New York: Atlantic city

Folytatom az élményeimet, még sok-sok mesélni valóm van, s közben meg az életem megy tovább. Most egy kicsit sűrű időszakot élek, mert sokat kell dolgoznom illetve jövő hétvégére elutazom, s közben pedig már családkeresésben is vagyok. Karácsonnyal pucolnom kell a mostani helyemről, közel 3 év tapasztalattal a nyakamban pedig egy álom munkára pályázom. Vannak elvárásaim, mert úgy érzem, a tapasztalatot és rutint már meg kell becsülni.
Visszatérve Amerikára, most az utolsó napi kirándulásunkról írnék. Atlantic Cityben jártunk, ami az USA keleti partjának a Las Vegasa. Ha New Yorkban jártok a jövőben, kötelezővé teszem számotokra felkeresését.
New Yorktól egy 3 órás buszutazást követően érjük el a várost. A busz közvetlenül a kaszinó hoteleknél áll meg, szóval nem kell sétálni és keresgélni.
A hotelok pedig igen felkészültek a buszok fogadására. Az alagsori részben egy kis buszpályaudvar van kialakítva. Mi hétköznap voltunk, így elég lötyögős és laza volt a hangulat, de hétvégén biztos tömeg van.
Egy hostess várt ránk, s kaptunk egy ajándék játék utalvány, ami azt jelentette, hogy a hotel ajánlataként 30 dolláros összegben kipróbálhattuk a nyerőgépeket. Egy névre szóló hitelkártyát állítottak ki a virtuális összeggel. Így ingyen próbálhattunk szerencsét. A nyerési esélyek igen rosszak, azt kell állítanom. A 30 dollárral összesen, ha 6 dollárt nyertünk virtuálisan. Szóval csak óvatosan a nyerőgépekkel, a kecsegtető főnyereményekkel. Személy szerint nem örültem volna, ha saját zsebből szórakoztam volna el a 30 dollárt.
A hotel igazán előkelő és puccos volt. Hatalmas csillárok lógtak a plafonról, s minden rendezett és tiszta volt. A mellékhelységben külön sminkelő terem is volt.
A kaszinó bejáratánál egy biztonsági ember állt, aki az útlevélbe belenézett. Szigorúan vették, hogy 21 év a korhatár. A vendégek 90% öreg nyugdíjas ember volt, akik vagy nagyon jó módúak, vagy csak itt verik el a nyugdíjukat. Sőt nem egy olyan személy is volt, aki tolószékkel és járóbottal közlekedett.
Az idős emberek rutinosan nyomták a gépeket. Mi kb csecsemőnek számítottunk az életkorunk tekintetében, ja és persze kaszinó szüzek is voltunk.

Az ebédünket az 5*-s hotel éttermében fogyasztottuk el. Hétköznapi – nyári akció keretein belül 10 dollárért (2300Ft) volt az ’edd magad degeszre’ büfé. Vicces összegért kagylót, rákot és mindenféle finomságot korlátlan mennyiségben fogyaszthattunk. Desszertnek volt fagyi, torta szelet, pite, kompót stb. Nem kíméltük a gyomrunkat.
A kiadós ebéd után sétára indultunk a part mentén. Atlantic city partvonala hosszan elterülő és szép. (jó időben és főszezonban zsúfolt). .
Egymás mellett sorra állnak a hotelok, s mindenhol volt igazából élet. Benéztünk ide-oda, s némelyik rosszabb volt, mint egy labirintus. Bementünk, majd alig találtuk meg a kijáratot. Volt olyan vendéglátó rész is, ahol gyerekeknek volt kialakítva dzsungelvilág. Animátorok szórakoztatták a piciket, gondolom, amíg a szülők a pénzt játszották el a ruletten. A legnagyobb hotel a Taj Mahal szerintem, nevéből adódóan én egy külföldi befektetőre gyanakszom. Itt a hotelok többsége igazi szórakoztató központokat is magában foglal. Van bennük színház, mozi, koncertterem, uszoda stb a hatalmas kaszinótér mellett. Például láttunk hirdetést Liza Minelli fellépéséről az egyiknél.
A tengerparton természetesen volt vidámpark is, illetve egy nagy bevásárlóközpont is megtalálható.
Ha van pénzed és nyaralsz, bármit igazából.
Kiemelnék a végére két személyt, akikkel itt találkoztunk.
Az ebéd közben egy néni nagyon nézett minket. Először azt hittem, hogy az evésem stílusával van baj, de aztán tiszta lett a kép. Mikor másodszorra mentem a tányéromat megpakolni, odajött hozzám a következő kérdéssel: ugye Európából vagy? Igen – feleltem. Tudtam, látszik rajtad – válaszolta. Melyik országból pontosan? Magyarország – mondtam. Ohh, én Németországból disszidáltam.
Ami lejött nekem, hogy a néni beizgult, hogy német lánnyal találkozhat Amerikában. Hát majdnem.
Utána azért még egyszer odajött, de már az asztalunkhoz, s érdeklődött felőlünk. Az is kiderült, hogy kicsit tud németül, mint ahogy mi is. Végül pedig minden jót kívántunk egymásnak. Igen, most megtudtam, hogy németes fejem van.

A másik személy a portás, a fekete és nagyon szimpatikus középkorú úriember volt. Mikor a csomagjainkat kikértük a megőrzőből, szóvá tette: milyen csinos hölgyek látogattak ma el a hotelba!
Olyan aranyosan adta elő a bókot, hogy azonnal kapott is tőlünk borravalót. Ilyen boldogan még nem hagytam ott potya pénzt sehol sem.

Tanulság: Atlantic cityt nagyon megszerettem. Egy muszáj felkeresni hely, ha New York felé járunk.
Ne hagyjátok ki a kaszinó élményt, a tengerpartot, a vidámparkot se!