Paneltelepről jelentem

Régen írtam az albérletről. Júniusban költöztem be a mostani helyemre. Egy paneltelep egyik lakásában élek, London egyik nagyon posh városrészének a végében. A paneltelepről tudni kell, hogy 750 lakásból áll és csupán 200 lakás van magántulajdonban. A maradék 550 lakás önkormányzati és ha nem is mindenki segélyből élő benne, de az biztos, hogy a rendes piaci árakhoz képest fillérekért lakhat benne. Az internet szerint kb. 2500 ember él itt, s alig pár száz a fiatalkorú. Vagyis erősen öregedő a lakosság. Ez annak tudható be, hogy vannak olyan lakók, akik már az 1970-es évek óta itt és ugyanabban a lakásban élnek. (Csak eltelt 40 év azóta, hogy beköltöztek, vagyis bőven a 60 felettiek és 70+ a többség életkora).

A paneltelep a boom korszakra reagálva épült. Ugye, a világháborút követően a volt brit gyarmatokból vízum nélkül jöhetett be boldog és boldogtalan is. Puszival és ujjongva várták őket a Heathrow reptéren – ezt csak én mondom…legalábbis elképzelem. Nem kellett nagyon biztatni a népeket, jöttek persze boldogan (hülyék is lettek volna egy ilyen lehetőségnek nemet mondani). A neten olvastam, hogy ez a törvény – a vízum nélküli bevándorlás soha nem szándékozott a tömegmigrációt előidézni és megkönnyíteni…De azért sikerült neki. Szóval a 60-as évekre lett Angliának egy csomó új lakója, s kényessé vált a helyzet. Valahova el kellett ezeket az embereket szállásolni. És ekkor voltak ezek a nagy beruházások. Sorra húzták fel az önkormányzati lakásokat (paneltelepeket). Így jött létre az a hely is, aminek most 2017-ben lakója lehetek.

Halkan megjegyzem, hogy a helyzet mára ismét égető és őrült mód kellene egy újabb nagy önkormányzati lakáspiaci beruházás…mert az egyszerű munkások és londoni fiatalok ismét nem tudnak hol lakni és nem megfizethető áron.

A jelenlegi lakók származását nézve elég vegyes a paletta. Van angol nyugdíjas néni a szomszédban, felettünk többnejű kendősök és feketék is persze stb. A szomszéd épület földszintjén muszlim imaház is van, ahol közösségi összejövetelek alkalmával rajzanak, mint a méhek. Erre mondtam, hogy akkor itt végül is biztonságban vagyok, mert önmagukra nem támadnak. (Na jó, elég morbid és szűklátókörű kijelentésazért.)

Mikor beköltöztem, ami feltűnt azonnal, hogy reggel itt az emberek nem sietnek munkába. 8 óra előtt üres a lift, senki sem mozdul. Nyugdíjasok hova is menjenek, most már értem ezt a részét.
A hetekkel összefutottam egy-egy lakóval a toronyházunkból. Hát, vannak furcsa arcok. Sőt. Az volt a meglepi, mikor egy jó hónap után végre egy abszolút kulturált arccal mentem fel a liftben. Meg is jegyeztem magamnak, hogy a 14.-en lakik egy igényes srác. (Ő a kisebbség).
Ami hamar feltűnt még, hogy nálunk a szemetelés az egy elfogadott tény. Minden nap valaki beszemetel a liftbe. Vagy a liftben leköpi valaki a tükröt. Olyan is volt, hogy a liftajtót belocsolták kakaóval. Hazafelé meg késő este alap, hogy a Mekis szemét szimplán az aulában landol, mert szemeteshez a menők már nem mennek oda. És szeretik a bejárati főajtót is kitámasztva hagyni, ne adj az elektromágneses zárat tönkretenni…volt, hogy hetekig konkrétan bárki bejöhetett a toronyházunkba, mert nem záródott az aula ajtaja.

Minden nap van reggel a bejáratnál takarítás és felmosás is, szükség is van rá.
Egyszerűen nem értem az embereket. Azért mert önkormányzati lakásban élnek, miért kell szemetelni, igénytelennek lenni az épületben?
Olyan is előfordult, hogy a mi ajtónk elé szemetelt be valaki az éjszaka folyamán….

Most, hogy itt az ősz, hidegebb van, csendesebb a telep. Ám nyáron, kellemesen hétvégi esték alatt volt olykor buli. Egyesek bömböltették a zenét hajnalban is. Pár alkalom után én csendháborításért tettem bejelentést az önkormányzatnál. Örülök, hogy egyesek ráérnek, és nem akarnak pihenni.
Múlt héten meg a lépcsőházban füveztek és jött be a szobámba is a szag.
Ez a paneltelep egy igazi jó alany lenne egy londoni tanulmányhoz, amelyben különböző hátterű alsó társadalmi osztályok együttélését vizsgálnák.

A fentieket leírva sem érzem azért rosszul magam a telepen. Sokszor inkább elszórakoztat a helyzet. A mi lakásunk meg teljesen normális és rendezett, tiszta. A toronyházunk meg a szélen van, s onnan a város felé haladva 2 percen belül a posh környéken találom magam.

Hétvégi program a paneltelepen, megérkeztünk 1439-be! 😀

Megjegyzés.:
Mikor otthoni családtagjaimnak mondtam, hogy muszlimok is vannak itt a telepen és van imaházuk is, az első reakció az volt „csak meg ne erőszakoljanak”. Na, azért ilyenek ne hordjunk össze…jó. Ez nagyon sarkított és erős túlzás.