Seat filling program élmények 4 fontért

Az elmúlt jó hónapban ezerrel kihasználtam a nézőközönség (seat filling) kitöltő lehetőségeket Londonban. A korai naplemente és hideg miatt egyre inkább benti programok után kutakodtam.
Felsorolnék pár előadást, amit kipróbáltam. (Kipróbáltuk barátommal)

Groan ups, Westend Musical.
Ez egy felkapott, nagy előadás, így hétköznapra tudtam csak foglalni. A színészek kiválóak, ám a történet lapos.

Gyerekkori barátok életét követhettük végig az ovin, iskolán át, s végül az x éves osztálytalálkozóra került a sor.
Én a darabtól karakterváltozást és olyan tanulságot vártam, ami esetleg inspirált volna valamire. Vártam, hogy az egykori fiatalok felnőtt korukban visszanézve, valami hatalmas okosságot szűrjenek le, hol rontották el avagy hol nem.
Végkifejlett meg annyi, hogy aki lúzer volt a suliban, az lúzer is maradt. Aki jó tanuló volt, az meg sikeres lett…hatalmas bumm. Egy nagy semmi.
A musical arra lett kihegyezve, hogy az egyik tagról kiderült felnőtt korában, hogy meleg, ám mégis felesége van. Osztálytalálkozón vallja be, hogy egész életében vonzódott az egyik fiú osztálytársához.
Nagy lopikula…heee, mit kezdjek ezzel. Jobb későn, mint soha. Az előadás mégis azzal zárul, hogy a feleségével megy haza, mert gyerekei vannak és kötelességei ezáltal. Egy jól elcseszett élete lett és az is maradt.
4 fontot még pont megért ez az egész, de 25-45 font teljes áron nem kértem volna. Olvasás folytatása

Az év természetfotósa kiállítás

Múltkor sikerült jól belekevernem a képbe az angol srácot, aminek kapcsán rám is írtatok, hogy az a kedves pasi, akivel Pesten jártam, mégis hova lett. A barátom megvan, csak a blogon az életem így is elég nyitott könyv és a saját magánéletemet inkább „védem”, vagy egyszer majd esetleg kibukik belőlem. A barátom aranyos srác, de egyszerűn nem tudom, hogy hosszútávon életképes lenne-e a dolog. Az utóbbi hónapban meg sajnos jó párszor szomorú voltam egyes viselkedésével kapcsolatos megnyilvánulásai miatt, s rengeteg panaszkodtam rá barátoknak.

Úgy voltam vele, hogy az IT-s arccal egyszer összefutok, az nagyon nem jelent semmit. Az egyik táncos beszélgetésünk kapcsán említette nekem, hogy vannak múzeumok, ahova még nem jutott el. Feldobtam neki a labdát, hogy akkor gondoljon ki valamit és betársulnék.
Az év természetfotósa kiállítást javasolta, amire rábólintottam. Ez a program minden évben van, csak eddig a 14 fontos belépő és társaság hiányában kimaradt.

Olvasás folytatása

Pub szerda, július

Július utolsó szerdáján a magyar találkozóra siettem.
A blogon már többször említettem, hogy havi egyszer megrendezésre kerülnek magyar összejövetelek. A tavalyi évben az akkori szervező nagy lelkesedéssel vetette bele magát abba, hogy egy kis közösséget összehozzon és építsen. Majd az ő prioritásai változtak. Voltak hónapok, mikor ki is maradt a szokásos szerda, s így az idei tavasz alatt nagyjából a társaság jó része „szétszéledt”.

Ha nem csinálunk valamit rendszeresen, akkor leépül. Pontosan ez történt a pub szerdával is.

Olvasás folytatása

Fél napos városnézés Londonban

Egy nagyon régen látott, távoli ismerősöm Londonban járt a múlt hétvégén. Időben rám írt, hogy itt lesz pár napot. Én jeleztem neki, ha szeretné, szívesen császkálok vele egyet.
Londont nem lehet megunni, pl. ha háromszázszor is sétáltam már a Temze déli oldalán, akkor azt még háromszázegyedszerre is ad újdonságot.

Szombatot írtunk és ebédidőt. A programot teljesen rám hagyta. Már a London Eye, Trafalgar tér és Soho meg egyebeket előtte nap bejárta, így arra újra nem volt szükség.
Szombaton indítsunk akkor a Borough Marketen! A tengeri mindenféle herkentyűk és különleges sajtok végigpásztázása szerintem érdekes látnivaló itt. Aztán rámutattam Bridget Johnes házára, ha már ott jártunk. Bekaptunk egy gyors ebédet is. És elindultunk a Temze déli oldalán.
Rögtön megláttuk a Golden Hinde nevű hajót, majd ismerősöm szerint komoly. Majd a börtönmúzeum (The Clink Prison múzeum, akit érdekel, hogy a középkorban milyen körülmények között éltek a foglyok és hogyan ölték meg az embereket, nézzem be. Belépő kb 8 font – egyszer érdemes. Pontosan az egykori börtön helyén van a kiállítás) előtt elhaladva belebotlottunk az egyik történelmi pubba. Az Anchor Bankside valóban jól néz ki, ez is bejött ismerősnek.
Elhaladtunk a Shakespeare Globe előtt, s elértük a Tate Modernt. Ne hagyjuk már ki a kilátást a 10. emeletről, a tavaly átadott épületszárnyból – hirtelen eldöntöttem magamban. Teljesen ingyenes! Felmentünk. Ismerősöm első szava: De szép! Menő!
Ott terült el lábunk előtt London.

Olvasás folytatása

Ohh, április (2019)

Isten hozott május! Búcsúzom tőled április. Telt hónap voltál, rossz és jó értelemben is. Volt minden, lelkileg padlón csúszástól kezdve, a futáson át, a jógázásig, táncolásig, majd legvégül randizás.
Megéltem és túléltem az elmúlt 30 napot. Nem kezdeném újra, de most visszanézve köszönöm, hogy megtörtént.

Olvasás folytatása

Londoni – magyar könyvklubban jártam

Április 14-én a londoni – magyar könyvklubban jártam. Mert már ilyen is van!
A klubot szervező hölgy írt nekem üzenetet a blogoldalra. Kíváncsivá tett, miért is ne mennék el és nézném meg magamnak ezt a kis összejövetelt.

A helyszínnek a Szent István ház könyvtára adott otthon, ami hát eléggé kiesik a belvárosból. Ám ha ők voltak olyan kedvesek, hogy ingyen rendelkezésre bocsátották a helyiségüket egy közösséget szolgáló eseménynek, nem lehet szavunk és nem panaszkodhatunk emiatt. Metró jár, könnyen ki lehet utazni Ealingbe alapjában véve.

Olvasás folytatása