Júliusi vegyes

Egy kis júliusi vegyes következik most.

Mindenki arról beszél, hogy ideért a nyár. Szokatlanul szép és hosszú jó időnek örülhetünk már egy jó hónapja. Pozitív, hogy végre volt értelme nyári ruhákat venni. Idén június – júliusban többet költöttem hirtelen dresszekre, mint előtte 3 évig együttesen. Mivel folyton télen utaztam a nyárba, általában csak a nyaralásra tervezve vettem egy – egy új miniszoknyát pl.
Nem felejtem el azonban, hogy idén március közepén még fagyott és havazott, ami szintén szokatlanul szélsőséges volt. Májust meg még télikabátot viselve kezdtem. Most meg július végén 35 fok napközben, árnyékban.
Ahogy az angol 8 éves gyerek fogalmazott a héten: „Végre van 4 évszakunk, s ahogy kell szépen még a hó is esett télen. Nyáron meg meleg van. Tök király”
Anglia rég nem esős. Utoljára nagyon esős 2014 januárjában volt, mikor tényleg minden nap leszakadt az ég.
Időjárás kivesézve. Az egyetlen aggodalomra adó ok, az a víztározók apadása és egy esetleges jövőbeli vízkorlátozás lehet.

——————————————————————- Olvasás folytatása

2017 nyara: Nyaralás

Elbúcsúzott a nyár. Az elmúlt 3 hónap nyugodtabb is lehetett volna, ha a család és a hogyan lépjek rajtuk túl nem kötötte le volna minden gondolatomat. De ez legyen egy következő bejegyzést majd.

Nyaralásra is jutott idő azért, az elmúlt évek pár napos pihenéseihez képest a 10 nap kiemelkedően jó volt idén. Plusz születésnapomon sem dolgoztam, amire megint évek óta nem volt példa.

Idén csak otthon jártam, kétszer. Kérdezték is többen, hogy hogy haza? Hát, ez egy ilyen év. Most 2017-en már többször utaztam haza, mint az előző 3 évben együttvéve. Rekord. Talán „öregszem” és ez ezzel jár. Egyébként a hazautazás élménye felvillanyozott mindkét alkalommal. Olyan jó érzéssel töltött el, mintha csak külföldre mentem volna.

Otthon, az otthon. Várnak. Júliusban Pesten töltöttem pár napot tesóméknál. Pesten alig mászkáltam, inkább arra volt igényem, hogy üljek és nézzek ki a fejemből. Az utolsó napomon meg a tesóm apósánál vendégeskedtem. Finom kiadós ebéddel fogadtak, majd a szép nagy kertes házuk hátsó teraszára kiültünk és élveztük, ahogy jár a kellemes szellő. Olyan igazi, nyugodt pihenés volt. Nem is kellett több. (Bár számomra furcsa volt, hogy én, aki folyton megy, hogy képes egy helyben lenni és csak élvezni, hogy létezik.) Köszönöm nekik a szíves fogadtatást.

Olvasás folytatása

Isle of Wight: Alap infók a szigetről

Múlt hétvégémet Anglia egy mesés szigetén, Isle of Wighton töltöttem. Több új élménnyel gazdagodtam, s majd elkezdtem feldolgozni a látottakat.

Először egy kis általános információval érkeznék. Nem szeretek sehova sem úgy elmenni, hogy nem rendelkezem alap ismeretekkel a helyről. Ha már egyszer pedig ott jártam, kötelező utána járni a neten.

723x1000_isle_of_wight_adventure_island_map_723xA sziget mottója: „All this beauty is of God”
Isle of Wight Anglia legnagyobb szigete, ami a Viktoriánus idők (19. század közepe) óta kedvelt nyaralási úti cél.
Viktória királynő szeretett nyári rezidenciája az Osborne house is a szigeten található. A királynő tette divatossá helyet, ami ide vonzotta a kora művészeit is íróit is.
Uralkodása idején 1897-ben a világ első Rádió állomását is Isle of Wighton állították fel.

A sziget a tenger előnyeit kihasználva fontos szerepet töltött be a hajóépítés, vitorlakészítés, ’repülő csónak’ összeszerelésben. A hovercraft azaz légpárnás hajó egy egykori helyi lakós Mr Cockerell találmánya, ami napjainkban a leggyorsabb személyszállító jármű Portsmouth és Ryde között (10 perces út).
Továbbá az Egyesült Királyság űrrakétáinak fejlesztése is tesztelése is a szigeten zajlott. Olvasás folytatása

Párizsban történt – Születésnapi hétvége I.

Párizsban jártam a hétvégén. Saját magamtól születésnapi ajándék volt ez saját magamnak.
Már tavasz óta ott volt a szikra bennem. Valahova el szeretnék utazni. Első szempont: egy hétvége is elég legyen rá, illetve ne legyen túl drága eljutni sem. Továbbá legyünk stílusosak, repülővel akarok utazni. Válaszom: Párizs. Már jártam itt két éve, de valamiért visszahúzott a szívem, úgy éreztem, nekem dolgom van megint itt.
Május magasságában egyik ismerősömmel egy skype beszélgetés alakalmával szóba is került a dolog, de aztán nem lett belőle semmi. Én meg könyörögni nem fogok senkinek sem.
Július közepén a mobilommal a kezemben ültem. Belevágjak egyedül a párizsi hétvégébe? Igen? Nem? Belefér még a költségvetésembe? Igen??? Ok, nem várunk tovább. Leültem és a telefonommal azonnal bevásároltam az Air France járatára egy oda-vissza utat. Párizs! Augusztus 9-n érkezem!

Közeledett az utazásom dátuma, s szállás és társaság nélkül voltam. Irány a Couchsurfing. Ha emlékeztek még, egy hete pont az oldalról és tapasztalataimról írtam. Nem volt véletlen, mert pont akkor voltam lázas keresésben újra. És miután saját magam is jókat nevettem az amerikai helyzeteken, biztos voltam benne, hogy ebből csak is valami jó sülhet ki Párizsban újra.
Egyetlen pozitív visszajelzést kaptam, választási lehetőségem nem maradt.
Szombatra pedig szerencsére az okos telefonom is bedöglött. Még jobb, gondoltam magamban, ezek után már csak szuper hétvégém lehet.

paris Hajnali 3-kor irány volt reptér, s kellemes kis 45 perces utazást követően már landoltunk is Párizsnál.
Indulhat a születésnapi hétvégém. Mi sem természetesebb annál, mint egy megbeszélt időben és metrómegállóban egy vadidegen francia sráccal találkozni, akivel a hétvégémet el fogom tölteni.
Kedvesen bemutatkoztunk egymásnak, s egy rövid bevásárlás után a lakására érkeztem. Közben elkezdtünk ismerkedni, beszélgetni.
A srác velem egyidős, s üzletstratégiai tanácsadóként dolgozik Párizs belvárosában. Az egyetemi évek alatt Oroszországban és Barcelonában is tanult. Felsőfokon beszél angolul és spanyolul, folyékonyan ugye franciául, s alapfokon oroszul. Nem kis pályás. Igazi világpolgár, aki Európa számos városában megfordult már. Most júliusban a születésnapját pedig Mexikóban ünnepelte. Ennyi információ után, teljesen nyugodt voltam. A lehető legjobb szállásadót fogtam ki. Olvasás folytatása

Otthon jártam

Két hete otthon jártam, s azóta nem volt időm megírni az élményeimet. Igyekszem pótolni a lemaradásaimat.

Hazamenni mindig jó. Találkozhatom szüleimmel, élvezhetem a házi gyümölcsök zamatát, a kertben frissen szedett borsóból ehetek levest. Továbbá mérhetetlen nyugalom van, meglepően nagy csend a házban, még a szúnyog zizegését is kihallani. Nagyon furcsa volt zajos London után újra megtapasztalni ezt. Az idő pedig lassabban haladt, mintha otthon egy óra az nem is egy óra lenne. Nem láttam rohanni senkit sem.
Tikkadt melegben szombat kora délután sétáltam a buszhoz. Teljes kihaltság a járdán és úton. A buszmegálló is üres. Lassan lépkedtem, s mosolyogtam, hello szülővárosom. Mintha semmi, de semmi nem történt volna az eltelt 3 évben. Mindig, mikor hazalátogatom, úgy érzem. Az év eltelt, otthon viszont minden maradt állandó és régi.
Belváros néma, csupán két kéregető megbújva. „Adjon egy kis aprót” „Az Isten áldja meg” Ezer éve nem hallottam ezeket a magyar szavakat.

A város központja gyönyörűen ki van pofozva, de nem beszél róla senki. Nem osztják meg Facebookon, nem írnak róla. Mintha van, de nem izgat senkit sem. Több csinos kiülős kávézó is van, amik futnak és már hosszú évek óta sikeresen műkődnek. Az árak az otthoni fizetésekhez képest pofátlanok. Ki itt a vendég? Elgondolkoztam magamban. Biztos a gyárban dolgozó minimálbéres Kati néni itt nem fordul meg soha.
Nézelődtem, figyeltem a néha felbukkanó embereket. Senki nem volt boldog, széles mosolyt sem láttam az arcokon. Elszomorított.
A helyi újságot fellapoztam, aktuális munkalehetőségeket keresve. Első kiemelt ajánlat: németországi hentes üzembe azonnali kezdéssel emberek keresnek. Gratulálok! Megerősített, hogy nem baj, ahol vagyok.
Sajnos, nem láttam semmilyen lehetőséget sem magamnak. Nem tudnám elképzelni, mit kezdenék magammal, ha egyszer még is visszamennék. Úgy éreztem, hogy rám továbbra sincs szükség. Olvasás folytatása

A nagy nap

Múlt hétvégén otthon jártam egy lakodalomban. Minden évben elmondom, s most is megerősítem, hogy én már törzsvendégnek számítok egy ilyen eseményen. 1998 óta évről évre szinte kivétel nélkül évente minimum egyre meg vagyok hívva. Mindig örömmel mentem, de remélem, hogy egy időre ez a mostani volt az utolsó. Egy jó lagzival zártam a lakodalmakkal teli éveket.

esküvőA gyerekkori barátnőm hozzáment egy távoli rokonomhoz, így a családnevünk közös lett. Soha nem felejtem el, mikor bemutatott az akkor még barátjának. Szia – én xx vagyok, én megy xy vagyok. Héééé, egyezik a vezetéknevünk! Kicsi ez a világ.
Miután jobban megismertem a srácot, abszolút pozitív vélemény alakult ki bennem, s én nagyon boldog vagyok, hogy a barátnőm lett a felesége.

Az évek rohantak, jött a lánykérés, majd kitűzték az esküvő dátumát. Szombaton délután a nyári – otthoni melegben álltam a házasságkötő terem bejárata előtt. Már mindjárt 4 óra. Hol az ifjú pár? És végre feltűntek. Hatalmas ölelést kaptam tőlük. Nagyon cukik voltak együtt. Gyors fotózás és ceremónia. Manapság már futószalagon mennek a polgármesteri esketések. Akarod feleségnek? Igen. Akarod férjnek? Igen. Írjátok alá itt. Gyűrűk és csók, aztán viszlát. Már a bejáratnál a következő csoport várakozik.
Én a mostani kis alkalmat majdnem megkönnyeztem. Egy lány, akivel együtt nőttünk fel, akivel a fél életemet eltöltöttem az általános iskolás évek alatt, elkelt. Boldog, nagyon boldog pillanatok voltak ezek. Olvasás folytatása