Múltkor a munkám volt a téma, most pedig jöjjön a lakhatásom. A fájó pont, a londoni szuper albérletvilág. Kissé talán már kezd unalmas lenni, hogy írjak erről. Kit érdekel, hogy miért kellett költöznöm, milyen lakótársaim voltak. Már egy ideje szóba sem hoztam itt a témát, kezd ciki lenni, hogy még mindig lakásmegosztásokban élek.
Legutolsó albérletemből, azért jöttem el, mert eladták a fejünk felöl a lakást. Szuper kis ingatlanos sztori. A munkás angol család megvette anno kedvezményesen az önkormányzati segélylakásukat az államtól. Majd később vidékre költöztek és kiadták a londoni ingatlant. 30 évvel később pedig elképesztő pénzért, 500.000 fontért találtak vevőt (egy közel 40 éves panellakásra) és hozzásegítették magukat a korai nyugdíjazásukhoz. Ez az ő „siker” történetük, nem segít rajtam (rajtunk).
Abban az albérletben úgy egyeztünk meg 3-an először, hogy közösen megyünk tovább. Együtt keresünk egy ingatlant és kilépnénk a szobás bérlés világából. Majd az egyik csaj utolsó pillanatban meggondolta magát, mikor pont találtunk egy potenciális albérletet. Akkor nagyon mérges voltam, hogy továbbra benne maradtam a „csöves” szobás opcióban. És persze erre rájött, hogy a mostani helyem nagyon kínkeservesen és hosszadalmas hetek után találtam meg. 2019 decemberében vitték a szobákat, mint a cukrot és sorban álltak az emberek az kiadó helyekért. Egy – egy szobanézős este alatt 5 perceként adtuk egymás kezébe a kilincset, tolongtunk a szobákért. Remélem, hogy a Covid és a Brexit ennek odavág, oda fog vágni, mert kezdett gusztustalanul elfajulni a helyzet.
Jelenleg egy lakótelepen élek, szokásos cucc. Valamikor a 70-es évek táján készültek el az épületek, Margaret Thatcher kormányzása körül. Négy 20 emeletes panel van a mi telepünkön, az egyiknek az 5. emeletén élek. Az egész épületben alig van magántulajdonban lakás, a többség mai napig állami segélylakás. Ritka az, mikor jó vágású arcokat látok a liftben. Főleg nem fehéreket. Én a kis szobámért jóval többet fizetek, mint többen nálunk az egész lakásért.
Tavaly a felső szomszéddal volt problémánk. Mint kiderült egy angol nő, 5 félvér gyerekével (white trash tipikus szituáció) lakott felettünk. A karantén alatt, iskola bezárás mellett, a nő egyszerűen elvesztette a kontrolt a gyerekei felett. A napirendjük felborult és este 11 – hajlani 3 között lettek a legaktívabbak. A gyerekek éjfélkor ugráltak a padlón, berezegtetve nálunk a plafont. A nő hajlani 1-kor mosott, a centrifuga kisebb földrengést okozott szintén a plafonunkon stb. Tetőpontot számomra a hajnali 2-kor való porszívózás hozta el. Panaszleveket írtam és csendháborítás miatt elkezdtem (lakótársam is) feljelentgetni őket az önkormányzatnál, lakótelep menedzsmentjénél. Addig tapostuk az illetéseket, míg két alkalommal látogatást nem tett egy felelős személy náluk. Utána javult a helyzet, majd ősz közepétől teljesen megszűnt. Kaptak egy nagyobb segélylakást az 5 gyerek miatt, és el tudtak költözni.
Ennnyit a jelenről. Mi lenne a jövő? Szívem vágya, hogy kilépjek a szobabérlés világából. Ez csak úgy valósulhat meg, ha valakivel párban (együtt) bérelnék. Értem én itt azt, hogy a fiúbarátommal. Rejtegetett álmom jó ideje. Titkon bíztam benne, hogy az online párkereséses oldalról találok valakit, akivel ez rövidtávon megvalósulhat. Erre bevonzottam Mr. Darcyt a két gyerekével és a szituációjával, hogy a szüleivel él. Gyerekestül bérelni, az ő estében egy minium 3 hálószobás ingatlant…lehetséges, de nem a könnyen (olcsón) járható menet. Az egyszerűbb út teljes mértékben egy szingli pasi lett volna ingatlanbérlés szempontjából, akivel 1 hálószoba és nappali lakásban simán gondolkozhattam volna. Annak a felét tudom (tudnám) fizetni a keresetemből. És bing, a lakhatásom csettintésre rendeződhetne, arról nem is beszélve, hogy nem lennék idegenekkel „összezárva” sem. Ilyen egyszerű. De nem nálam, valamiért nem ezt az opciót osztotta le a sors most.
És kimondom, mert gáz, hogy 32 éves létemre még csak pasival sem éltem együtt soha. Ez az évekkel méginkább ciki lesz…nem mások véleménye, hanem magam miatt. Már úgy összeköltöznék egy (a) férfival. Elnézést, ha nevetségesen hangzanak ezek a gondolatok…
Bumm, kiküldtem az univerzumnak a kérvényem.
Folyt.köv. Jövőre updatelem a helyzetem itt.
Életem morzsái 