366 nap: 2020. Egy kis éves áttekintés következik.
Január elsejének első másodperceiben a Chelsea hídon álltam a barátommal és néztük a londoni tűzijátékot. Ki tudta még akkor, hogy milyen időszak is áll előttünk.
Érdekes egy év volt. Emlékszem még februárban több baráti összejövetelen is jártam, s akkor már Kínából keményen jöttek a hírek, mindenki kérdezte: mit gondolok a vírusról? Nem paráztam, szentül hittem benne, hogy Ázsiában meg fog állni a dolog. Kitört valami és ott is marad – gondoltam. Csak sajnos azzal nem kalkuláltam, hogy a világ elképesztően globális és emberek több milliói úton vannak folyton. Ázsiából behurcolni bármit is Londonba, ma már csak fél nap kérdése.
És mivel repülőgépek tucatjai jöttek – mentek folyton korábban, nem is egy, hanem több ember is simán behozhatott volna ide bármit is észrevétlenül pillanatok alatt. Kb. ez is történt.
Mikor az első hírek Londonban is megjelentek a „szuper terjesztő” címmel, már kezdett aggodalmas lenni a helyzet. Egy férfi ugyanis egy ázsiai konferencia után átment Franciaországba síelni, majd onnan a Kanári-szigetekre is pihenni, végül ide repült be. Aki pedig útjába került, lefertőzött mindenkit szépen.
Az 2020-as év a karanténokról és rendeletekről szólt. Hol szigorítottak, hol lazítottak, hol egyik napról a másikra hoztak újabb intézkedéseket. 8 hetet szigorú bezártságban töltöttünk. Nyáron lazultunk, majd október végétől újra egyre csak rosszabbak lettek a körülmények.
A vírus persze befolyásolta az évemet, de nem tette tönkre azt, csak átalakította a lehetőségek körét.
A társasági összejövetelek teljes elapadását hozta az elmúlt 10 hónap. Ám magánéleti szempontból mégis változatos időszakot éltem meg.
A karantén alatt a kapcsolatom megrottyant, ezzel párhuzamosan elkezdtem egy korábbi ismerőssel, egy férfival chatelni. Üzenetváltásokból hívások lettek és napi kapcsolatba kerültünk. Májusi hosszú hétvégén találkoztunk először. A karantén lazulásával folytattuk a találkákat. Azonban ő hamar kijelentette, hogy ebből nem lesz semmi. Felejtsük el egymást. Fájt.
Ezt követően nyári idő köszöntött be, s minden este 2 héten át kijártam naplementéket nézni. Terápiaként szükségem volt erre.
Júniusban lefutottam 100 km-ert összesített távban. Ebből egyszer 10 km-t 1 óra alatt behoztam, illetve 2 óra 15 perc alatt a félmaratont is letoltam.
Nyáron sok helyen sétáltam (Richmond, Woolwich, Dover, London összes nagy parkja stb.stb.), mindenhol naplementét is élveztem.
Háromszor a tengerpartra is leutaztam Kentbe. Herne Bay nevű település lett legemlékezetesebb, a csodás napnyugtát nézve.
Két hét Magyarországon is összejött, amiért nagyon hálás vagyok.
Nyár végén meg pár nap Edingburgh. Életemben először Skóciában.
Őszre egy másik ismerős férfival is közelebb kerültem. Párszor találkoztunk, majd kiadta az utam a klasszikus mondattal „You are not my world”. Szeptember 19-ét írtuk ekkor.
Július végén egy nanny barátnőm már ösztönzött az online társkeresésre, akkor még nagyon kételkedtem ebben. Majd az őszi kudarc után, nincs mit vesztenem alapom, mérgemben beregisztráltam a match.com. És itt kezdődött egy újabb történet.
Közben sok őszi sétán vettem részt.
Október közepén találkoztam az online térből valakivel, azóta is látjuk egymást rendszeresen. A részleteket nem ismerve, minden olyan egyszerűnek és szépnek tűnhet. A férfin, akin megakadt a szemem és aki ugye nagyon bejön, egy bonyolult helyzetből jön. Most a kezdeti fázisban nem szeretnék erről írni. Majd idővel, ha valamerre elmozdul ez a kapcsolat, őszintébben fogok beszélni róla. Elöljáróban annyit, hogy nagyon rugalmasnak, türelmesnek kell lennem jelenleg. Egyáltalán semmit sem erőltethetek nála, mert azzal csak tönkretenném az eddigi, s jól haladó ismeretségünket. Most csak adni és adni tudok magamból, hogy érezze fontos nekem. És ha az Égiek is szeretnék, akkor ezáltal idővel elérem, hogy ő jobban beengedjen majd az életébe. Kérdés az, hogy mikor fog ez bekövetkezni. Addig viszont mérhetetlen türelem és megértő magatartás szükséges részemről.
32 éves felnőtt vagyok, sok mindent elszúrhatok még az életben, de ezt nem szeretném. Igen is meg akarom mutatni magamnak, hogy megértem arra, hogy odaadó legyek valaki felé és elköteleződjek, még ha minden bizonytalan is pillanatnyilag.
Az év végét vele töltöttem. Együtt voltunk Szilveszterkor. Maradjon ez egy jó előjel a 2021-es évre.
(És éppen ezt a cikket is mellette írtam a kanapén, nála :). Milyen jó, hogy a magyar az egy “kódnyelv” Angliában.)
Tömören összegezve: séták, futások, magánéleti fel-le hullámok jellemezték a 2020-as évemet. Nem unatkoztam és aktív, mozgalmas évet zártam.
Csodás 2021-et kívánok mindenkinek!
Életem morzsái 