragudj, de én mindig összekeverem a bulgárt a magyarral.

Szeretek táncra járni, de a full angol és többség irodista közegben, azért baromira lejön, hogy én csak egy Kelet-európai arc vagyok. Beszélgetnek velem, elfogadnak, jó van – itt vagy stb, de nem angol.
Egy év tapasztalata alapján: soha nem fogok igazán közéjük tartozni, ez érezhető.

Ezzel szemben, táncon van egy férfi. Kiköpött olasz kinézetű, de múltkor megtudtam róla, hogy pakisztáni. Már ide született, ám pakisztániak gyerekeként, vele közvetlenebben tudok beszélgetni érdekes módon. Megnyilvánulása alapján, ő aztán nem keveri egybe, hogy lengyel, bulgár, magyar egy kaptafa. Sőt…teljesen máshogy áll ezekhez.
Ha ebből kéne általánosítanom, akkor a bevándorlók a bevándorlókkal, sokkal jobban megértik egymást, mint egy angollal.

Továbbra is megyek táncra. Mozgás jó, tánc bejön. Az angolokat megy hagyjuk 😀

U.i.: És amire még rájöttem, hogy egy angol nem olyan egyenes, mint egy cseh mondjuk. Egy angol még, ha utál is valakit, akkor is úgy tesz, mintha nem utálná 😀 – de ez majd egy külön cikk.