Online társkeresés III: A randi

Az online társkeresés utolsó cikke következik. Akik követték a Facebook oldalamon a híreket, azok szerintem várták már ezt a beszámolót.

Előszóban: Egy hónapot töltöttem az online világban. A match.com és a Plenty of Fish nevű oldalakat használtam. Intenzív 30 napos időszakot éltem meg az ősz folyamán.
Az első férfi, aki elkérte a számom, rögtön gusztustalan kérdésekkel jött…majd az első katasztrofális találkozó a brazil sráccal is…nem tántorított el azonnal. Tapasztalni akartam, s mentem előre az árral.
Több tucatnyi különféle levelezések, 5 videóhívás és 5 személyes találkozó különböző férfiakkal…mind, mind az egy hónapom részét képezték.
Most visszanézve, azt mondom, megérte. Megérte a tengernyi idő és sok-sok online térben töltött este. Nem csak az volt élvezetes, hogy mindenki egy egyéniség és két ugyanolyan beszélgetésem sem volt, mert mindenki mást és máshogy kérdezett, hanem magamat nézve is egy önismereti utazást éltem át. Olyan személyiségjegyeket fedeztem fel magamon, amik mellett eddig elsiklottam. Tapasztaltam, láttam, tanultam, kiléptem a komfortzónából és léteztem…izgatott voltam.
A szívem mélyén vártam egy kisebb csodát. És talán mondhatom azt, hogy a csoda megtörtént. Megismerkedtem valakivel a match.com-ról.
És akkor most ugorjunk vissza az időben, hogy elmesélhessem, hogyan is történt ez.

Szeptember 20-án egy pasi több randi után közölte velem, hogy nem vagyok a világa. Ennél már nem lesz rosszabb alapon egy nappal később beregisztráltam a match.com-ra egy nanny barátnőm ösztönzése által. Szeptember 23-ig gondolkoztam, hogy megéri-e nekem az a 30 fontos tagság…aztán pont azon a szerdán utolsó pillanatban babysittelnem kellett. Ott ragadtam a családnál, s eldöntöttem, hogy most este van időm erre az online térre. Miután kifizettem a hónapot, már olvashattam is a hétfő óta kapott üzeneteimet és böngészhettem is, a kik kedveltek között.

Nézegettem, hogy ki kedvelte a profilom. Ott láttam meg őt. Megnyitottam a profilját, semmi maszlag és felvágás, 2 semmi extra (rossz fényviszonyos) selfie róla. Nem gondolkoztam, ráírtam. Valami súgta, írjak rá.
Közel éjfélig beszélgettünk. Meg is jegyeztem magamban, hogy ő egy normális pasinak tűnik.
Majd ezt követő hétvége folyamán is váltottunk pár üzenetet. Utána nálam beindult a tébolyda és ő meg eltűnt pár napra. Ha rám ír újra, már adom is neki a telefonszámom…ez járt a gondolatomban, mikor is heti nagybevásárlásom kellős közepén, pont a match.com-ra léptem be a szupermarketben állva. Új üzenet érkezett tőle. Megörültem neki és meg is jegyeztem, hogy de kedves, amiért eszébe jutottam. Itt a számom…folytassuk Whatsapp-on.
Ezt kötően minden nap este üzent, vagy olykor én írtam rá felvéve azt a rutint, amit ő hozott be az életembe.

Szemezgettünk az ötlettel, hogy találkozni is kéne hamarosan. Egyéb elfoglaltságai miatt 2 héttel később került sor erre. Egyetlen telefonhívást kértem csak tőle közben, mert kíváncsi voltam az angolos akcentusára és hangjára.
Mire eljött a randink napja már rég megvett magának. És úgy mentem a randira, hogy nem érdekel hogy néz ki élőben, azt tuti, hogy csók nélkül nem fogok hazamenni.
Videóhívást direkt nem akartam vele, hogy nagyobb legyen a meglepetés élőben. És volt is meglepetés, mert élőben sokkal jobban nézett ki, mint képein. Ahhoz képest, hogy milyen szerénységet mutatott online, sokkal többrétegűbb és izgalmasabb a személye. Meg is jegyeztem neki, hogy jól bujtatja magát. Ám pont az ilyen emberek szeretem, akik nem akarnak rögtön a világhálón felvágni magukkal ismeretlenek előtt. A parkos sétát követően az autója előtt találtam magam. Ha nem beszélgetnénk már több, mint 2 hete biztos nem ülnék be melléd – mondtam neki.
Ígértem neked, hogy iszunk egy kávét és ki akarok próbálni egy helyet, amit már kinéztem, oda megyünk – válaszolta.

Úristen soha idegesebb nem voltam, mint abban a kávézóban. Velem szemben ült és totál bepirultam őt nézve.
Félénk vagy? – kérdezte.
Nem vagyok félénk, tényleg nem tartom magam annak. Az már más, hogy azokban a percekben még annak is örültem, hogy nem borítottam le magam a kávéval úgy az egyben. Ilyen helyzetben még sosem találtam magam. Később utána megjegyezte, hogy ő nagyon cukinak tartotta azt, ahogy belepirultam ott a kávézásba.
A kávézó után egy rossz kocsihoz sétáltam oda. Ez nem az enyém, az enyém ott kettővel odébb – mondta. Na, akkor most már tuti butának is sikerült elkönyveltem magam zavaromban, mert arra sem emlékeztem, hogy milyen kocsiban is utaztam előtte…Talán rosszabb már nem lesz – biztattam magam.

Este ott ültünk egy pubban. Minél többet néztem a szemébe, annál jobban kész voltam tőle. Kémia működött.
Mire gondolsz miközben bámulsz? – kérdezte.
Őőőő. Még sem mondhattam azt, hogy gondolataimban már csókolózunk. Így szerényen annyit feleltem, hogy egy ölelést szeretnék tőle, ha majd a pubból kimegyünk.
Erre ő lazán annyit válaszolt, hogy ő egy csókon ábrándozik, ha az belefér az első randim.
Itt volt az pillanat, hogy átültem mellé. Már eluntam, hogy csak sóvárogva nézem őt az asztal túloldalán. A többit meg mindenki elképzelheti.

Eltelt egy jó hónap az első randink óta. Továbbra is randizunk, ismerkedünk, meglátjuk, mit hoz ki ebből a sors a jövőben.

Az egy hónapos match.com tagságim lejárta előtt 4 nappal találkoztam pont azzal a férfival, akire elsőként írtam rá. Az első üzenet és végül az első közös randi gyönyörűen keretbe foglalta az online társkesésben töltött heteimet.

Finger crossed.
Köszönöm, hogy olvastatok ismét.