A múltkori cikket ott hagytam abba, hogy találkoztam Mr. Darcy gyerekeivel.
Mielőtt még arról írnék, egy kis kitérőt tennék vissza. Milyen reakciókat is kaptam arra, hogy Mr. Darcy házas, az ismerősi körömből.
Emlékszem, hogy ősz folyamán egyre több embernek mondtam…találkoztam valakivel. Egy szimpatikus férfi, aki nagyon bejön, de…na és akkor ott volt a de. Elvált és két gyerek.
Ez a de kis szócska, kicsit úgy „leírónak” hatott. Ám fontosnak tartottam kiemelni, „egyenesnek” maradni és a realitás talaján lenni.
Egy – két személy volt, aki csak annyit mondott erre, hogy hát neki akkor ott van már egy élete. A gyerekek mindig a legelsők lesznek és rám nézve nem optimális. Ez nem az átlag nő álma, hogy gyerekesekkel sodorja össze a sors. Így is igaz.
Persze volt olyan kedves barát is, aki semmi sem véleményezett, mert talán nem akart megbántani, vagy lelkesedésem letörni.
Kedvenc hozzászólásom: Elvált, két gyerek? Na, és akkor mi van? Még mindig van ezek mellett is szabadideje rád, nem?…szóval, mi a probléma? Top komment.
Két végleg közötti vélemény: ahány ember annyi helyzet, s ha neki ez a helyzete, akkor ez a helyzete. Ezzel kell menni előre. Milyen igaz.
Hangoztattam ugye, hogy elvált…erre egy nagyon szuper kérdés jött egyszer csak. Ne haragudj már, hogy megkérdezem, de Mr. Darcy valami 50 körüli férfi ugye? És mekkorát mosolyogtam erre. Abszolút jogos kérdés…mert az életkorát sosem említettem. Nem, nem ment el a józan ítélőképességem. Nem pótapát kerestem online, és a maximum életkort olyan 38-40-re lőttem be. Nagyon mókás feltételezés volt, hogy egy 50+ éve csávóba sikerült félig belezúgnom.
Mr. Darcy egy 30 éves, helyes angol pasi. Őszintén elmondom itt, hogy először kábé azt hittem, hogy hazudik az életkorát illetően. Ne próbálja nekem bemesélni, hogy 30 évesen 2 közel 10 éves gyereke van…a másik oldalról meg duplán felkeltette érdeklősem a története rögtön.
A mai világban extrém eset, hogy az ember a 20-as évei elején apává váljon. Engem ez nagyon érdekelt amúgy is, mármint a sztori.
Vissza a gyerekekhez. Amint említettem, egyik vasárnap még a semmit sem ígérek szöveget nyomatta Mr. Darcy, majd két nappal később felhívott kora este, hogy beszélt rólam a gyerekeknek. Tudnak rólam, s mi lenne, ha megejtenénk egy közös videóhívást most. Jó, persze.
Onnantól kezdve már sürgetni kezdte azt a találkozót. Én meg valahol egy sarokkal odébb lemaradtam. Ne már, hogy hónapokig azt hallgatom, hogy nem tudja, mit akar velem kapcsolatban, majd találkozzak már a gyerekkel gyorsan.
Mindig is tudtam, hogy vannak a gyerekek és soha nem zavart a helyzet. Ám, mikor ott álltam, hogy na, eljutottam oda, hogy találkozhatnék velük, lefagytam. Besokkoltam. Nekem egy hétig tartó lelki viharokat okozott a helyzet. Nyilván, ha már 4,5 hónapja türelmesen vártam, tudtam, hogy csak előre van út, s a szívem mélyén ezt is szerettem volna. Ám magában, elkezdeni elfogadni, hogy igen, a gyerekek…nagyon is valósak…és most ott állok a kapuban, hogy találkozhatom velük. Akarom tényleg őket az életembe? Akarom ezt az egészet? A fenébe is, hogy vannak gyerekek (mármint nem a személyük, hanem a tény). Gyerekek nélkül könnyebb lenne ez a kapcsolat…de ember, tudtad, hogy ez van. Ha a pasit akarod, akkor a „csomagot” is elfogadod, ami vele jön. Elfogadás, elfogadás, elfogadás. Előre! Millió köszönet anyukámnak, aki minden lelki gyötrelmem végighallgatta, ami pár nap alatt kijött rajtam ezzel kapcsolatban.
Biztos másoknak könnyebb, de rajtam átment az úthenger kétszer, úgy éreztem magam a végén emiatt.
A találkozó napja péntekre esett. 10 éve mások gyerekével töltöm a napom, nekem ez rutin…de ez nem olyan, hogy hosszabb – rövidebb ideig valakinek az életében vagyok, s vannak mellette szabad estéim, hétvégéim. Itt pont, az a helyzet, hogy hétvégéimbe és a saját magát szférámba fognak belefolyni. Persze, a sok év gyerekkel szerintem nagyon segít és fog segíteni velük kapcsolatban, de ez egy más helyzet akkor is.
Pénteki napomon délelőtt relaxáltam, véletlen…nincs véletlen a ’Egy fiúról’ (About a boy) filmet kezdtem el nézni Netflixen. Pont arról szól, hogy másnak a gyereke milyen jó dolgokat hozott egy férfi életébe. Vegyem egy jelnek? Mindenesettre lelkemnek jót tett az adott napon.
Délután 2-kor megnyomtam a csengőt. Nagy levegőt vettem. Most fogok találkozni, Mr. Darcyval, mint apával. Az első találkozó szerintem jól sikerült. A nanny rutin, a gyakorlatom sokat segített abban, hogy megfelelően „kezeltem” mindent. Rutinból nyomom egy évtized után, s abszolút pozitívan éltem meg (ők is) az első találkozónkat. Persze ez egy hosszú út. A bizalom nem egy alkalom után épül ki, s nekem ez az egész nagyon új. És persze a gyerekeknek is új, hiszen válás óta én vagyok az első nő, aki be lett mutatva nekik.
Vannak pillanatok, amikor úgy érezem, ez az egész túl nagy falat. Aztán meg persze rájövök, hogy az élet soha nem ad nagyobb falatot, mint amit meg bírnánk emészteni. Szóval csak előre szépen. Hiszem azt, mert annyi véletlen volt az elmúlt hónapokban…, hogy ennek pontosan így kell (kellett) történnie, ahogy.
Én, a vidéki magyar lány, soha nem gondoltam volna, hogy egy angol férfi és az ő gyerekei életébe folyok be egyszer. Ám az élet mást hozott. Na, megyek tovább, mert más irány nincs is. 🙂
Következő találkozó szombaton.
Foyt.köv.
Életem morzsái 