Búcsú Bud Spencer-től

libri.hu

Nem vagyok „rávadulva” híres emberekre, nem követek senkit mániákusan a social mediában. Ám, mikor megtudtam, hogy meghallt Bud Spencer, megrökönyödtem. Elhittem, hogy ő az örök életűek táborába tartozik. Távozásával úgy éreztem, mintha a gyerekkorom egy darabjától kellene örökre megválnom.

A magyar TV csatornák által minden filmjét vagy majdnem 10x láttam, s anno még Szilveszterkor is előfordult, hogy Bud – Terence mozimaratont tartott egy adó. Tök furcsa, hogy hiába láttam már 2 tucatszor a Nincs kettő négy nélkül filmet, mégis újra és újra képes vagyok megnézni és nem unom el magam.
A magyar szinkronnak köszönhetően vicces kifejezések is felvettem. „Pingvin hozhatod a tápot”. És ha tényleg egy étteremben vagyok, sokat kell várni a pincérre, szoktam mondani, hogy hol az a pingvin?
Vagy ha valaminek a megoldását keresem, akkor meg eszembe jut „Azok a jó kuzinok vajon mit csinálnak ilyenkor”

Bud Spencer önéletrajzi könyvét mindenképp el szerettem volna olvasni, s sajnos erre már csak halála után kerítettem sort. A könyvben nagyon őszintén elmeséli, hogy ő ki is tulajdonképpen, s nem mindig volt feltétlen a gyengék védelmezője. Aktív úszó korában bagózott, sőt még medencéhez is képes volt füstölögve besétálni. Nem vette túl komolyan. És azt sem gondolnánk róla, hogy a nőket is „rendbe tette”, akik önként vetették oda magukat az olimpikonnak. Élvezte az életet, míg meg nem ismerte feleségét.
Egy gazdag gyáros családba született és a világháborúban elvesztették a vagyonukat, majd Dél-Amerikába emigráltak. Később már felnőttként Bud újra visszatért ide dolgozni, a könyvben leírtak szerint esőerdőket irtott.
Ami pedig talán a legfurcsább, hogy a színészkedést csak azért vállalta el először, mert szüksége volt a pénzre. Átmeneti állapotnak szánta, míg nem talál rendes munkát. Igen, felfoghatatlan ezt olvasni, mert manapság meg pont a rendes munkát dobnák félre sokan boldogan, ha filmszerepet kapnának.
Aztán persze „valahogy” megragadt a szakmában.

Érdekesség: hiába voltak olaszok a filmjei, angol nyelven forgatták és utána leszinkronizálták olaszra (magyarra, németre stb). Mert akkoriban az angol volt a főnyelv, és ha egy film be akart törni a nemzetközi piacra, muszáj volt angolul elkészíteni.
Az, hogy Bud Spencer tényleg tudott-e angolul és hogyan készült fel a forgatásokra, plusz sok-sok más egyéb érdekesség is kiderül, a Különben dühbe jövünk önéletrajzi művéből.

Egy kedvenc jelenetem: „Nem szép dolog bántani a kisebbet, világos?!”

Ezen mindig felröhögök: „Ezt meg add a kanáriknak, ha nem sértődnek meg”

Szirmai Gergő összefoglalója:

Aki pedig még véletlen lemaradt, érdemes megnézni, hogyan búcsúzik Terence Hill tőle:

Köszönöm Bud Spencer, hogy gyerekkorom része voltál. Filmjeidet mindig szeretni fogom.