Kirándulás a Hortobágyon

Hortobágyon jártam a szüleimmel augusztus elején.
Apum javaslata volt a helyszín és meg abszolút nem bántam, merre is megyünk az országban. A kívánságlistámon Aggtelek és Jósvafő van jelenleg legfelül. Ám oda jobban kellett volna előre tervezni és ott alvós „buli” lévén szállást foglalni, hiszen a Dunántúlról megjárni egy nap alatt a barlangot és környékét, az a kinyírós kategóriába esik. Jövőre van már program legalább.

Hajnali 5-kor elstartoltunk Hortobágynak Fehérvárról. A napkeltét az M7-es autópályán haladva csodáltuk meg. Ritka pillanat, mert nem vagyok korán kelős típus. Az idei nyáron számtalan naplementét láttam, de keltét egyet sem eddig.
Sima utazás, semmi extra és elértük úti célunkat, a Mátai Ménest. Naivan elcsodálkoztam, hogy jé, itt lovak vannak! Ménes szó, amúgy…nem ugrott be arről.  Bakancslistás tétel volt a nyaralásra, a ló simogatás. Legtökéletesebb helyre érkeztünk. Jó pár istálló, tele pacikkal, mit mást akarhattam volna még.

Befoglaltuk magunkat a deles kocsikázásra. Majd nekem a kávéra volt szükségem. Itt született meg az a nem mindennapi képen, amint a lovak mellett kávézgatom.

Istállók bejárását szerettem. A lovak odadugták a fejüket az ajtóhoz, természetüktől függően melyik jobban, melyik kevésbé akarta/tűrte a simogatást. Az orruk a legpuhább felszín, amit valaha éreztem.

Imádom őket. Pusztán a létezésüktől elérzékenyülők, egy ló simán meg tud sirattatni.
Gyönyörű állatok és olyan különleges megjelenésük van. 2 óra gyorsan elrepült az istállók között sétálgatva.
Egy Királylány nevű ló annyira barátságos volt, élvezte a figyelmemet. Az egész napot el tudtam volna mellette tölteni.

Kocsikázáshoz gyülekeztünk. Volt osztálytársam bátyjába futottam bele a helyszínen. Hogy milyen kicsi ez a Magyarország!
Minket egy nyugdíjas csoporttal raktak össze, nem a legmegfelelőbb számomra. Idős nénik és bácsik a pusztai kocsikázás közben akarták a vírust megfejteni, s rávilágítani arra, hogy ezt a kínaiak engedték a világra. Nem azért jöttem Hortobágyra, hogy ezt hallgassam a pusztabejárás közben.

A pusztában csakis a turisták miatt fenntartott, csupán a látszatra menő tanyasi életet láttuk. Bemutató céljából két ólban a racka juhok pihentek. Pár száz szürkemarha csak „állatkerti kirakat” szintjén delelt kint. Aztán odébb pár száz fekete bivaly a sárban dagonyázott, szintén csak a látogatók kedvéréért. Egy juhász és egy kutya felügyelete mellett. (Sokkal több állatta van a Hortobágyi Nonprofit Kft-nek, mint amit mi megnézhettünk)

Lovas bemutató is a csomagban szerepelt. Ötös fogat, majd ahogy a csikósok vágtáznak, álltak a lovon, miközben fejük felett csattogtatták az ostort. A mostani állatjóléti világban már a ló hasán állás trükkjével nem értek egyet. Ne álljunk a ló hasára hangos ostorozás közepette…nekem ez már nem fér bele.

Egy kis érdesség: A Hortobágy Nonprofit Kft a Magyar Állam tulajdonában van, vagyis a Mátai Ménes lovai az országé.

Az istállók után a Hortobágyi Csárdába mentünk. A híres csárda a 9 lyukú híd mellett, nem hagytuk ki itt az ebédet. Nagyon magyaros és nagyon jó konyha. Racka húsos töltött káposzta…ezt nem eszik az ember máshol. Szürkemarhából is többféle fogás.
Ez a csárda kuriózum az ételeit és a vizuálist élményt nézve is. Gyönyörű boltíves, tornácos kinti rész, figyelve arra, hogy a virágcserepek és virágok is illeszkedjenek a hangulatához.

A 9 lyukú hídtól nem estem ámulatba, mert túlságosan beleolvad a környezetbe. Autóval úgy át tud hajtani az ember, hogy fel sem tűnik. Jelenleg pedig durva, sűrű nádas nőtte be, alig lehetett látni azokat a lukakat rajta.

Beugrottunk még a Pusztai állatparkba, állatsimogatóba. Lepukkant, félig szégyen. Enyhe állatkínzás, amit itt folyik. Egy szamár pár talán a fő érdekesség, a nőstény vemhes volt. Annyira emberekhez volt szokva már, hogy igazán barátságosan engedte, hogy a hatalmas pociját letapogassuk. Megható volt a bébit érezni.

A nap folyamán sikerült lábanként 12-14 db szúnyogcsípést összeszednem. Én elszoktam a szúnyogoktól és eszembe sem jutott, hogy kéne riasztót venni. 3 napig szenvedtem az iszonyat viszketéstől.

Köszönöm szüleimnek a meghívást!

U.i. Beszéljünk azért a pénzről.
Nekünk egy tele tank elment az oda-vissza útra.
A puszta kocsikázás 3500 ft/fő (most már 3700 ft/fő – pont emeltek 2 hét alatt)
Ebéd 3 főre kb. 26.000 ft a csárdában
Italok, kávék: Pár ezer ft /nap
Szóval repkedtek a 10 ezrek az 1 napos kirándulás közben.

Egyéb: Az angol nyelvű (Mátai Ménes) helyszíni szórólap szörnyű (amatőr) fordítással került kinyomtatásra. Magyaros tükörfordításokkal és lapos, itt-ott értelmezhetetlen kifejezésekkel. Zavart a silánysága.