Edinburgh látogatás

Edinburgh. A skót fővárosba kirándultam a nyár végén.
Nem szerepelt a hely az idei kívánságlistámon. Az Easyjet jegyemet kellett újrafoglalnom, s a karantén nélküli országok listája meg igencsak beszűkült nyár végére. Mi legyen alapon, véletlen megláttam a Stanstead reptéren az Easyjet plakátját arról, hogy hány városba is repülnek. Ott virított Edinburgh. Akkor oda utazunk.
Szeptember első hetében szabadságon voltam, így az időpont adatott volt.

Semmi elvárás nélkül álltam a városhoz. Örültem, hogy egy általam még ismeretlen helyre is eljuthatok még idén. Az ismeretlenbe utazni a legérdekesebb dolog. Az az izgatottság, amit az új felfedezésének vágya ad, na azt jó megélni.
Megérkezni egy reptérre, ahol még sosem voltam, mindig izgalmas és boldogsággal eltöltő élmény. Doppingolt, hogy a fejemben a „fekete foltot”, amit a város neve eddig jelentett, fehérre változtassam.

Mosolyogva megérkeztem. Szia Edinburgh! Alig várom, hogy sétálhassak az utcákon és láthassak olyat, ami eddig még sosem. Akarlak felfedezni és megismerni!
A reptérről egy laza fél órás buszozást követően már a belvárosban találtam magam. Az apartmanomhoz egy kódot kaptam, ami mind a főbejáratot, mind a szobámat nyitotta. Ilyen egyszerű becsekkolást még nem tapasztaltam.
Egy mini pihenő után az óváros (old town) felé baktattam. Elém tárult a történelem. Te jóságos Ég! Mennyi régi épület és mennyi középkori hangulatot idéző utca maradt itt meg.
Magasságkülönbségek vannak az egymás mellett futó utcáknál, a szintek között sikátoros lépcsőkőn lehet fel-le haladni. Nagyon sikérteties, ha belegondolok mik történhettek itt pár száz éve.  
Az összhatás utánozhatatlan, nincs az a fénykép, amit igazából visszaadja a személyes látványt az Óvárosról.

Nem akarok itt nagyon belemenni, csak pár helyet említenék, amik nekem megmaradtak.

Dean Village és Leith patak (angolban river, de nem volt az olyan széles és nagy). Valahol találtam a neten, hogy ide el kell sétálni.
Romantikus hangulatú városrész, ami mellett a patak fut. A patak nekem Ausztriát jutatta eszembe, passz miért. A patak melletti mini sétám lenyűgözött. Élveztem a friss levegőt, megtapogattam a nyirkos köveket. Hallgattam a patak gyors zajlását. Olyan megnyugtató volt ott lenni.
Apróságként ezek a kedves skótok egy viaduktok építettek fölé kőből, döbbenetes volt látni lentről. A gyönyörű kis híd: The Dean Bridge (1831)  

Royal Yacht Britannia, a királyi család egykori hivatalos hajója.
Valamiért nem akartam nézni, de felmenni nem akartam rá (ma múzeum). Csak kívülről akartam megfigyelni. Az Ocean Terminál nevű bevásárlóközponthoz telepítették le. Be kellett mennem a köcsög plázába, a 2. emeletem volt a jegypénztár.  Egy kisebb dilemmát okozott, hogy honnan nézhetem meg kivülről. Mert a pláza persze úgy lett építve, hogy ne legyen kilátás onnan közvetlenül a hajóra. Rájöttem, hogy a parkolóház lesz a megoldás. 2. emelet parkoló, onnan végre le tudtam fényképezni Erzsébet királynő régi szolgálati hajóját.

Calton Hill
Mini dombocska, amiről csodás kilátást figyeltem meg, 360°-os panorámában a különböző kilátópontok által. Ide muszáj felbaktatnia mindenkinek.

Harry Potter helyek
The Elephant House, ahol pletykák szerint először jegyzetekre kezdte vetni a történetet J.K.Rowling írónő.
Victoria Street, ami állítólag a Diagon Alleyt ihlette. Azon belül is a 40-es házszám alatt egykoron működő, söprűket árusító üzlet lehet az Ollivanders varázspálca bolt „valódi” helye? – találgatások vannak rá.
Extra: Rowling kéznyomata egy belső udvar járdalapján található, nem hagytam ki.

Arthur’s seat kilátó: ez egy közepes erősségű gyalogos túra felfelé, ami nekem most nem fért bele. De ide írom, mert olvastam, hogy érdemes megejteni.  

Princess Street Gardens
Egy része a vírus miatt lezárva maradt. Kellemes kis hely a vár alatt, lent.
Egy szobrot kiemelnék: Mortonhall Baby Ashes Memorial, ami egy szívmelengető kis elefántszobor.
A Mortonhall Krematórium botránya nyomán született emlékhelyül. A szülőket nem tájékoztatták arról, hogy hamvasztás után a gyerekük hamui megmaradtak. Letagadta a hely, hogy bármi maradt volna a picik után. A krematórium aztán a hamvakat egy jelöletlen helyen elásta.
A bébi elefánt szobor emléket állít annak a 250 picinek, akiktől szüleik nem tudtak véglegesen elbúcsúzni. (Egy könnycsepp végiggurul az ember arcán itt)

Edinburgh Skóciában van, ami az Egyesült Királyság belföldjének számít. Nem akarok a skót büszkeségbe beletaposni, de tényleg nagyon éreztem, hogy belföldön jártam. Minden ugyanúgy működött, mint Londonban pl a telefonszolgáltatásom, a bankkártyám stb. És ugyanolyan publáncok, boltok és üzletek találhatóak ott is, mint itt. Fel sem tűnt, hogy nem Angliában vagyok ilyen szempontból.

Áldom az életet, hogy a városba most jutottam el. A tömegturizmus hiánya miatt roppant laza hangulat uralkodott. A belvárosban alig sétált pár tucat turista, gondolom egy átlagos (vírus előtti) napon több ezren is masírozhattak itt. Olyan fényképeket tudtam készíteni, amibe nem trappolt bele száz ember. Meg maga az érzés, hogy elég életteret kaptam és sehol sem kellett sorban állnom semmiért sem…Persze a másik oldalról láttam, hogy a turizmus szenved. Éttermek és whiskey bárok ki sem nyitottak még. Az ajándékboltban is alig lézengett valaki. A reptér meg döglött teljesen. Este 7 után 5 gép indult szerdán, abból három csak Londonba. Nagyjából némi belföldi forgalom tartja életben reptért.

Ajánlom-e Edigburgh?
Nagyon, nagyon. Nincs még egy ilyen város a Földön. Egyedülálló a történelmi épületeivel, középkort idéző stílusával.
Megjegyzem, hogy kicsi főváros és lazán bejárható 1 nap alatt az összes látnivaló.

Egy kis képválogatás:

Nincs más hátra, mint, hogy köszönetet mondjak, hogy ismét olvastatok!
Kellemes őszt kívánok!