Vissza a régi kerékvágásba: első hétvége idén

Az élet visszazökkent a régi kerékvágásba, szerencsére. Nincs kifogás, elindult hivatalosan is az új Év. Túlélte mindenki a szilveszteri bulit. A boltok már kiárusították magukat Karácsony után. Itt az idő hát, hogy a készüljenek a Valentin napra. Bizony, megjöttek a cuki kis szív alakú nyalókák, csokik az üzletekbe. De aki már nagyon türelmetlen, csoki tojást is lehet kapni a közelgő Húsvét alkalmából…

Hello-January

A hétvégéim is felveszik a megszokott tempót és életritmust. Először pénteken sikerült eláznom, mennydörgéses zivatar kapott el az utcán. Az esernyőket az erős szél pillanatok alatt tönkretette.
Este egy pubban indítottam. Vicces, hogy január alkalmából bizonyos ételeket leáraztak. Csak a poén kedvéért, ha már a ruhás üzletekben is az van. Néhány sört is olcsóbban kapni most. Kész.

Szombaton reggel egy interjún voltam, aminek eredményét még nem tudom. Később két új ismerősömmel találkoztam. Ám mielőtt elhagytam volna a lakást, sikeresen lezúgtam a lépcsőn, s a térdem megpuszilta a falat, míg a kezemmel a felső testemet védtem. Szegény térdem, már kezdem sajnálni, mert néha sikerül jól bevernem. Tavaly télen a metró mozgólépcsőjén taknyoltam el. Akkor és most sem voltam boldog, de hát, ami megtörtént, megtörtént. Gyorsan a mirelit borsómat kikaptam a fagyasztóból és hűtöttem egy darabig, majd elindultam késve a megbeszélt helyre.
Útközben vettem egy cappuccinot magamnak, amivel sikeresen leöntöttem magam. Ilyen nincs! Most már fejezzük be az idétlenkedést – mondtam magamnak.  Szerencsére vittem magammal tisztító kendőt, áldom is az ötletem, így szépen ki tudtam szedni a foltokat a pólómból.

Csodák csodájára innentől kezdve a napom szuperül alakult. Igaz, hogy kicsit még sántikáltam, de közben mosolyogtam. És csak negyed órát késtem a megbeszélt találkozóról. Minden jó, ha jó a vége.
A program a Dockland múzeum megtekintése volt a Canary Wharfnál, a londoni üzleti negyedben. Az időjárás miatt egyszerűen meg van kötve az ember keze, nem tudunk még a szabadba tervezni. A múzeum önmagában nem egy nagy társas dolog. A jó viszont az, hogy meglátunk egy képet, tárgyat, ami ki van állítva, s már is egy csomó gondolatot hozzá lehet fűzni vagy egyszerűen kérdéseket feltenni. Van, ami előreviszi a társalgást. Persze totál más dolgokat is meg lehet vitatni, közben az ember sétál és nézelődik. Úgy érzem jól sült el kulturális program.

A folytatásban a belváros felé vettük az irányt, a Hyde park – Winter Wonderlandot tűztem ki záró programnak. Utolsó alkalmak egyike volt idén, hiszen vasárnappal búcsúzik a karácsonyi forgatag. Viszontlátásra egy év múlva. Tömeg már nem volt, s az eső is szemerkélt, de semmi gond, hiszen van fedett rész is. Ettünk magyar kürtőskalácsot, májas hurkát is. Hmm, ízlett nagyon.
Egy kalózhajóra belépőt vettünk, de nem volt félelmetes. A vidámpark többi részét nem próbáltam ki. Félek a magasságtól, s a pörgést / forgós akármiket sem szeretem igazán.  
Az idő közben elrepült, már 10 óra felé közeledtünk. Ha jó a társaság mindig ez történik.
Én ismételten remekül, nem inkább szuperül éreztem magam az új magyar ismerőseimmel.
A nap folyamán szerintem sokat beszéltem…így egy időre valószínűleg elég volt belőlem nekik, vagy kit tudja?

A január alapjában véve unalmas, nincs semmi extra, de nem idén! Megyek majd színházba, stúdió túrára, koncertre is még.

 

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s