Május első hétfője mindig munkaszüneti nap Angliában. Az angolok nem ünneplik a május 1-et, de csináltak maguknak egy fix, mindig hétfőre eső szabadnapot (aminek neve bank holiday). Zseniális szerintem. Ilyenkor hosszú hétvégét tartunk, már akinek olyan a munkahelye. Idén nekem is összejött a 3 pihinap.
Szombaton egy ismerősömmel találkoztam, akit 6 évvel ezelőtt a blognak köszönhetően ismertem meg. Évente párszor van beütemezett találkozónk. Belvárosban futottunk össze, majd onnan gyalog elsétáltunk Hammersmithbe. Az ismerősömről tudni kell, hogy km hiányban szenved. Nála idén többször volt olyan nap, hogy „poénból” legyalogolt 70 km, csak úgy, mert kellett neki. Sétában partner vagyok, csak lelkileg fel tudjak rá készülni. Aktív vagyok napi szinten, de azért nem ahhoz vagyok szokva, hogy 120 percet menjek megállás nélkül. Ez teljesítmény túra, nem laza szabadidős program.
Egy csöppet bekészültem attól, hogy hirtelen közel 20 km lenyomtunk egyhuzamban. Amire meg készülnöm kellett volna, az a snack. Semmi nem volt a táskámban, s a táv végére már úgy éreztem, hogy hamarosan beájulok, ha nem jön energiapótlás gyorsan. Az első szabad hellyel bíró pubba beültünk Hammersmithben, mert nem bírtam tovább.
Az Old Ship nevű hely teraszán foglaltunk helyet. Az étel rendelésétől számítva jó 30 telt el, mire ki is hozták a kaját. A pub személyzethiánnyal küzdött egy forgalmas hosszú hétvége kellős közepén. Az alkalmazottak előtt le a kalappal, nem őket hibáztatom. Meg bruttó 8 fontért szünet nélkül pörögni, x órás műszakot letolni, felnézek rájuk…kemények.
A burgeromban a hús nem volt jól átsütve, utálok reklamálni, de ember, marhahús ne legyen piros. A személyzet szerint azzal a hússal nem volt semmi baj, csupán én nem jól átsütve ’well-done’ módon rendeltem. Rendelésnél ezt senki sem kérdezte mellesleg. Nem küldtem végül vissza a kaját, mert eskü türelmem nem lett volna még 30 percet várni, míg másikat hoznak (a tempóból kalkulálva). A gyomrom mindent elbír. Nem is lett belőle bajom végül.
Az ismerősömmel beszéltük, hogy pubba lassan tényleg nem is éri meg járni. Meg, hogy évente x pub fixen Londonban bezár. (Önkormányzati oldalon olvastam, hogy 2002-2017 között 1220 pub szűnt meg).
Hogy miért is jött szóba ez? A burgeromért 14 fontot fizettem, amihez még hozzájött az ital, most üdítőt ittam, így 17,5 fontba került egy pubos vacsora. Ár – érték arányban, ennyiből már a Wagamamában is tudok enni, ami szerintem egészségesebb és normális étterem.
A pub kaja az minden pubban szinte egyforma, semmi extra. Wagamamában meg azért érdekesebb a választék pl.
Ha van választási lehetőség, nem szeretek pubokban enni.
Az alkoholos italokról meg annyit, hogy London 1-2 zónájában 5 font alatt nincs 1 pint sör már. Beül az ember, aztán 20 fontot simán eliszogat pár óra alatt. (még jó, hogy nem vagyok nagy italozós)
Az árversenyben beerősödtek a franchise éttermek. Az egészségtudatosság jegyében meg veszítettek a pubok. Egy 1000+ kcal burger menü „nagyon vonzó” tud lenni.
Ha Londonban kint járok és gyors kajára vágyom, akkor nagy kedvenc a Wasabi, illetve a Leon. 10 font alatt meleg ételt tudok vásárolni itallal együtt. (Itsuba nem lettem szerelmes, a Prettől meg a szendvicseivel együtt már torkig vagyok.)
Zárógondolat az Old Shipről meg annyit, hogy egy magyar hölgy a google térképen hagyott róluk értékelést, miszerint 12 órás munkáját 67 fonttal fizették ki itt. Modern slavery – így minősíti a helyet. Elgondolkodtató.
A kilátás a teraszról elfogadható volt. Amint lement a nap, durva hideg lett. Fáztunk. Szégyenszemre, hazafelé be kellett mennem a Mekibe forró csokiért emiatt.
Vasárnap lett. A Momentum magyaroknak szervezett piknikjére indultam.
Egy kicsit a Momentumról. Nekem szimpatikus a szervezet, nagyon dicséretesnek tartom, hogy magyaroknak szerveznek közösségépítő programokat Londonban. A Momentum akarja tartani a kapcsolatot a külföldön élőkkel, tudomást vesznek rólunk, felismerik, hogy több százezren vagyunk szerte Európában. Általuk úgy érzem, hogy számítok. Jelenleg az egyetlen magyar párt, aki egyáltalán igyekszik minket, külföldre szakadt magyarokat „emberszámba” venni.
Pluszban tetszik, hogy a londoni aktivistáik egytől egyik, fiatal, értelmiségi magyarok. Jó a társaságukban lenni. Bírom őket. Az meg hab a tortán, hogy személyes ismerőseim vannak az önkénteseik között.
Ellenben a Momentum annyira új, s pletykák szerint az új Fidesz. A vezetőjükről tavaly ment körbe egy cikk, ami az állította, hogy Fekete – Győr András olyan, mint Viktor anno a rendszerváltáskor. Bennem ez kétségekre ad okot. Nem épült ki egy bizalom a párt felé. Viszont a magyar parlamentben égetően szükség lenne egy újításra, mikor is az összes politikus eltűnne a pöcegödörben, aki már az MSZMP idején is ott volt, meg napjainkban is még ott van. A Momentum erre az újításra tökéletes talaj lenne.
A piknik bejött. Persze, hiszen voltak ott ismerőseim, illetve ismerősöm is eljött velem.
A délután folyamán meg senkit sem akartak megtéríteni, nyomulni, tolakodni – ezt a hozzáállást is nagyon pontozom a Momentumban.
A jelenlévőkről szeretnék szót ejteni. Több családos magyar volt egészen pici babákkal is. Hangosan megjegyeztem egy 2 év körüli kislányt látva, hogy „hát íme, a 2 évesen kalandvágyból külföldre szakadt honfitársunk”. Meg magyar párok biztos poénból jöttek el kisiskolásokkal otthonról.
A piciknek volt arcfestés, focizás és buborékfújás. Felnőtteknek sörjoga, kvízjáték. A játékban túl nehezek voltak a kérdések, az úgy nem poén. Sokkal inkább díjaztam volna általános kérdéseket, s inkább a válaszadás idejét mérték volna.
Az időjárás rendkívül kegyesen bánt velünk. Szép napsütést és nyári meleget élveztünk.
Jól telt a délután. Köszönöm a Momentumnak a szervezést.
Életem morzsái 
A marhahúsból a közhiedelemmel ellentétben nem vér folyik ki, sütés után hanem húsrostokban lévő myoglobin nevű fehérje a szövetekből távozó vízzel keveredve.
Persze, finom a medium stake, de egy random koszos pubban a burgerben lévő ki tudja milyen húspogácsát inkább csinálják csak well done-ra! 🙂 Wagamamát hátterét nem ismerem, elég sok szinte csak zöldség kajájuk van, de ha ilyen rossz is ahogy írod, elég sok angol étterem is maga a borzalom, és legalább még jól le is húzznak, ha már betévedtél. 🙂
Hanna, a kurva anyadat! Jobb is, hogy eltakarodtal az orszagbol, remelem majd seggbebasz egyket nigger, akkor majd helyesen tudod ertelmezni a migrans fogalmat.
Pedig a jo marhahus piros. A legjobb ha beleszurod a villat es kifolyik belole a ver es van hozza egy pohar szaraz vorosbor is! : ) Angliaban a hamburgerhus ha nem kered kulon akkor az medium lesz megsutve, ami azt jelenti, hogy piros/rozsaszin a kozepe. Kulon szoktam kerni, hogy medium rare legyen, mert en ugy szeretem. : ) Ugyhogy ez nem a pub hibaja, ez igy szokas.
A Wagamama meg egy ocska lancetterem. Zsiros, izfokozokkal teli es ugy adjak el, hogy egeszseges. Semmivel nem jobb egy atlag pubnal szerintem legalabbis…