Portsmouth-i történelmi hajók

Húsvét vasárnap egy Facebook csoportos beszélgetésben felvetette egyik ismerősöm: kinek lenne másnap, Húsvét hétfőn egyet kirándulni. Jó időt ígértek a BBC-n, így mindenképp tengerparti helyek voltak az opciók között. Gondolkodás nélkül kértem: Portsmouth. A település, ahova már idestova 2 éve biztosan készülök. „Lemegyek egyedül is és pont” – számtalanszor elgondoltam.
2015 Húsvétja teljesítette az álmomat.

Cuki kis kocsiban robogtunk lefelé Portsmouthba. Egy gyors séta a kikötőnél, felmentünk a kilátóba is, majd a történelmi dokk következett.
Elképzelésem sem volt, mit fogok itt látni. Amit pedig láttam, hát, most is hatása alatt vagyok.

154528_867442723279185_2566587393659375996_n

Győzelem hajó

HMS Victory hajó – az angol történelem egy egyedülálló kincse.
Az angolok optimizmusát mind a mai napig irigylem. Milyen remek ötlet egyszerűen „Győzelem”-nek keresztelni egy vízi járművet. És nyertek is. Nelson admirális hajói Trafalgar – foknál megverték a francia flottát. A történelmi források szerint, ez volt a fordulópont, mikor Napóleon végleg letett az angliai terveiről.
Nem véletlen hát, hogy London belvárosában van egy Trafalgar tér és egy Nelson admirális szobor is, egy hatalmas oszlop tetején. Húsvét hétfőn világosodtam meg az összefüggések kapcsán. Sőt, a minap Greenwich – London világörökségi városrészénél is Trafalgar és Nelson útba botlottam.
Az angolok méltán lehetnek büszkék arra a híres csatára.

A Victory hajó egy alapítvány tulajdonában van jelenleg, s pénzt nem sajnálva felújították, hogy mi, a jelenkor látogatói megcsodálhassuk Nelson „Győzelmét”

Igen, legyinthetnénk egy hajó…okés, persze. Nem, egy hajóra úgy kell tekinteni, mint egy vízen úszó településre. 750 ember élt rajta! és 5 szintes, ha jól számoltam.
Hova is kellett ennyi ember? 104 ágyú volt rajta, szerény tippelések szerint is egy ágyúra minimum 3, de inkább 4 ember kellett. Az ágyuk elültöltősek, vagyis be kellett őket húzni ahhoz, hogy újra megtöltsék. Minimum 2 ember húzta, 1 töltötte, 1 asszisztált.
A hajón több ács dolgozott, ha útközben bármi hiba, probléma merült fel, tudták javítani a fa járművet.
Kellettek még például szakácsok is, akik főztek. Voltak még orvosok (mai szemmel inkább kínoztak, mint orvosoltak). Ápolókra is szükség volt, akik a legyengült emberekről gondoskodtak.
Láttunk egy függő bölcsőt is, feltételezhetően a hajón többen szültek is.
A legalsó szint pedig raktár, ami pár munkakört szintén igényelt stb.
A kapitány, mai szemmel a vízi polgármester, aki mindenki felett állt. 750 embernél el is kellett egy irányító személy, főleg ilyen „kis” helyen.

A Victory hajót megmásztuk, minden nyitott zugába besétáltunk. Először is azonnal feltűnt, hogy baromi alacsony a belső tér. Én a 168 cm-el éppen, hogy elfértem még egyenesen állva. Így is voltak olyan részek, ahol már nekem is meg kellett hajolnom. Nem voltak az emberek tehát túlságosan magasak a 19. század elején.
A felső szintek még, úgy ahogy világosak voltak, de a raktár az borzalom. Sötét és állott levegő uralkodott, pedig manapság már csak múzeum az egész. Régen, mikor az élelmiszert, élő állatot (pl csirke) itt tároltak, rosszabb lehetett a levegő sokkal.
Tisztálkodás? WC? nem láttam erre utaló helyeket sehol sem.

Miért is különleges a különleges hajók között is a Victory?
Nelson admirális a Trafalgar csata közben a hajón vesztette életét. Testét pedig az egyik hordóba tették, amit felöntöttek brandy-vel tartósítás céljából. Így hajóztak vele vissza Portsmouth-ba.
A hordó utánzata és egy festmény a haldokló admirálisról megtekinthető napjainkban.

Pár érdekesség: 1765-ben fejezték be ~ 63.200 Font volt a költsége anno (kb 7,5+ millió Font mai szemmel). Az angoloknak már a 18. században is pofátlan sok pénzük volt, hogy ezt finanszírozni tudták.  
A második világháborúban a németek bombája eltalálta a hajót, s propagandájukban azt híresztelték, hogy megsemmisítették azt.

A view Mary Rose museum

Mary Rose Múzeum épülete

A Portsmouth-i dokk második kis csodája a Mary Rose – VIII. Henrik kedvence
Egy 16. századi hajó, ami a várostól nem messze süllyedt el a tengerben. 1971-ben találták meg a tengerfenéken és 1982-ben a megmaradt hajótestet kiemelték. Olyan jelentős esemény volt ez, hogy még maga Károly herceg is jelen volt személyesen a nagy pillanatban, mikor 437 év után a víz fogságától megszabadult Mary Rose.
Önkéntes búvárok dolgoztak a hajó kincseinek felhozatalán. Nem pénzre és ékszerre kell gondolni, hanem a 16. századi eszközökre, megmaradt cipőre, edényekre, fésűre, iránytűre, ételmaradványokra stb. Az évszázadok alatt a homok – iszap alatt konzerválódtak. Meglepően, néhány tárgy kitűnő épségben megmaradt. Egy italos – fa kancsó, amire azt mondanám, hogy maximum 100 éves. Egy bőr cipő, amire azt mondanám, hát kicsit túlhordták, de semmi több. Közben pedig közel 500 éves darab.

Egy különálló, modern építmény belsejében megtekinthettünk minden megmaradt emléket (több ezer tárgy). A Mary Rose favázát még most is szárítják (tartósítási eljárás folyamata), ami 2017-ig fog még eltartani. Egy speciális üvegfal védi körben a roncsot.

Sehol máshol a világon nincs lehetőségünk egy angol – Tudor-kori hajót és eredeti leleteit felkeresni. Kuriózum. Ahogy az angolok fogalmaznak, jelentősebb ez, mint pl Pompei települése (legalábbis nekik)

Portsmouth-i napot nagyon élveztem. Köszönöm szépen!

(Ha lesz időm, még a toronyról és egy 19. századi hajóról is írni szeretnék)

Köszönöm, hogy olvastatok!

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s