Dr. Almási Kitti és Szabó Péter előadása Londonban

December 8-án Szabó Péter és dr. Almási Kitti tartott előadást Londonban. Vártam az estét, abban bíztam, hogy tartalmas és hasznos esemény előtt állok. Ehhez képest kissé csalódtam. Nem mondom, hogy rossz volt, de ütősebb előadásra számítottam. Voltak olyan pontok az este közben, mikor totál az jött le, hogy ők ketten meg sem beszélték, hogy miként és hogyan szeretnék ezt a közös rendezvényt. Szerintem volt bőven improvizálás, vagyis néha maguk sem tudták, hogy mi is hangzik majd el 5-10 perc múlva. Nem volt nyerő Péter és Kitti párosa, külön – külön sokkal jobbak.

Az egész előadás úgy kezdődött, hogy Péter megkérdezte a férfiakat: mire vágyik a nő? Előjött egy csomó tulajdonság, a sablonos tipikusak. Utána fontossági sorrendbe kellett raknunk az egyes tulajdonságokat, a sex magasan nyert. Ez megint olyan semmitmondó részemről Mi kell a nőnek? Sex? Most komolyan, nekem nem ez az elsődleges vágyam a férfiakban. Elnézést.
Utána fordult a kocka, a hölgyektől kérdezte Péter: mire vágynak a férfinak?
Egy játéknak jó volt ez, de okosabb egy fikarcnyit sem lettem. Meg legyünk már őszinték, úgy teszünk, mintha a külső nem számítana. Senki sem hozta fel tulajdonságként, hogy szép/helyes legyen az ellenkező nemű. Pedig hát, nálam azok a pasik nyerők, akik mellettem állva nem ütnek el tőlem. Aztán fel tudnak öltözni, imádom a színeket és azt, ha tökéletesen passzol a ruha valakin. Én a londoni metrón mindig keresem azt, aki egyáltalán vonzza a tekintetem, mert kinéz valahogy. Utána a másik fontos dolog, hogy megfogjon az illető arca. Ha ez nem történik meg, veszett fejsze. És még egyetlen belső tulajdonságról nem beszéltem… Nem hinném, hogy én vagyok az egyetlen, aki először külsőre szelektál.

Visszatérve az estéhez. Mikor dr. Almási Kitti jutott szóhoz, nagyon ütőseket mondott. Például a fiatalkori impotencia nem is olyan ritka jelenség. Már 30-as éveikben járó férfiak is titokban bogyózzák magukat. A munkahelyi stressz, majd az otthoni ’teljesítenem kell’ stressz.
A kamu orgazmusokat korát éljük. Sokan a pornót veszik alapul, s nők rájátszanak a nyögdécselésre, s így a férfiaknak már gőzöm sincs, mikor sikerült, mikor nem a csúcs. Hát ez tök gáz…szerintem. Nem éri meg a megjátszás.

Aztán, a kapcsolatok 90%-ban van megcsalás. Hogy mi a megcsalás az egyénfüggő. Valakinek már az is megcsalás, ha a párja végigmér egy modell alkatú hölgyet a plázában. Valakinek meg csak a tényleges együttlét az. Ma már a nők is ugyanolyan %-ban lépnek félre, mint a férfiak. Erre azt mondtam, hogy hálisten. Végre demokrácia van a nemek között a megcsalásban. Régen csak a pasik jártak félre…, mert más időket éltünk. A szüleim generációját nézve, mikor 22 évesen már gyereked van, majd 25 éves korodra két gyereket van, s rád szakad a háztartás és a kert + az állatok gondozása is, majd biztos jut időd más pasival találkozgatni.
Kitti mesélte, hogy a hölgy pácienseitől aztán lehet tanulni. Ha a nő csalja meg a pasit, nehezebben derül ki, mert a nők túl jól csinálják.

Továbbá megtudtam, hogy a belevaló pasi az egy kihalóban lévő faj. Szomorú a hölgyekre nézve. Egyre inkább felejtsük el azt, hogy domináns pasit tudunk kifogni. Ezzel párhuzamosan meg a domináns nők társadalma szépen kifejlődött. Átvettük a nadrághordás tudományát.
Volt egy kérdés, hogy ki szokott rendszeresen főzni? Hát én nem. Én bevallom, hogy előbb írok meg blogbejegyzést, mint főzzek. Ez is jól mutatja, hogy én valószínűleg nem leszek olyan, mint anyum, aki egy háztartási „robotgép” szintjén tolja otthon.

Az előadás folyamán én Kittit többet hallgattam volna. Az este vége meg nagyon durván össze lett csapva. Úgy vártam, hogy 9:30-ig kitartják, erre 9-kor megköszönték, hogy eljöttünk.
Jó, aláírom, hogy Kitti nem sietett és oda lehetett menni hozzá személyesen az új könyvét dedikáltatni, beszélgetni.

Szabó Péter mindig mondja, hogy egy ilyen rendezvény alkalmával szóljunk másokhoz, bővítsük a kapcsolatainkat. Mellettem egy anyukám korú hölgy foglalt helyet, s a végén társalogtam vele. Megérte hozzá szólnom. A hölgy 10 évvel ezelőtt 45 évesen költözött ki Londonba.
Idén nyárra elege lett az akkori munkahelyéből, felmondott és úgy döntött, hogy hosszabb nyári szünetet vesz ki. Lesétálta az El Caminot. Öröm volt őt hallgatni. Jó megtapasztalni, hogy egy 50+ éves ember is lehet pörgős, utazgatós, fiatalos, élettel teli. Ő mondta, hogy pár éve kezdett el tudatosabban foglalkozni az időbeosztásával, a gondolatival is. Pétert véletlen találta meg a neten (ha jól emlékszem) Megjegyezte, hogy én meg ilyen fiatalon elkezdtem már a tudatosabb életet, mire annyi leszek mint ő, többre vihetem. Előtted az éled! – nyomatékosította.
Együtt sétáltunk a metróhoz. Úgy búcsúztunk, hogy viszontlátásra valahol egyszer, talán egy hasonló eseményen.
Köszönöm neki az inspiráló beszélgetést!