Vegas, Vegas – Benyomások

Egy hét Vegas, véget ért.
Elhoztam magammal a laptopot, hogy majd lesz időm írni. Hát nem volt. Nem volt szabad 2 órám se egész héten erre.
Most a reptéren ülök, s az élmények feldolgozása folyamatban van. Tömény 7 nap volt, annyi emlékkel, amit máskor hónapok alatt sem gyűjtök.

A kezdő cikknek azt gondoltam, hogy írok egy összehasonlítást, elemzést London és Las Vagas között.

Uber
Jó pár Uber utunk volt, amik közül mindegyik szuper volt.
Londonban, ha rendelek egy autót, 80% esély arra, hogy Mohamed jön és a 10 perces fuvarom alatt úgy sem állja meg, hogy megkérdezze: házas vagyok –e és van – e saját gyerekem. Hja, mert a londoni sofőrök nagy többsége valami ázsiai kulturális háttérrel rendelkezik és ez kijön.
Na, ehhez képest Vegasban szállított minket 50 év körüli amerikai nő, fiatalabb srác, középkorú úr stb. Egész kellemes és minőségi rövid beszélgetéseket tudtunk lefolytatni majdnem mindenkivel.
Az Uber autókon meg kötelező az Uber matrica is, ami szinten pozitív.  
Az Uber magasan nyert itt Londonnal szemben.

Műanyag
Miközben Európában ciki a szívószál, a műanyag (egyszer használatos) szatyrot is kerüljük, vagy külön adóztatják, addig Vegasban mindenki szívószállal iszik mindent. És feleslegesen a műanyag evőeszközöket is adják pl. sajtburger és sültkrumpli evéshez! Itt még messze nem jutott az emberek tudatáig az a kép, hogy micsoda veszélyes hatása van egy darabnak a természetben pl egy teknősre.
A szatyrot meg, ha kéred, ha nem, adják bármilyen boltban. Na, ez sem így működik már Angliában.
A szelektív hulladékgyűjtés a béka segge alatt tart szintén. Vegasban nem tűnt egyáltalán környezettudatosnak semmiben.

Légkondi
Értem, hogy kint 42 fok volt árnyékban, de könyörgöm, miért kell a 18,5 fokot tartani mindenhol?

Nem viccelek, kint „megrohadtunk” a hőségben, bent meg megfagytunk a hotelokban. Volt olyan, hogy úgy éreztem a tüdőm befagyott bennem, s alig vártam, hogy végre kiérjünk a zárt térből és megcsapjon a meleg.  A bűnügyi múzeumban 4 órát töltöttünk bent, libabőrösen és fogat vacogtatva jöttem ki. Az első dolog az volt, hogy a padkára leültem és élveztem a kinti időt hosszú percekig, míg a testhőmérsékleten visszaállt.
Iszonyatos árampazarlás folyik csak amiatt, hogy kell az a 18,5 fok marhára! Hát nem kell.
A hotelszobánk ablakát nyitni nem lehetett, a takarító meg mindig lehűtötte a teret, mire visszaértünk. Én 24-25 fokban érzem jól magam.
Csodálom, hogy nem sikerült megfáznom. De a hajam egyik napra durván bekorpásodott, érzékeny a fejbőröm ehhez a hülye légkondizáshoz.
Londonban hál, nincs ilyen mértékű hűtés.

Egészségtudatosság
Úristen, ennyi kövér embert régen láttam egy helyen. Korábbi amerikai útjaimon ugye, mindig nem amerikaiakba botlottam. Mint Honolulun japánokba, Miamiban németekben, New Yorkban „mindenkibe”, így elvegyültek eddig a kövér amerikai emberek a tömegben.

Vegasban meg sok – sok amerikai van. Na, láttam csodát. Hogy az emberek fejében az egészségtudatosság hol tart? Sehol. Mikor a 200 kg-os kövér férfi, aki a nagy combja miatt kissé kifordított lábakkal tud már csak lépni, az XXL kolát vedeli a büfében. Fúj bammeg – folyton ezt kommenteltem.
Meg idős néni szintén nem kicsi, elektronikus tolószékben bent játsszik a kaszinóban, s issza a cukros szarokat. Nem tudom, én ha kövér lennék és lehet ebből kifolyólag nem tudnék járni már idősen, akkor urambocsá nem a kaszinóban verném a pénzt, hanem az egészségembe ölnék összegeket és megpróbálnék lefogyni. Amerikában más az értékrend.
Utolsó „kép”. Kívántam a szemetet a reptéren. Üljünk be egy sajtburgeros helyre, kértem. Egész héten semmi gáz kaját nem ettünk. Ez a sajtburgeros úgy tele volt nagydarab arcokkal, hogy csak na.
Ha én lennék 150 kg, akkor nem sültkrumplis menüt ennék ebédre. Nagyon nem. Ahogy ismerősömnek mondtam, ha 150 kg-an a Mekiben ennék, üssön agyon. Megengedem.

Folyt.köv.: élmények