1 nap Budapesten I.

Egy nap Budapesten. Úgy alakult, hogy nettó 1 napom állt rendelkezésre Pesten.
Nem írtam rá senki, antiszoc voltam, elnézést utólag is ismerősöktől. Magamban eltölthettem egy keddet, s a lehető legtartalmasabban akartam az időmet felhasználni.

Vasárnap este sikerült a Parlament látogatásra online jegyet venni, még a délután 2 órási magyar csopiban volt hely. Ez fixen be volt írva. De mi legyen délelőtt? Body kiállítás? Opciónak ok, de én már 2008-ban jártam egyen és az elégnek tűnt mai napig.
A szálláson egy látnivaló füzet akadt a kezembe, amit fellapoztam. Hát hogyne, Zwack – Unicum látogatás. Szupert ötlet. Google és a net nagy barátom, minden infót percek alatt lenyomoztam. Még jegyvásárlást is elintéztem gyorsan. (neten írták, hogy úgy garantálják egyéneknek a belépést biztosan, ha van foglalt jegyük). Délelőttre is megvolt a program. Késő délutánra meg random kigondoltam a Csodák palotáját. A nap össze is állt.

Kedden reggel 9 után nem sokkal már a 4-es villamoson utaztam a Boráros tér irányába. Jött is azonnal egy kéregető ember, hogy mennyire éhes, kell a kajára a pénzt. Már hiányzott. Volt nálam Fornettis péksüti, mert a Nyugati aluljáróban vettem, de egy belső megérzés azt súgta, hogy ez a kéregető nem olyan. Lelkiismeretem azért kopogtatott.

10 óra előtt már a Zwack látogatóközpont bejárata előtt álltam. Beléptem és lelkesen mondtam, hogy 10:10-es vezetésre van jegyem. Ohh, ma laza napunk van. Gyere, tartok neked egy privát vezetést kedvesen invitált az egyik alkalmazott. Egyszemélyes túra, csak nekem. Köszönöm. Jól esett.
Az idegenvezetés egy teremben indult, ahol néhány összetevőt ismerhettem meg. Pl. van az Unicumban kapor, nem gondoltam volna. Meg sok már jó kis fűszer, amik közül többet Távol-Keletről importálnak Budapestre. Közben beindult a fejünk felett lévő csőben a daráló, s baromi hangosan zúgott.
Ezután következett a pince, ahol 2 italt lehetett kóstolni. Én nem bírom az Unicumot, igazi hősnek éreztem magam, letolni reggel azt a kupicát.
Érdekesség: az egyik hordó még a második világháborút is túlélte és kuriózumnak számít, s mai napig használják.
A pince rész után jött a múzeum. Lehetőségem volt megismerkedni az Unicum történetével. Pfuuu, mert hát semmit sem tudtam az egész cégről.
A siker még II. József idején indult, aztán szépen az idővel kinőtte magát egy nagy gyárrá Zwack vállalkozása. Az államosításkor egy csettintésre megfosztották őket a tulajdonuktól és a család Amerikába emigrált. A kommunizmusban hamisított italt gyártottak, mivel az eredeti összetevőket tartalmazó receptet sikerült kimenekíteni az országból. Az Unicum külföldön kezdett új életet. (Érdekességképpen megemlítem, hogy New Yorkban beperelte a névhasználatért a család a Magyarországon államosított céget, s pert nyertek).
Az évtizedet elröppentek, s az egyik leszármazott üzleti okokból Európába költözött vissza. Majd rendszerváltás táján 1989-ban elsők között jött vissza Magyarországra, hogy visszavásárolja az egykori családi vállalkozásukat. Innen indult a mostani virágkor.
(ez egy nagyon rövidített, nem minden részletre kiterjedő összesítés volt)
Maga a látogatható rész kicsi, szóval ne csalódjunk ebben. A múzeumot meg aranyosnak és érdekesnek tartottam. A végén persze az ajándékboltban kötöttem ki, ahol vásároltam is. Tesómnak ajándékba két kis üveget.
A látogatásom célja az volt, hogy kicsit közelebb kerüljek ehhez a magyar italhoz és a jövőben külföldön is beszélni tudjak róla, népszerűsíteni. Abszolút sikeres volt az a jó óra így.

Bőven akadt időm még, így sétára indultam a Duna partján befelé az Erzsébet hídnak.
Dél körül befordultam a Ferenciek terének. Főzelékfaló. Felkapott és népszerű kajálda a Pestiek körében. Kígyózott a sor. A választékot nem volt lehetőségem megszemlélni, így ráböktem az első lapos húsra, amit megláttam. Lapost hús amúgy sem eszem Londonban, nem baj. De hogy miért rizst kértem hozzá, mikor azt tudok főzni. A petrezselymes krumplit viszont nem tudom összedobni. Na, mindegy. A pultban még megakadt a szemem egy rizspudingon is. 1680 ft-ot fizettem egy ebédért. Teljesen jó. Az emeleti részben találtam helyet. Helyes öltönyös urak is éppen ebédeltek ott. Szimpi helyzet.
Elégedett voltam a hússal, de a puding. Az egy botrány volt. Én utálok kaját parazolni, de azt a semmilyen ízű nagy 0 rizst nem akartam lekényszeríteni a torkomon. Szemét lett belőle.
A főzelékfaló mellett megláttam a Jégbüfét. Egy kávét betolok ihlet elkapott.
Dobpergés. A Jégbüfé az egyetlen hely a Földön, ahol olyan kávés italt készítenek, amit szeretek. Egy kis meleg kávé, cukor nélkül, felöntve tejjel. Megspékelve egy kis tejszínhabbal. Mindez 350 forintért. Az 1 fontos kávés ital, ahogy én szeretem. Kell ennél több? Nem. Hálás voltam nekik.

Folyt.köv.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s