Pár nap otthon

Pár napot Magyarországon töltöttem, közel 2 év távolmaradás után.
A Covid tett be szépen, hogy nem volt lehetőségem hazautazni. 2020 nyarán még két negatív teszttel átengedtek karantén nélkül, majd 2021-re jött az oltásmizéria. Külön kategóriába sorolták az oltottakat és oltatlanokat. Úgy voltam vele, hogy lehet szívatni a népet, majd egyszer ez is elmúlik, na akkor megyek majd. 2022. áprilisában feloldották a tiltásokat, vakcinaigazolvány már nem számít.
Bumm, tudtam, hogy következő szabadságom haza fog vezetni.

Május végén Easyjet kavart kettőt a járataival. Nincs nagy panaszra okom, mert csak 1 nappal később hoztak vissza a tervezethez képest. Hazafelé meg csak 2,5 órát késtünk. Délután 3-től este 7:30-ig pusztulni a reptéren még mindig jobb, mint el sem indulni. Mint ahogy jó pár járattal történt, hogy a reptéren közölték velük, feleslegesen fáradtak ki, mert maradnak.

Szüleim vártak rám az érkezési kapunál Pesten és éjfél előtt már a gyerekkori szobámban ültem.
Hazamenetelem sürgető volt a fogászatot nézve. Londonban egy pénzlehúzás a fogászat. Az ember regisztráljon, konzultációs díj 90 font körültől, s majd második alkalommal talán csinálnak is valamit. Én egy sürgősségi időpontra mentem 45 fontért itt, ahol a nő megállapította, hogy szuvasodik a bölcsességfogam. Tényleg, ezért 45 font…magamtól is tudtam! Tett rá szuvasodást gátoló valami réteget. A következő lépés a 90 font regisztráció és konzultációs díj, meg persze a több száz fontos kezelés.
Székesfehérvári fogászaton végül:
– Miért jött?
– Bal hátsó bölcsességfog.
– Látom, nézem. Aha, tömünk, jó? (Már nyomta is be az érzéstelenítő injekciót). Várjon a váróban egy picit, majd hívom be újra. 15 percen belül visszaültem a székbe. Furás, tömés, pittyegés.
Kész is vagyunk! 25.000 forint lesz.
– Csókolom, nagyon boldogan fizetek ilyen gyors szolgáltatásért.
Többi fog rendben, fogkövet leszedtük. Nem kell egy darabig jönnie szerintem.
Legutóbb 3 éve a letörött fogam építette vissza pillanatok alatt ugyanez a fogorvos nő.

Olvasás folytatása

No Time to Die

Egy újabb filmes cikk. Majd leszakadok a témáról, csak még előbb említést teszek az új James Bond történetről. Most csütörtökön jött ki. Szerdán volt a zártkörű premier, ahol a királyi család tagjai is feltűntek.
Az év brit akciófilmje, amit mindenki várt, s Covid miatt csúszott a bemutatója.

Olvasás folytatása

Gondolat munkámról

Itt a karantén közepén egy gondolat nagyon kavarog bennem. A munkám…, amúgy is régen beszéltem róla.
Bevezetésképpen annyit, hogy a mostani családnál 2019 szeptembere óta vagyok, hatalmas mázlival kaptam meg az állást. Jókor voltam, jó helyen és ahhoz képest, hogy nem igazán fektettem energiát az új család keresésébe anno, pillanatok alatt összejött az új hely. Két éve ültem és vártam, majd gyakorlatilag a számba repült a sült galamb.

Idén, 2021 őszére lejár a mostani családnál a ’mandátumom’. Szokásos sztori, túl nagyok lettek a gyerekek. A fiú 2-ből 4-lett és kezdi az iskolát teljes időben, szeptemberben. Sajnos viszontlátás lesz ebből. Amikor anno megkaptam tőlük az állást, már tudtam, hogy ja, van megint 2 évem és állhatok tovább. Másik oldalról meg, nem mindennel vagyok boldog már. A fizetésem évek óta nem nőtt, s a kiadásaim nőttek. Nem azért, mert nagyobb lábon kezdtem el élni, hanem mert az évek alatt minden drágult. Jelenlegi órabérem és az, hogy mennyire beletoltam magam a mostani családnál, nincs párhuzamos viszonyban. Ők nem adnának többet jövőre sem, még akkor sem, ha a piac kezd kijózanodni és nem lehet majd Covid-ra hivatkozni. Ugyanakkor meg azt látom, hogy minden szarra van pénz náluk, folyton jön új játékkal az Amazon stb és ezzel szemben úgy érzem, hogy engem nem becsülnek meg igazán. Kifizetik a bérem, de olyan fogfájós hangulatban, tényleg úgy érzem. Az apuka meg, ha tehetné még annyit se fizetni, mint amennyit fizet. Ő nekem mindig is úgy jött le, hogy minél kevesebbért, minél többet kapni.

Olvasás folytatása

Vége. Pont.

Magánélet, nem feltétlen blogtéma. Ám, ha már az egész barátos történetemet végig megosztottam, a kezdetektől, akkor a végére is teszek egy pontot.
Tavaly áprilisban jött a csoda, a táncról egy (42 éves) pasi kikért egy találkozóra. Majd kaptam tőle virágcsokrot, amit meg is osztottam és mindenki velem örült, hogy végre valami jó történik a magánéletemben.
Olyan szépen indult minden, azt nem is említve, hogy depresszív közeli állapotban (totális magánéleti válságban) jártam és nagyon kellett az, hogy valaki kirántson. Ő kirántott.
Mint nő, külsőre nagyon bejöttem neki. Felnézett rám, mindig volt egy pozitív bókja a testemre. Ez mellett mindenben partnerséget mutatott, bármivel álltam elő, eljött velem stb.stb. Egy állandó kísérőt kaptam személyében, azokhoz a programokhoz, amit előtte mindig egyedül csináltam.
Elkezdtünk valamit együtt, közösen „felépíteni”.
Idillien, gyönyörűen és varázslatosan hangzanak most is a fenti sorok. Miért lett vége hát? Ráadásul én szakítottam vele. Minthogyha olyan pozícióban volnék, ugye, hogy ezt megtehetem, mert az ajtóban már 10-en állnának helyette…nem ez a helyzet. Olvasás folytatása

2 éve táncolok

Két évvel ezelőtt a farsangi bálon, egy magyar srác ajánlotta nekem a Ceroc táncot. Egy jelnek vettem tanácsát, s izgalommal vetettem bele maga az újba.

2018.február 16-án, pénteken életem első Ceroc táncóráján résztvettem. Addigra már rég levetkőztem azt a félelmem, hogy mit gondolnak majd mások? Kezdő vagyok, felőlem azt gondoltam majd a többiek, amit akarnak. Az első alkalom sikerrel zárult. Úgy jöttem el, hogy „tudok táncolni”. Végre egy pozitív élmény, amit a tánccal kapcsoltban éltem meg. Motiválttá váltam, hogy heti szinten eljárjak.
Az első 6-8 hétben a kezdőkkel, az alap mozgásokat tanultam. Megismertem egy-két személyt, s kezdtem bekapcsolódni a tánccsoport életébe. Olvasás folytatása

Lanzarote, emlékek

Karácsonyi nyaralásra emlékezés folytatása. Képes visszaemlékezések és zárógondolatok.

Ha egy nagyon emlékezetes pillanatot kéne valakinek most elmesélnem, akkor a napfelkelte és naplemente nézés jutna eszembe. A természet ingyen ajándéka, ami hálaadásra ad okot. Egyrészt az adott napon felébredhettem, másrészt meg is élhettem végül egészségben és békében.
Tél lévén reggel nem kellett hajnalban kelnem, hogy lássam a kis csodát. Elég volt nem sokkal 7 óra után az óceánpart felé sétálnom, ahol egy sziklás résznél leültem a nagy köveken és a messzeségbe meredtem. Egy hölgy biciklivel már ott várakozott előttem, tőle egy kis távot tartva huppantam le. Nem messze tőlünk pedig egy úr reggeli edzést tartott a homokban.
Hosszú percek, 20 perc telt a várakozással. Nem történt semmi különös, s állt minden. Majd felbukkant a nap teteje a horizonton és azt követve már pillanatok alatt lezajlott, míg teljes egészében feltűnt a tenger felett egy hajszálnyival. Túl gyorsan történt meg, nagyon sietett felbukkanni.

Olvasás folytatása