Harry Potter Stúdió Túra

Az írás nem feltétlen mindig azonnal jön számomra. Van, hogy valami hetekig – hónapokig őrlődik bennem, míg végül virtuális papírra kerül. A mai cikk is jött létre.
Megkésett karácsonyi beszámoló következik most február derekán.

A tavalyi karácsonyt ajándékvásárlás nélkül megúsztam. Nem mentem haza, Angliában pedig nem él egyik családtagom sem. A barátnőm az egyetlen, aki barát és nem vér szerinti családom itt. Ám vele is megbeszéltük, hogy nem veszünk egymásnak semmi hülyeséget.
Egyik őszi hétvégén este kaptam egy e-mailt. Ajándék belépője érkezett a Harry Potter – Warner Bross stúdióba. Először nem hittem el. Köszönöm! Ez igazán meglepetés volt!

Január közepén, egy szombati napon Watford felé vettük az irányt. A vasútállomásról pedig a Warner Bros külön buszát használtuk. A stúdió elhelyezkedés szempontjából már nem is Londonnak számít. 

A londoni Filmmúzeumban jártunk

Szombaton a Filmmúzeumot vettük célba. Már korábban is terveztük, s most jött el az ideje. A múzeum egész egyszerűen a London Eye mögött helyezkedik el, ám még is alig lézengett egy-két ember benne. Nem igazán reklámozzák a helyet.

A kiállítás nem óriási, de még is szép élményt ad. A tények mögé gondolva igazán lenyűgöző minden, pl a Terminátor filmben látható mellény, vagy a kis kabát, amit Catherine Zeta-Jones viselt egy filmben. Megnézhetjük Mr Bean pár öltönyét is. A sort még folytatni lehetne.

Elmerengtem a filmkészítésen egy kicsit, most nézzünk csak egy-egy jelenetet. Bele se merek gondolni, micsoda pazarlás folyik a maga módján. El kell készíteni a ruhákat méretre, a díszleteket legyártatni, amit mi mondjuk 3 percig sem látunk a moziban. A következő jelenethez, helyszínhez megint újabb öltözék és háttér kell, s ez egy véget nem érő lánc. Óriási pénzösszegek mozognak itt, pedig csak a ruhákról és kellékekről beszéltem. Hol van még a színészek bére, a különböző helyszínekre való utazás és egyéb milliónyi járulékos költség. Végül pedig a hosszú hónapokig tartó háttérmunka, mikor is összevágják, és végleges formába szerkesztik a felvett tömérdek sok jelenetet.

Már is jött a következő kérdés a gondolataimban. Lennék-e színész? Vágyunk a hírnévre, a hatalmas összegű gázsira, de azért tenni is kell… Egy filmhez rengeteg szöveget be kell magolni, s nagyon gyorsan. A rövidtávú memóriának tökéletesen kell működnie. Az egy dolog, hogy egy-egy jelenetet akár órákig is vehetnek, míg a rendező nem érzi tökéletesnek, de egy nap alatt több ilyen jelenet van. A helyzetek pedig tökéletes beleéléssel kell előadni. Egyszer sírni, szigorúnak lenni, csodálkozni, vagy netán közben futni, átöltözni, bármi lehetséges. Egy filmforgatás pedig hónapig eltarthat, ami alatt te egy helyben vagy ugyanazokkal az emberekkel folyamatosan, s akár napi 16 órákat is le kell nyomnod.
Álommeló? Irigykedünk?

A múzeumban Charlie Chaplinre nagy hangsúlyt helyeznek. Több szobányi anyag csak vele foglalkozik. Nem véletlen, hiszen londoni születésű színészről beszélünk, aki annak ellenére híres, hogy filmjei némák. Még most a XXI. században is ismerjük nevét, rendkívülit alkotott.
 
A kiállítás fő attrakciója a Star Wars figurák. Itt fényképeket készíteni nem is lehetséges magán úton. Egy fotós fogadja az embereket, ő fotóz és utána meg lehet vásárolni a legjobban tetsző képet. Egyszer élünk és vagyunk itt, így csináltattunk és vásároltunk. Örök emlék lesz.

A kijáratnál a Simsons család búcsúztatott minket.

A jegyszedő hölgy magyar volt, szóval Londonban mindig óvatosan a magyar nyelvvel, odafigyelve a témára és szóhasználatra.

Én élveztem a Filmmúzeumot! Kár lett volna kihagyni. 

Csudi szombat: Tower of London-ban

Szeretem Londont, főleg még jobban tetszik, hogy vannak barátaim. Szuper kis szombati napom kerekedett általuk. Délben a belvárosban találkoztunk, majd elmentünk két múzeumba. Ebédet a Subway-ből szereztünk be. Most összesen 3-an vagyunk együtt, először bandáztunk így, de nagyon élveztem. Én szeretném, ha egy 4. tag is érkezne hozzánk. Majd akinek jönnie kell, jönnie is fog. Mi lehetnénk a született szinglik Londonban. Persze ez egy ostoba megnevezés, de igaz. 

A délután későbbi részében elváltunk, ketten tovább haladtunk a Tower of Londonba.
Végre felkerestük London egyik leglátogatottabb turisztikai látványosságát. Kívülről is látszik, hogy hatalmas az erődítmény, de bentről nézve még nagyobb meglepetés ért minket. Úgy éreztem magam, mintha a rendes utcán sétálnék, nem is Toweren belül. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy mennyi magánház található benne, ahol mind a mai napig emberek és családok élnek. Ilyen helyen szeretnék én is lakni, bombabiztos környéken. A lakás előtt díszőrök álltak. Igazán tetszett, amit láttam.
Céltalanul nekiálltunk fel-alá cirkálni az épületekben. Láttuk a királyi középkori páncélfelszerelést, lószerszámokat is. Úgy gondolták régen, hogy nagy védelmet ad az a nehéz felszerelés, közben pedig több hátránya volt, mint előnye.
A kedvenc kiállításom a koronák voltak. Csak úgy csillogtak a gyémántok, smaragdok a fejdíszeken. Felbecsülhetetlen értékű vagyonok voltak bemutatva a vitrinekben. II Erzsébet koronázási ceremóniáját is megtekinthették az érdeklődök, illetve maga a korona is megcsodálható volt. Ekkor jött egy kérdés a barátnőm részéről? ezeknek mennyi királyi ékszerűk megmaradt, nekünk meg összesen egy koronánk van… Hát igen, az országunkat kifosztották rendesen az elmúlt évezredben.
Felsétáltunk még a tornyokba is, illetve a börtönpincét is megtekintettük. Csudi kis délután volt, de úgy is hamarosan még visszatértünk ide.
A folytatásban elkirándultunk még a Greenwich parkhoz is, a Temze partra. Tökéletes panorámát tudtunk élvezni a Canary Wharf-ra. A toronyházak villanyait éppen akkor kapcsolták fel, mert naplemente volt.
Kellemes, társaságban eltöltött órák jellemezték a szombatomat.
Nyugodtam és békésen hajtottam a párnára a fejem. Boldog volt a lelkem. 

Csatangolás London: Tower Bridge + Monument

Az Au pair létnek van egy nagy hátránya. Többnyire az ember csak Au pairekkel fog találkozni és barátkozni, ami azt jelenti, hogy igencsak fiatal lesz a baráti köre. Ha pedig a külföldi fiatalokról beszélünk, akik itt élnek Londonban, akkor buli van buli hátán ezerrel. Nehéz egy normális, kulturális programot összehozni velük, legalábbis én ezt tapasztaltam.
A nyelvsuliban még februárban sikerült megismernem egy cseh lányt, aki elsőre egyáltalán nem volt szimpatikus, de az idő múlásával valamiért és valahogy megkedveltem. Kimondottam szeretem most már őt, talán mert ő is pont annyira furcsa a maga módján, mint én vagyok a saját magamén. Vele beszélgetni pedig kimondottam hasznos, mert angolt használunk, nem beszélünk közös nyelvet, még ha az angolok szemében minekünk egy nyelvet is kéne beszélnünk.

A múlt hétvégén rávettem, hogy jöjjön el velem egy kicsit csatangolni a városba. Már olyan régen kiszemeltem magamnak, hogy felkeresem a Tower Bridge-t és a Monumentet is. A két helyre a kombinált belépőjegy ára 9 Font, ami simán belefér. Szombaton szeles, ám napos idő köszöntött ránk. Utazás a belváros szívébe. Kezdődhetett a kulturális program. Felmentünk a Tower Bridge tornyába, majd a  sétahídra, ami a két tornyot köti össze a magasban és ahonnan szép kilátás tárul elénk Londonra. Megtudtuk csodálni az újépítésű irodaházakat, a régebbi városrészeket is. Én nem siettem, szóval tényleg mindent látni szerettem volna. Van egy fotókiállítás is, ahol a világon megtalálható különleges hidakról gyűjthetünk információkat. Büszkén jelentem: a Lánchídról is volt kép, leírás is! Van egy szép hidunk otthon, amire büszkék lehetünk. A Tower Bridge átadásának június 30-n lesz az évfordulója. Először nem kifejezettem szerették az extrém tornyos megoldás miatt, de jól döntöttek, hogy elfogadták és kivitelezték a tervet, mert mára már egy jelképévé vált a városnak. Turisták tömegei keresik fel hétről-hétre. A kiállítás végén még az engine terembe is betekinthettünk, de én nem sokat értettem abból, amit láttam. Hiába, nem túl műszaki, fizikai beállítottsággal rendelkezem.
Egy laza sétát követően pedig elértük a Monumentet is, amit a tűzvész emlékére építettek. Ennek kapcsán nekem két magyar település is eszembe jutott: Sopron és Eger. Sopronban is hasonlóan van egy torony, ahova a családommal ellátogattam régebben, illetve ugye az egri minaretről, ami az ország keleti részében van, sem szabad megfeledkeznünk. Itt a Monumentben több mint 300 lépcsőfokot másztam meg, míg közel 40 méteres magasságig értem. Egy 360 °-s panorámát nyílt alkalmam megcsodálni.
Most elgondolkozva még rengeteg dolgot kéne felkeresnem Londonban. Sok mindent kihagytam még. 
A mostani csatangoláskor a képek tekinthetőek meg: ITT 

A Természettudományi Múzeum

Tegnap az új családommal elmentem a Természettudományi Múzeumba, Londonba. Nagyon kedves volt tőlük, hogy meghívtak, csatlakozhattam a családjukhoz, nekem ez egy megtiszteltetés, igyekszem visszahonorálni a későbbiekben. Hihetetlen jó dolog, hogy Londonban egy csomó múzeum teljesen ingyen látogatható, érdemes lesz ezeket a későbbiekben is kihasználni, persze tegyük hozzá, ahova pedig belépőt kell venni, az nagyon drága (min 15 Font).

A Természettudományi Múzeum épülete lenyűgöző, kívülről inkább hasonlít egy kastélyra vagy régi templomba, nem is gondolnánk, mi húzódik meg az épületben. Kettő az egyben, az épület is maga nagyon látványos, hát, amit meg a belsejében megtekinthetünk, egyenesen fantasztikus. Belépve rögtön egy óriási dinócsontváz fogad minket, kezdődhet a felfedező túra. A kiállítás több részre van osztva: narancssárga, kék, zöld, piros zónák vannak. Mi tegnap csak egy kis szeletkéjét kerestük fel, mert megnézni az egészet nagyon sok idő. A leglátványosabb, legnépszerűbb talán a dinós tér, ahol X millió éves csontvázakat tudunk megtekinteni. Nagyon interaktívan módon elkészítették a T.rex valódi mását, ami mozog is, hangokat ad, kihagyhatatlan. Továbbá felkerestük még az vízi világ bemutató termét, amit úgy kell elképzelni, hogy élethűen elkészített állatokat láthatunk, hogy a valós méreteket és magasságokat el tudjuk képzelni. Egy elefánt is hatalmas, de egy bálnához képest ő is csak egy kis hangya. Az ismereteinket nagyon jól tudjuk bővíteni, mert annyi aktív rész van, ahol nyomkodni kell a falat, húzni, pörgetni dolgokat, az állatok mozgását meg tudjuk figyelni, hangjukat hallani, szóval nagyon mozgalmas és érdekes az egész kiállítás, úgy ahogy van. Különösen tetszett az apró rovarok bemutatása. Egy konyhába is beléphettünk, ahol a kis élősködőket mutatták be, legyek az élelmiszerekre veszélyesek, a szőnyegben is milyen kis lényeg tudnak megélni stb.

A pillangó életre kelését is nyomon követhettük, egy hatalmas hernyó volt kiállítva, ami zabált a fán, utána pedig egy gyönyörű pillangó lett belőle. Továbbá óriás katicák is figyeltek minket a magasból. Nagyon jó, mert a kicsi gyerekek is nagyon tudják élvezni az egészet.

Igazi kis mozgalmas nap volt a tegnapi, élveztem, boldog voltam, hogy itt lehetek, egy angol családdal élhetek.