Londonban, mostanában

A mostani cikkben az angliai/londoni karantén állomásairól és személyes tapasztalataimról írnék.

Március 23-tól lettünk fasírtba rakva, ez a napi egyszer mehetsz ki 1 órára boltba kategória volt. Londonban a kutya nem ellenőrzött senkit, az első hetek után simán kimentem napi 3x is. Senki, soha meg sem állított, hogy hányadára és miért vagyok megint kint. Londonnak erre nincs kapacitása, hogy csekkoljon 10 millió embert.
Május 8-án már Uberben is utaztam London másik oldalára, azért sem kérdőjelezett meg senki.
Május 12-től oldódtak annyiban a szabályok, hogy korlátlan időtartamúra kint tartózkodást engedélyeztek. Az 1 napos kirándulások is újra zöld utat kaptak, de csak autóval még.

Kiengedték a népet, hogy mászkáljanak, piknikezzek és élvezzék a levegőt. Csak éppen arra nem gondolt senki a vezetők közül, hogy ha egy csomóan kint leszünk, meg jöhetünk – mehetünk, akkor előbb – utóbb kis és nagy dolgaink is lesznek. Vagyis WC-re kell menni, úgy hogy a parkok mellékhelyiségeit vírusveszélyre hivatkozva zárva tartották. Beülős étterem és kávézó nem üzemelt.
Én is, illetve a londoni lakososok is szó szerint széthugyáltuk Londont.

Emlékszem az első egész napos kint létem során nagyon kerestem valami jól takaró bokrot, aztán az idővel már az sem érdekelt, ha egy sikátorban a kuka mögött elbújva segítettem magamon.
Bármerre jártam a városban mintát hagytam magamról, mint a kutyák szokták. Magamat nyugtatva, mindenki más is ugyanígy járt el.
Hampstead Heath parkban, ha találtam egy jó bokrot, na azt már több százan előttem mások is megtalálták. És amit el tudunk képzelni, mindent megtörtént egy ilyen bokorban. Saját szememmel láttam.
Greenwich parkban mikor álltam fel a pokrócról, a hozzám közel lévő lányok már mutatták az utat a tuti bokrok felé. Összetartás megvolt.
A józan paraszti ész, ha kint lehetünk és minden zárva, mégis mire számítottak a parkok üzemeltető például. Aztán meg kiplakátolták a bejáratokat, hogy a „A Battersea park nem WC és szemetes”. De akkor hol oldjam meg? mert a bokor a legtutibb hely.
A Temze déli partján sétálva a BFI mozi mellett még a kamerák megléte mellett is pont azt nem látta a kamera, amit nem is kellett látnia.
Egyik kedvenc „képem” egy férfi a mellékutcában, háttal állt nekem és utca szélén a csatornaaknába. Vagy nálunk itt helyben az orvosi rendelő sarkában befordulva egy másik férfi. Nem ítélem el őket, megoldották.

Az Icon Outletbe beugrottam pár hete. Június 15-től nem létszükségletet ellátó boltok is nyitva lehetnek. Ruhát vehettem magamnak, de a WC itt is szigorúan zárva lett tartva. Temze part és bokrok az 02 Aréna körül, ismét megoldható lett a dolog.

Június 4-től a beülős vendéglátóhelyek is megnyitották ajtóikat. WC kérdést nem segíti a helyzet. Létszámkorlát durván, nagyon figyeltek rá, hogy ki és miért tartózkodik bent a pub területén. Belógni véletlen mint korábban, még nincs lehetőség.
Greene King publánc egyik történelmi helyét szemeltem ki pénteken. Bejáratnál sorban állás, majd fix asztalhoz kisértek. Rendeléshez az appjukat le kellett töltenem és ott rendelnem. Pulthoz ne menjek oda és maximum 2 órát maradhatok bent. Az appjukra külön be is kellett regisztrálnom. Most végigmentem ezen a procedúrán, de még egyszer máshol nem. Túl körülményesnek találtam. Ócska marhahús burgerért nem fogok appokat töltögetni a jövőben.

Július 25-től az egészségközpontok is működhetnek újra. 4 hónapig teljesen kiesik emiatt az úszás az életemből idén!
Múzeumokról és csomó más helyről még információm sincs, mikor lesznek látogathatóak újra.

Londoni hangulatról. Kisváros lettünk zéró turistával. Aztán a kávézók és minden kajás hely rövidített nyitvatartással várja a vendégeket. (Egy csomó étterem és pub a korlátozás enyhítése mellett is csukott ajtó mellett döntött továbbra is. Meki is csak elvitelre van). Az élelmiszerboltok sincsenek 11-ig nyitva, mint korábban.
Szellős és kellemes a légkör. Feltűnően észrevehető, hogy naplemente után a forgalom és kint lévő emberek száma drasztikusan elmarad a karantén előttitől.
(Május végén/június elején olyannyira nem voltak emberek az utcán este 10-re, hogy szellemváros jeligével posztoltam képet a személyes Facebook oldalamon.)

Ebben a pillanatban az állam még milliók bérének 80%-át fizeti, amit a karantén elejétől átvállalt. Ez a segélycsomag októberig több lépésben leépítésre kerül. A kirúgások és munkahelyüket elvesztő emberek hada őszre fog igazán megindulni. Lesz itt világ Londonban.
Egyelőre csak annyit látok, hogy albérletek és szobák kezdetek felszabadulni nagyobb mértékben, mint ez idáig. Most nem hinném, hogy 6-10-en akarnák ugyanazt a szobát magukénak.
Ha nem ülnék fix egy éves lakhatásszerződés közepén, nagyon érdemes lenne most albit keresni, mert kissé be van dőlve a piac.

Zárásként a maszkviselésről.
Június 15-től kötelező a tömegközlekedésen. A valóságban az emberek 30%-a tesz a szabályba, további 30% az orrát nem eltakarva hordja azt. Aztán van egy kb 40%, aki igyekszik megfelelően eljárni, borzalmasan rossz az arány jelenleg. Sokan a túl késői bevezetés miatt nem hisznek benne, mert ha a vírusfertőzés csúcsán nem volt erre szükség, akkor most már minek alapon…Most írjam le, hogy az építkezésről hazafelé igyekvő lengyel (paraszt) melós, 2-4-es csoportokban maszk nélkül a metrón és sör meg  kinyitva a kezükben, újságpapírba csomagolva. Tömegközlekedésben az ellenőröket rá kéne állítani a bírságolásra, egy kis extra pénz jogosan beszedhető lenne simán.
Július 24-től boltokban is kötelező a maszk. Szarni fognak magasról az emberek bele, még jobban is, mint a tömegközlekedésben. A legtöbb halálesetekkel járó hetekben nem látták ennek szükségét a kormányban, akkor most? tényleg, most kell bevezetni??? Magam részéről nekem március közepe óta van maszkom és mindig felvettem a szupermarketbe. Én teljesen okés vagyok a szabállyal, csak túl későinek érzem a bevezetését.

Hazautazásról utolsó gondolat. A Magyar Állam most pics@zta ki (július 15-től) félig az augusztusi hazautam és az unokatesóm esküvője is ebben a pillanatban buktának tűnik számomra. 2 negatív teszt 5 napon belül, 48 órás eltéréssel – kösz szépen. Vasárnapomat jól elcseszték a bejelentéssel.
*Nem kell nekem a fontokat elkölteni otthon. Svájc, Franciaország és Olaszország tárt karokkal várna ebben a pillanatban.

Ki tudja mi lesz még év végéig.
A munkám maradjon meg és ledolgozhassam végig az évet – ennyi a fő kívánságom.