Az év 26. hetében vagyunk, vagyis 2020-as év felénél járunk. Végre volt lehetőségem lejutni a tengerhez.
Egész hétre jó időt ígért a BBC, még szombatra is. Majd ahogy közeledtünk a hétvégéhez, a kánikula végét már péntek estére jósolták. Szombatra bukta lett a strandolás, talán még péntek belefér, ha időben végzem – elhatároztam. Munka után egy gyors bevásárlás, haza rollerezés, késői ebéd, készülődés és sprint a buszra.
Úgy számoltam, hogy a legkésőbb a 4:10-es délutáni vonatot el kell érnem. Egy jó 1,5 órás az út és 9:27-kor van az utolsó járat vissza Londonba.
Whitstable mellett döntöttem. Már egy ideje ott pihent a listámon. A google szerint csodás naplementét kínáló település, mivel északra néző. A nap vele szemben bukik le a horizont alá.
Hosszú nappalok lévén, s az utolsó vonatot nézve, a naplementéről le kellett mondanom most. Viszont mindenképp pozitív irányba befolyásolta a választásom, hogy nem egy felkapott városka. Mikor Brightonban, vagy a déli tengerparton tömeg van, itt akkor sem várható nagy heringparti. A vírust szem előtt tartva, távolságtartás miatt is tökéletesnek tűnt Whitstable.
Kifelé haladva a vonat szellősen telt meg, teljesen okés. Faversham átszállást követően megérkeztem.
Első benyomások: Tenger!!! Júniusra sikerült oda eljutnom (eljutnunk), hogy engedélyezett a távolsági vonatutazás. Csoda történt…
Repkedtek a sirályok, hangosak károgtak. A sós levegőt szippantottam. Belegázoltam a tengerbe. Nem is találtam olyan hidegnek. Simán vehettem volna bikinit is….megállapítottam.
Olyan jó volt ott lenni a parton.
Ahogy sétáltam egy csomó osztriga kagylóhéjat pillantottam meg a Földön. Osztriga tenyészet található a vízben. Kisebb, nagyobb darabok, még egészen egybe maradtak, különböző bordázatúak, felvettem megfigyelni párat. Persze mind üresek voltak már.
Ennyit kagylóhéjat még egy kupacban nem láttam, s különösen nem osztrigát. Abszolút élményt adott!
Egy bódéból árultak is friss fogásokat, 2 fontért darabját. Nem éreztem, hogy gyomrom nyitott lenne a nyers cuccra pénteken. Legközelebb, ha lejutok ide, muszáj lesz. Hiszen helyben fogják, előttünk nyitják fel, az a legjobb osztrigaélvezetet adhatja csak.
A helyi híres pub, az Old Neptune közvetlenül a part mellett áll. Most még csak elvitelre tudtam sört vásárolni náluk. Viszont elképzeltem, amint az asztalok az épület elé ki vannak helyezve és a tenger mellett elfogyasztom vacsorámat náluk – egy újabb tétel a bakancslistán.
Összességében a pár óra alatt nem sikerült igazán felfedeztem Whitstablet. A kikötő másik oldalán lévő strandra oda sem jutottam most. Megérné a jövőben egy éjszakát is lent tölteni, s 2 nap alatt körbejárni a helyet.
Az emberekről. Nagyon angol, angol település. Az az echte angol népség, akik mintha a Love Island műsorból léptek volna ki. Barnított bőr/vagy eltúlzott alapozó, póthajak többeken, alap műszempilla, műköröm és itt – ott alig takaró ruhák. Nagyon menőnek érezték magukat. Sokaknál az East Enders szappanopera „gyönyörű” angol akcentusa is befigyelt. (Nem mondom, hogy fehér szemét (white trash) angol volt mind, mert az túlzott kijelentés lenne. De azért befigyelt a dolog. Előítélet nélkül kíváncsi lennék, hogy egy ilyen angol 20 éves hajlandó-e majd későbbi életében 50/60 órát melózni hetente, bármilyen „egyszerű” munkában)
Love Island oldaláról szedtem ki példákat a pénteken látott angolokra.
Ők a „tipikus” angolok, messziről fel lehet őket ismerni.
Ez a hajstílus is nagyon tipikus:
Londonnak elértem az utolsó vonatot. Á, mondom péntek este, ki utazik majd. Ja, hogy elég szépen megteltek a szerelvények. Mindenki lent dekkolt aznap a kenti tengerpartokon és szépen összegyűlt a népség visszafelé. Faversham állomáson 25 perces késést szedtünk össze, mert a rendőröket ki kellett hívni. Pár utas nem bírt magával. A vonatvezető többször bemondta a hangosban, hogy „Hölgyeim és uraim. Lányok és fiúk. Kérem nyugodjanak le, kezdjenek el viselkedni, mert addig a vonat nem fog tudni tovább haladni. Ugyanakkor elnézést minden utastól, hogy párak gusztustalan viselkedése miatt késésben leszünk”.
Tippelek, hogy pár “nagyon menő” személy részeg volt az egész napos strandolás után, s kicsi lett a vonat nekik.
Fél 12-kor még a helyi buszom vártam, s már alig bírtam nyitva tartani a szemem. Altató nem kellett, úgy zúgtam be az ágyba, hogy csak na. Egy átdolgozott munkahét után elfáradtam rendesen.
Életem morzsái 