Albérlet, lakást keresünk

Londoni lakhatásom újabb fejezete elé nézek.
Beköltöztem a mostani kis albérletbe tavaly novemberben, amit aztán január óta menedzselek.
Szép hosszú és békés hónapok után szeptember 1-én közölte a tulajdonos nő, hogy el akarja adni az ingatlant. Februárig legkésőbb leszünk szívesek elhúzni innen.
Ennek a döntésnek egy pici előszelét már éreztük július környékén. A tulaj az elmúlt évek alatt csak akkor jött az ingatlan közelébe, ha valami meghibásodott, azon felül csak a lakbért várta a számlájára és ennyi.
Most nyáron viszont hatalmas érdeklőssel látogatott meg minket többször, s volt, hogy ingatlan ügynökök is vele tartottak. Akkor még azt hazudva, hogy nincs tervben az eladás. Csupán lejárt a jelzálogtörlesztés és tehermentes lett az ingatlan, fel akarja értékeltetni a végrendeletéhez.
Túl jó árat mondtak neki az ingatlanosok, amire megjött az étvágya.

Tegyük hozzá, hogy rendkívül kedvező bérleti árat fizetünk itt, tehát alapban szerintem a tulajnak gőze sincs, hogy az elmúlt 6 évben 30-40%-os drágulást történt a piacon. Mivel ő tényleg szó szerint szart a kecóra, mert mindig volt egy menedzselő felelős a lakók között, így csak élvezte a beszedett pénzt vidéken és nem googlezte ki, hogy a mellettünk lévő lakást 40%-al többért adták ki.
Most meg gondolom, az ingatlanosoknak elmondta, hogy mennyi a kecó bérleti díja és az arcába nevethettek, hogy ez olcsó.
Ha a bérleti árakkal nem volt tisztában a néni, akkor hogyan is gondolhatta volna, hogy az általa soha fel sem újított lakás, amiben az 50 éve beépített fürdőkád és padlószőnyeg, konyhabútor mai napig megvan, mára 450 ezer fontot ér. Nem számít az sem, hogy egy volt önkormányzati segélylakásról beszélünk, egy lepukkant lakótelepen, ahol fekete tinik rendszeresen bandáznak és füveznek a lépcsőházban.h

Miután a kedves öltönyös úriemberek terepszemlét tartottak és megmondták a tulajnak, hogy pontosan milyen értéknek is van a birtokában, az eladás ötlete mellett döntött.
Mivel az elmúlt jó 15 évben a lakás albérletként funkcionált és a bérleti díjból szépen ki lett fizetne a hitel, így emberséges megfontolásból, az előbbi tények ismeretében 6 hónapot kaptunk távozási időre. Bár legutolsó e-mailjaiben, egy hete azt írta a tulaj, hogy azonnal költözhetünk, őt felmondási idő sem érdekli már, amint új helyet találunk….csak hát, ahogy lakótárs mondta. Minél tovább maradunk, annál tovább élvezhetjük a kedvező díjat, szóval nem szándékozunk holnappal elcuccolni.
Nekünk az lenne a legideálisabb, ha valaki most meghirdetne egy lakást január végi költözéssel, s azt befoglalnánk, s addig meg kedvezően laknánk itt.

Újabb fejezett következik a londoni életemben: lakást keresünk! 3-an együtt szeretnék maradni. Délnyugat London 1-es zóna szélén pontosan, mivel a bolgár csaj South Kensington mellett dolgozik és gyalog jár be, 45 perc alatt. Neki nagyon fontos, hogy itt maradjunk, ugyanazon irányítószám alatt. Chelsea megfizethetetlen, South Kensington szintén, neki talán ez az egyetlen megfizethető hely még itt délen. Tömegközlekedésre meg nem akar költeni.
Nekem is fontos, hogy a kerületben maradjak, de kerületen belül flexibilis vagyok, mert roller gyorsít és lerövidíti a gyalogtávokat.
A litván talán még a leglazább, neki egy busztáv is jó a vasútállomásra.
3 hálószobás ingatlanra nincs keretünk, így 2 hálószobás és nappalis lakásokat keresünk. Fontos, hogy a nappali a konyhától le legyen választva, hiszen be akarjuk lakni hálószobaként. Itt jön a csavar a történetbe, az ingatlanosnak nem merem azt mondani, hogy 3 lány és majd nappalit alakítunk. Azzal hívogatom őket, hogy 1 pár és még 1 fő. Aztán szerződésig úgy sem látják, hogy 3 lány lesz. Gondoljanak azt, amit akarnak, majd onnantól.

Úgy tűnik, hogy Brexit, vagy mi. Az ingatlanpiac döglött. Alig akad egy-egy lakás a mi keresésünkre. Ha meg akad is, nem tudtunk azonnal menni nézőbe, másnapra kivették.
Azt vártam volna, hogy hívom az ügynökségeket és kísérgetnek majd házról házra, mert több is van nekik a mi paramétereinkhez. Hát nem! Unottan felveszi a helyi kis ingatlanos cég ügyintézője a telefont, mondom, mit keresek. Erre: hát most olyan nincs. Másik cég dettó.
A harmadik céget 3x hívom, mire valaki szóba áll velem és félkomolyan vesz. Ha ekkor és ekkor nem tudok menni nézőbe, nincs más időpont és kiveszik valszeg.
A rekord eddig, hogy szerdán 10-kor neten megjelent egy lakás, délután 1-re ki is vették (És igen, addig valaki odaért nézőbe is). Másik hasonló ingatlan pedig nincs a kínálatukban, sorry.
Hogy múlt héten hány ingatlanosnál hagytam ott a számom, hogy amint felbukkan egy kecó, azonnal keressenek…szerintem le sem írták az adataimat, csak úgy tettek a telefonban.

Beszéljünk pénzről.
London 1-es zóna szélén, 2-es zóna elején, egy 2 hálószobás + nappali: 1600 fonttól, de inkább 1800 font körültől/hó plusz rezsi. Ezért egy lebukkantabb lakás jár csak, régebbi építésű. Az új modern 10-15 évnél nem idősebb helyek a fenti feltételek mellett 2300 fonttól indulnak, amire nyilván nincs keretünk.
A csajokkal abban állapodtunk meg, hogy 1800 font/ hó a mi budgetünk. Ami számlákkal 2100 fontban meg kéne, hogy álljon.
A bolgár miatt nagyon helyhez vagyunk kötve (ami rendkívül zavaró, mert fél városrésszel odébb picit olcsóbb lenne)…a legideálisabb meg az ugye, ha alapban a nappali már át lenne alakítva.
Ha januárig semmi sem jönne össze hármunkra, külön utakon megyünk tovább szobabérléssel.

Szerencse, arra van már megint szükségünk. Jókor hirdessenek meg egy megfelelő kecót, amit még azonnal meg is tudunk nézni és befoglalni elsőként.

Finger crossed as ususal.