Egy nap Weymouthban

Day trip to Weymouth #Weymouth #Britishseaside #Dorset #beach #bloggerlife #travel #explorer #uk #mik

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Augusztus elején mindig elkap egy kis nyomasztó hangulat. A születésnapon közeledtével picit elvesztem a helyem a világban. Baromira nem szeretem, hogy már megint eggyel több éves leszek, és ha hivatalosan meg kell adni valahol az életkoromat, eggyel többet kell mondanom.
Nem hivatalos helyeken meg általában úgy is kedvemtől függően kitalálok valamit, voltam én még tavaly 22 éves szóban, s simán elhiszi mindenki. Ha megtehetném és varázsló lennék a születési dátumomat átvarázsolnám egy picit.
Tudom, hogy az életkorunk csak egy ránk erőltetett szám, ami igazából nem számít ténylegesen. Láttam én már olyan tip-top 70 éves nagyikat itt Angliában, akik 50 évesnek is behazudhatnák magukat. Vagy gyönyörű 40-es anyukákat, akikre 34 évet mondtam volna.
A születésnapom mégis olyan, hogy ma hagyj békén, ha lehet. „Temetek” egy évet, s jobb, ha magamban rendezem le. Ilyenkor használnék egy láthatatlanná tévő köpenyt és eltűnnék az emberek szeme elől.  Ennek hiányában maradt egy kirándulás, jó messze Londontól.

Az SW Train vonattársaságnak hála, 16 fontért oda lehetett utazni, ahova csak akart az ember hétvégén. Az egyik ág végállomását, Weymouthot szemeltem ki, ami 3 órára van Londontól.  Jó lesz. Messze van.

Weymouthról már itt-ott olvastam, mivel a lassan mélyülő homokos tengerpartja díjnyertes Angliában. Az első utam a Fish&Chipsbe vezetett, mert farkaséhes lettem a vonatút alatt. A parton a sirályok rabló tekintetének kíséretében úgy ettem, mintha ki lettem volna egy hete éheztetve. A sirályok ma hoppon maradtak, de Brightonban már megszívattak egyszer. Pofátlan mindenüket.
Majd a Tripadvisoron térkép nézetben lekértem a látnivalókat és annak megfelelően indultam neki felfedező sétámnak.

Day trip to Weymouth #Weymouth #Britishseaside #Dorset #beach #bloggerlife #travel #explorer #uk #mik #jurassicskyline

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Jé, itt vagy egy torony. Van bizony. A Skyline 360°-os panorámát kínáló kapszula, amit felemelkedik a magasba, körbeforog, majd lesüllyed. Itt vagyok, kipróbálom. Élveztem és tényleg pazar volt a  kilátás.

Day trip to Weymouth #Weymouth #Britishseaside #Dorset #beach #bloggerlife #travel #explorer #uk #mik #jurassicskykine

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Folytattam a sétám a kikötőbe, ahol egy halászhajó nem sokkal előttem köthetett ki, s 2 szőke megtermett fiatal srác rákokat pakolt ketrecekben. Nagyon jó móka, egy kisebb tömeg állt meg a parton őket nézni. Egy kisfiú kérésére a homárokat is előszedték megmutatni. Engem a pasik látványa egyébként jobban izgatott, meg szuper, hogy tényleg vannak még halászattal foglalkozó emberek.

A kikötő tetszett. Színes volt, mindenféle hajó parkolt éppen a régi bárkától a modern jachtig bezárólag. Gyönyörű képeket lehetett készíteni a hídról, ami összekötötte a két partot.

Day trip to Weymouth #Weymouth #Britishseaside #Dorset #beach #bloggerlife #travel #explorer #uk #mik

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Cappucino szünetet tartottam egy antik kávézóban. A kiszolgáló néni 50 felett volt, a hely meg tényleg olyan hangulatot árasztott, mintha az 1970-es évekbe ugortam volna vissza. Ősrégi porcelán pohárban hozták az italom is.

Haladtam tovább és belesétáltam a fort-ba. Megint tanultam egy új angol szót, anélkül, hogy fordító kellett volna, s egy életre megjegyeztem, hogy ez az erőd.
Komolyan meglepődtem, hogy itt van egy II. világháborús légvédelmi erőd. Biza. Tuti, egy újabb történelmi hely, amit megismertem.
Nagy körbe forgatható kilövő fegyverekkel várták a németek repülőit. Aztán megküldték őket pár tölténnyel. Még most is kettő modell ki van állítva. Így, ma „buli” beleülni a székbe, de azért esőben, hidegben és veszélyhelyzetben, hát köszöntem volna, nem.
Aztán (Kb) minden világháborús hely, később atombunker lett belőle, mára pedig múzeum. Egyébként pöpec jó állapotban van az egész létesítmény. Tesóm kérdezte még, hogy romos-e. Nem az.
Weymouthban tartották a 2012-es londoni olimpia vitorlásversenyeit. Egy kis pénzt toltak a fejlesztésbe helyben, és szerintem az erőd is egy új lendületet kapott így.

Ottlétemkor éppen Reneszánsz udvar volt felállítva a belső térben. Bár semmi köze nem volt a helyhez, de érdekesnek találtam. Mátyás királyt jutatta eszembe a zene és beöltözött emberek.

Az erődből is volt lehetőségem egy kisebb panorámát élvezni, illetve megmutatták, hogy hol is volt pontosan a vitorlásverseny. Büszkék rá nagyon a helyiek, ahogy tapasztaltam.

Közben már késő délután lett, s Weymouth főutcáját érintve az állomás felé vettem az irányt. Még a parton megálltam egy picit. Búcsúztam a tengertől, a szép naptól és köszönetet mondtam az elmúlt életévemért.

Egy laza 3 órás vonatozás következett újra és este 10 előtt nem sokkal már hazafelé baktattam.

Summary in English
For celebrating my birthday I decided to visit Weymouth. This town is famous for it’s Olympics sailing venue (London 2012). The beach is sandy and lovely. There is also a Skyline tower from where you can enjoy a 360° view all over the coast. 
I liked the old-style fishing port too. But I was mostly suprised to discover the fort which is very historic and unique. 

Advertisements

Egy nap Weymouthban” bejegyzéshez ozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s