Idén a karácsonyi szünetre lazábban szerveztem meg a napjaimat, mint nyáron. Nem terveztem le minden egyes órát, hanem igyekeztem minél több szabad, tényleg szabad időt beütemeznem. Az élet pedig úgy is ad valami tennivalót, s ez valóban így történt.
Vasárnap találkoztam az egyik ismerősömmel, a belvárosba mentünk a Karácsonyi ünneplésre, majd az esti misére is benéztünk, végül pedig egy szép kávéházban beszélgettünk. Véletlen szóba került a korcsolyázás, hogy lenne-e hozzá kedvem. Sajnos görkorizni és korcsolyázni sem tudok, de egy hokimeccsre viszont szívesen kinéznék. Így történt az meg, hogy ma délután együtt kilátogattunk egy kicsi meccsre.
A helyi csapatunk játszott a Szlovén Olimpijával. A jégcsarnokba menet közben azon gondolkoztam, hogy nem is igazi „jeges” ország vagyunk, sőt a városunk se olyan hatalmas, s még is van igen színvonalas jégkorong csapatunk, a Sapa Fehérvár Team. Micsoda nagyszerű és büszkeségre méltó dolog!
Már korábban írtam egy cikket az élményeimről , mikor is először jártam kint egy mérkőzésen az akkori kedves ismerősömmel.
A történet ott folytatódhatna, hogy továbbra is azt állítom, érdemes kilátogatni és élőben megtekinteni az eseményeket. Sokkal izgalmasabbnak és pergősebbnek tűnik a sport, ha személyesen vagy jelen, mintha TV képernyőn keresztül néznéd. Ezerszer jobban lehet élvezni, átjár a drukkolási láz, te is sikítasz egy-egy gólnál, vagy fújólhatsz nem tetszésedet fejezve ki.
A mérkőzés 3×20 perc játékidőből és 2×15 perc szünetből áll. Ma nagyon tele volt a csarnok, egy tűt nem lehetett volna ledobni. Talán az ünnepnap, a munkaszüneti nap is közrejátszhatott, hogy sokan kilátogattak.
Bíztunk benne, hogy izgalmas és szép meccse lesz a mai, de picit csalódnunk kellett. A mieink vezettek az elején, végre valahára nagy – nehezen sikerült egy nyamvadt gólt lőniük X perc játék után. A folytatásban a második részben is volt beütésünk, de a bírók nem adták meg a pontot, így maradt az 1-0-s vezetésünk.
Ám az utolsó 20 percben sajnos nagyon elúszott a Sapa. Olyan simán lőtték be 2x is a szlovénok a korongot, hogy szóhoz nem bírtunk jutni. Mintha a kapus magára maradt volna, nem tudom mi történhetett.
Az eredmény így vereség lett.
Én nem bántam meg, hogy kilátogattam. Szurkoltam, de most nem volt szerencsés a támogatásom. Nem mindig lehet kimagasló és szép eredményeket hozni, főleg nem így az ünnepek nyakán.
Semmi baj, fel a fejjel, hajrá fiúk!
Hajrá Sapa Fehérvár Team!
Életem morzsái 