Születésnapom 2020.

Egy újabb év. Egy újabb szülinap. 32 éves lettem.
Durva…basszus. 24 évnél egy perccel sem érzem öregebbnek magam, s az életvitelem, s ahogy élem az életem is, bőven még a 20-as éveimben „jár” csak.
Erről az ugrik be, hogy 6 évvel ezelőtt egy csoportos kirándulás egy akkor 30 év körüli hölgy megjegyezte nekem: Mit beszélsz, még csak 26 éves vagy, tök fiatal. Aztán valahogy most 2020-ban is még mindig tök fiatalnak érzem magam. Mintha a biológiai órámban nem telt volna el semmi sem. Nyilván a szervezetem öregszik, s a szemem alatt már vannak mélyedések, de ennek csak örülök.

Nagy évértékelésre nem gondoltam. Annyit talán, hogy szuper volt ez a 31. év. Nagyon sok szép pillanattal és elképesztően tartalmasan időszakokkal. Mérhetetlen köszönet az életnek, hogy megéltem ismét 365 napot békében, egészségben, szeretetben, nagyrészt párkapcsolatban. Itt megemlítem, hogy a 30. életévemnek úgy vágtam neki, hogy mélyrepülésben volt a magánéletem. Ahhoz képest megmutatta az élet, hogy nincs veszve azért minden, és igen is képes vagyok egy férfit beengedni a világomba.  Nem megrögzött, vén szingli vagyok, na. Maradok hát optimista a jövőmet nézve.
Idén a karanténosdi hozott érdekes fordulatokat, pont a bezártság alatt került közel hozzám egy srác, aki végül úgy döntött, hogy felejtsük el egymást. Ám azok a hónapok megmutatták, hogy még otthon ülve és online is jöhet új férfi az ember életébe.  

2020. augusztus. 8.
9 év után újra Magyarországon ünnepeltem a születésnapom. A szüleimnek 9 évet kellett várnia ahhoz, hogy együtt lehessünk újra ezen a napon. Köszönöm nekik, hogy vártak/várnak haza mindig.

Anyukám ajándékba egy Élményfestéses foglalkozásra fizetett be. Naplementés, vitorlás kép a kiírt alkotás. Az élményfestés célja, hogy megmutassa mindenki tud festeni. A vászonkeretet, színeket készen adták a kezünkbe, majd lépésről lépésre a festőművész hölgy végignavigált minket. 3,5 órával később már a kész saját alkotásainkat csodálhattuk.
A festésben az ember személyisége mennyire kifejeződik, ezen meglepődtem. Nálam kezdődött onnan, hogy feszengéssel telve vágtam neki. Elvárásokat fektettem magam elé, mielőtt még bármit is csináltam volna az ecsettel. Az ecsetvonások is nagyon árulkodóak. Nálam nagyon szabálykövető és egyenes vonalak rajzolódtak ki rögtön. Az oktató ezt meg is említette nekem: „Te biztos könyvelő vagy, vagy valami hasonló munkakör, ahol lefektetett szabályokat kell követni”.
Festés egy csodás kikapcsolódás, ám én egyszerűen nem tudtam 100% ellazulni mégsem első alkalom lévén.

A délelőtti program után szüleim elvittek ebédelni a legvirágosabb fehérvári étterembe: Diófa. Előre foglalt asztal várt minket.
Diófa étteremben még sosem csalódtam. Kellemes környezet, profi személyzet és baromi finom ételek kombinációja csak jó élményt tudott adni.

Esti programként meg kigondoltam, hogy egyedül felmegyek Budapestre sétálni egyet. Egyedül születésnapom estéjén…ez jött ihletként, hát ezt tettem.
Fővárosunk, szeretek ott sétálni. Közel is van hozzánk, mert a busz 1 óra alatt felrongyolt a Petőfi hídig. Utolsó busz visszafelé negyed 12-kor jött.
Laza tempóban bejártam a szokásos helyeket, mint Vár, Lánchíd, Bazilika, Váci út és végül  Bálnában leküldtem egy koktélt.
Esküsöm jól esett, hogy nem volt embertelen turista tömeg. A Halászbástyának a legfelső részére is ingyen fel tudtam menni, s maradt terem nézelődni. A Bazilika körül szerintem szépen volt forgalom, szombat este lévén ezt várhattam. Az Erzsébet térnél is gyülekeztek népek, szokásos ivászatot láttam a fűben. A Vörösmarty tér sokkal lazábban maradt. A Váci utcában meg nagy lézengés, semmi. A második szakaszon, a Vásárcsarnokig a szellemutca jelzőt is rámondtam. Annyira kihalt volt. Ez a rész maximálisan a turistákból élt eddig, s az éttermek meg sem próbáltak kinyitni gyenge külföldi vendégforgalom mellett.

Bálna megtelt, a kiülős része. Egy szabad kis asztalhoz ledobtam magam. A pincér srác azonnal jött, hogy mennyire figyelte az érkező és távozó vendégeket, le a kalappal! A rendelést gyorsan felvette, ajánlott nekem egy csajos, édes koktélt. A végén a számlára többet kellett várnom, mint az italomra. A lassúságért elnézést is kért a srác, én meg megjegyeztem „Az a hely, ahol a csak számlára és nem koktélomra kell várni, még szuper”
Ott ültem egymagamban, meghallgattam a mellettem lévő asztalnál folyó diskurzust. 2 férfi és 1 nő, 40-hez közel álló személyek az utazásokról beszélgettek. Miami – Dominikai köztársaság – Kuba az arany háromszög; szó szerint ezt mondta az egyikük. Majd elmesélte, hogy 1 millió forintból hogyan járta meg a nőjével Vegast (Los Angeles és San Franciscot is érintve). Vegasban fake esküvőt foglalt a csajával, hivatalosan nem akartak még egybekelni. Ez a tag egyébként nézett engem, szemünk többször találkozott. Rosszindulatú leszek, de megérzésem, hogy neki a párja mellett egy légyott simán beleférne. Elég, ha egy kicsit kéretné magát a kiszemelt.
Vendégekről az Esetleg bárból pár szót: itt úgy tűnt, hogy a Pestieknek bőven van pénze. Én csak egy koktélra ugrottam be (2000 ft + kiszolgálási díj), de körülöttem teljes asztaltársaságok (enyhe) lerészegedés miatt ültek be. Láttam a fejeket és hangulatváltozásokat az ott töltött időm alatt. És hát azért itt becsiccsenteni nem két fillér, hanem több tízezer forint.
A pincér srác egy kérdést feltéve búcsúzott tőlem: „Ugye még jössz ide hozzánk?” Mosolyogtam. Ha itthon járok, persze jövök – magamban.

A Bálnát elhagyva a Duna melletti parkban a kiülős, olcsó italozó rész kezdődött. Úgy odamentem volna egy-egy társasághoz.  Jó lenne megismerni a fővárosi fiatalok, beszélgetni egy jót velük. Talán majd egyszer erre is sor kerül.

Petőfi hídról búcsúzásként integettem a városra. Majd egy sima utazást követően haza értem fél 1-re.

Hálás voltam a napomért, mint mindig.

Sikeres új életévet kívánok minden augusztusban született olvasómnak!