Római hétvége: Érzések + kis storyk

Boldogan vártam a római hétvégét. Nem voltak bennem elvárások, ami új, az mindig izgalmat és szépet tartogat magában. Bármit is látok, minden tetszeni fog, így voltam vele.

A repülőnk sikeresen landolt, majd elhagytuk a gépet. Megcsapott minket a kellemes meleg, mintha nyárba érkeztünk volna. Á, szeretem Londont, de ilyenkor megfordul a fejemben, miért élek én egy kicsit hidegebb országban? Miért nem tudtam egy mediterrán vidékre költözni, mikor annyira meleg idő párti vagyok…

Felszálltunk a transzfer buszra, s elindultunk a belváros felé. Na, igen. Volt egy két ideges és dudálós sofőr az autópályán, egyszerűen muszáj volt nevetnem. Isten hozott Rómában! Már tényleg itt vagyok, érzem! Tudtam, szuper hétvégén lesz!

Pár perc alatt lenyűgözött a város. Már arról kezdtünk el beszélgetni, mit kéne tennünk, hogy itt élhessünk. Talán nem lenne rossz ötlet olaszul is tanulni… Á, kis szerelembe estem Rómával ez első találkozás alkalmával.
Miután elfoglaltuk a szállásunkat, egy kicsit felfrissültünk, majd neki indultunk az estének. A Trevi kút mellett laktunk közvetlen, így az első nagyobb élményt ez volt. Egy szép kívánsággal és érme dobással kezdtük meg a város felfedezését. Kellemeset sétáltunk utána.

szent péter bazilika
Szombaton esőre ébredtünk…Nem, ezt most nem hiszem el! Miért???
Kiléptünk az utcára, s elkezdett nagyon szakadni… mondom magamban, na veszünk egy ersernyőt valami boltban mindjárt. És erre a semmiből jött egy utcai árus kezében eladásra váró ernyőkkel. Így teljesüljön minden kívánságom az életben.

Kicsit később egy parkban császkáltunk, mikor egy középkorú úriember leszólított minket. Megkérdezte mennyi az idő. (Na, most akkor megtanultuk újra, ha egy pasi az időt kérdezi tőled, akkor nem is igazán az idő érdekli, csak meg akart valakivel állítani téged.) Miután közöltem, hogy 11:45 van, ő érdeklődött, hogy honnan is jöttünk. ’Ungrie…I know your country’, persze ez egy általános jó pofi szöveg.  Ócska duma, nálam ezzel nem lehet bevágódni! Szerintem kettőt nem tudok volna róla beszélni, ha megkérdeztem volna.
Ugye, ha már ilyen jól elbeszélgettünk alapon… be is mutatkozott (nem emlékszem a nevére), majd arcra adott nekünk puszikat, mintha nagyon jóban lennénk.
Na, ő volt a tipikus olasz pasi, legalábbis a mi fejünkben ilyen kép van őróluk. 🙂

A nap folyamán később sétánk közben az egyik étteremből kiszólt/ halkan kikiabált nekem egy pasi: amore. Tipikus olasz pasi kettes verzió.
Mindenképpen díjaznom kell, hogy legalább van vér a pucájukban, és ők aztán nem félnek odamenni, leszólítani valakit, csak a modor nem mindig megfelelő, de hát, senki sem lehet tökéletes. 🙂

Késő este az éttermek között a szűk utcán elhaladva utcai árusokba botlottunk. Egy pléd volt leterítve a földre, amin sorakoztak a „márkás” táskák. „Eredeti” Gucci termékek várták az új gazdájukat. Az egyiknél megálltunk, ajándék gyanánt egy kedves ismerősömnek gondoltam. Mondja az eladó, hogy 45 Euró. Ok, köszi, s indultam el. Jött velem, hogy mennyiért venném meg? 40 Euro? 30 Euro? 20 Euro? Milyen jól mennek lefelé az árak. De, nem kell a táska köszönöm!
Ez az alkudozás is tetszik amúgy, nem is kell semmit sem mondani, egyszerűen faképnél kell őket hagyni, s pillanatok alatt egy sokkal jobb összeget fognak mondani.

Már az első nap egy csomó kis élménnyel lettünk gazdagabbak.

(A folytatásban a látványosságokról, közlekedésről, életmódról, ételekről szeretnék még írni. )

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s