Kritika a blogra

A hétvégén kritikát kaptam a blogomra. Elég mély kritikát, amit még mai napig nem sikerült teljesen megemésztenem.

Két ismerőssel találkoztam vasárnap, s én hoztam szóba a blogom, kár volt. Pár említés a kapott mondatokból „Vagy jól írsz, vagy meg se oszd”. Ez a tipikusan tarts meg magadnak a számítógépen, mentsd el wordbe dolog. Képzeljük el, hogy nincs az Életem morzsái. Mert minden egyes eddig megjelent cikkemet, csak magamnak a gépen otthon tartogattam, hátha majd egyszer lesz velük valami, mert visszatartott volna a félelem, hogy mit gondolnak mások.
„Ha annyi ideje írnék blogot, mint te, már a fél ország ismerne”. És tényleg nem ismer a fél ország, teszem fel, milyen oldalt ismer a fél ország? Index? Sosem volt tervben, hogy híres legyek.

„Túl semmilyen és lagymatag az, amit írok. Nincs határozott véleményem, nem vagyok megosztó blogger.” Soha nem is leszek, mert én sosem tartottam magam a megmondó embernek. És igaz, hogy vannak olyan cikkek, amiket meg kellett gondolnom, mert ’ezt még sem írhatom le úgy’ elgondolásból. Semmiképp sem akarnék valakinek a lelkébe taposni, csak azért, mert nekem totális más a véleményen egy dologról. Nincs is ezzel semmi baj.

A szeretett kis blogom eléggé le lett hát húzva. Megkaptam a beoltást, hogy túróst sem ér az, amit írok. Nem is mertem kezembe venni a laptopomat 4 napig. Tartottam tőle, hogy csak rontanám már megint az online tér levegőjét, ha valami közzétennék.

Ha valaki kritizálni szeretne, nyugodtam megteheti építő jelleggel. De az nem segítség pl. „Sírok, annyi helyesírási hiba van az oldalon” Ezt egy volt ismerősömtől kaptam, s igazából sose vette a fáradságot, hogy egyáltalán kiemelje, pontosan milyen hibákat és melyik cikkben látott. Mert az segítség lett volna, ha egyszer, de tényleg egyszer felhívta volna figyelmem, x-y súlyos nyelvtani mellényúlásra. Az persze nem számított neki, csak örült, hogy jól leszólhatta az egész oldalt.
Mindig örültem, s megköszöntem, ha valaki ténylegesen segíteni akart. Volt erre is példa.

Hétvégén sem építő kritikát kaptam, sőt, a nagyon – nagy szeretettel írt blogom kapott egy pofont, vagyis én kaptam egy pofont ez által. Könnyű lenne azt mondani, hogy kész, befejeztem…vagy fognám magam és törölném az egész oldalt, úgy ahogy van. Viszlát közel 10 év, megtudtuk, hogy időpazarlás volt…

Így veszik el az emberektől azt a jó akarói, ami szeret csinálni. Nem fogom pesze abbahagyni a blogot, de egy tartás azért kialakult bennem. Mert mi lesz, ha megint, nem sikerül jól egy írás. Hogy lesz merszem majd kirakni. Talán tényleg egy kis szünetet kéne tartanom és ritkábban posztolni, míg újra visszatér 100% az önbizalmam.
Az ismerőseimmel meg nem igyekszem a közeljövőben újra találkozni. Kellemetlen érzést váltanának ki belőlem.

Valakitől hát a kritikát kaptam karácsonyi ajándékba idén. Jövőre, ha lehet kihagynám…

Reklámok
Közzétéve: Blog

Kritika a blogra” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bogcsi szerint:

    Annám! …jó, hogy kiírtad magadból. Becsülöm, hogy vállalod ezt is nyíltan. Nem tudom mekkora “blog szakértő” az illető, hányezer blogon járt. Annyi van, mint égen a csillag. Ír aki írni tud, és aki él. Szóval, mint a társasjátékokon: 6 éves kortól 99+… Van aki papírra, van aki egy doksiba, van aki nyilvánosan. És többféle írás van a világon szerintem, mint ahányan élünk; hiszen annyi mindenki után, már csak nyomaként van itt amit valaha írt … A célok is annyifélék lehetnek! Szűk látókörű az, aki azt gondolja, hogy az ismertség lehet csak a célja és lényege az írásnak, vagy a blog vezetésésnek. Bármely alkotó folyamatra gondolunk, amiből remekek születtek, a legtöbb mű alkotója nem azért fogott “pennát”, ecsetet, vásznat, vésőt, vagy akármit, mert híressé akart válni. Igaz ez arra is, hogy számos felkapott blog is csak hobbiként indult … Vannak akik brandet építenek a blogból kinőve, mások csak írnak évekik kedvükre. Rajongója lehet mindkét tábornak. Én szeretem azt a stílust, ami a baráti beszélgetések hangulatát hozza el, amikor csak úgy ír valaki egy bejegyzést, mintha velem szemben ülve mesélne… Azokkal a szófordulatokkal, őszinteséggel és lelkesedéssel, ami rá jellemző; mert így önazonos. Így írsz Te! Ha szükséged is van pihenésre, abba ne hagyd a blog vezetését, ha él Benned közlési vágynak szikrája is!

  2. serinabloom szerint:

    Sajnálom, amit mások mondtak, de szerintem engedd el ezeket. Ahogy észrevettem, az emberekben egyfajta negatív attitűd van a blogolással kapcsolatban, amiről könnyebb rosszat mondani, mint jót. Plusz eléggé el vannak tévelyedve a blogolással kapcsolatban.
    Annyira nem olvaslak régóta, de szeretem a bejegyzéseidet, mert amolyan félig-meddig énblog, félig-meddig pedig “ismeretterjesztő”, valami több (itt azokra a cikkeidre gondolok, amikor bemutatsz egy-két helyet, programot, lehetőséget, alkalmazást, oldalt). És szerintem a blogosok inkább a két kategória valamelyikében mozognak inkább, a kettősséget ritkán észlelem. 🙂
    Egy bloggernek nem feladata, hogy megosztó legyen, hogy megmondóember váljon belőle. Szerintem az már régen rossz, ha valaki azért kezd el blogot írni.
    Helyesírási hibákat én nem szoktam látni 🙂 És nekem ne mondja senki, hogy néha nem csusszan be senkinél egy-egy vesszőhiba, vagy félregépelés 🙂
    Szóval nehogy abbahagyd az írást! :))
    Seri

  3. resincrew szerint:

    Úristen… „Ha annyi ideje írnék blogot, mint te, már a fél ország ismerne”. – Ezt mégis mire alapozza?! Akkor hajrá, nézzük az ő blogját, hová jut 1 hónap, vagy egy 1 év/több év alatt.

    Nekem az egyik kedvencem a te blogod, szinte naponta felnézek, hogy van-e valami újdonság, meg se forduljon a fejedben, hogy emiatt abbahagyod. 🙂 A te blogodban pont ez a jó, hogy érződik rajta az őszinteség, meg hogy nem megélni akarsz ebből, ezért természetes és nem erőltetett. Tele van a net szenzációhajhász blogokkal, amikben van 2 mondat értékes információ a többi meg bújtatott reklám. Én sokkal jobban szeretem az ilyen “átlagemberek” blogjait, mint a “hivatásos bloggerekét” . Bár most a blogger szakma folyik a csapból is, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnének olyan emberek, akik csak maguknak és a baráti körüknek, meg pár olvasónak írnak. Attól, hogy nem vagy blogger-celeb ez még egy nagyon értékes blog.

    Egyébként én pont ezért nem beszélek senkinek a blogomról, meg a fotóimról, rajzaimról, mert nagyon félek ettől, hogy leszólják. Ha nem muszáj, nem mutatom meg őket senkinek. Az a baj, hogy olyan emberek szólnak be, akiknek semmi közük ehhez. Ha nem ért el az adott területen többet, mint én, akkor semmi joga nincs kritizálni.

  4. bagoly37 szerint:

    Küldd el az ilyeneket a búsba, és legjobb letiltani itt is őket! Olvassanak régi klasszikusokat, ha olyan kis igényesek! 🙂 Vagy itt minden más blogger egy Victor Hugo meg Tolsztoj, csak te nem? (Szerencsére engem nem olvasnak ezek a “kedves” emberek.)
    Ha megosztó személyiség kell, ott van Puzsér Róbert! 😀
    Kik ezek egyáltalán, hogy számít a véleményük?

    Velem is bunkózott itt egy érdekes fazon, sokáig kedveltem az írásait, de volt vele szemben egy fura érzésem. Végül lehordott mindenféle buta szarnak, majd közölte, hogy azért nem olvas többé, mert azt írtam, hogy zavar a kutyaugatás. 😀 Valójában azt zavarta, hogy érezte, kissé hülyének tartom, amiért 5 év után, kb. 5 perccel az állampolgárság megszerzésének lehetősége előtt visszajött ebbe az országba. A helyesírásomat is fikázta. Volt ugyanis 1, azaz egy darab hibám egy másfél órán át írt szövegben. Ezt ő úgy definiálta, hogy “magyarul se tudsz írni, ne használj idegen szavakat”. Hogy kivel/mivel volt valójában problémája? Hát a saját borzalmas múltjával, amely miatt legszívesebben újra indítaná az egész életét. De hát bármilyen szomorú is az ilyennek: csak a régit lehet folytatni. 🙂

  5. budapestguyd szerint:

    Szerintem jól írsz, intelligensen, a károgókkal ne törődj! Mindenkivel előfordulhat melléütés, helyesírási hiba, futtass végig egy ellenőrző programot és küld el ezeket a kedves embereket a fenébe! Áldott Ünnepeket kívánok! 🙂

  6. rien szerint:

    Az ilyen oltásoknak – mert hát kritikának aligha nevezhetőek – nem sok értelmük van ez tény, magam sem rajongok értük. Szerintem nem érdemes miattuk abbahagyni az írást, hiszen minden bejegyzéssel egyben gyakorolsz is, hogy egyre jobban és jobban írj. Legalábbis én így vagyok ezzel, hogy a postolás egyúttal lehetőség is a fejlődésre.

  7. cskata szerint:

    Nagyon sajnálom, hogy ilyen “kritikákkal” kellett szembesülnöd.. bár ezt még kritikának sem lehet nevezni, pusztán f*kázásnak. 😦 Próbáld lerázni magadról, 1-2 ember nagyképű fröcsögése ne vegye el a kedved attól, amit évek óta csinálsz és szeretsz!
    Azzal a szöveggel meg, hogy „Ha annyi ideje írnék blogot, mint te, már a fél ország ismerne” nem igazán lehet bizonyítékok nélkül mit kezdeni. Szerintem én is világhírű zongoraművész lennék, ha tudnék zongorázni… 😉 Na bumm, kit érdekelnek az ilyen pusztába kiáltott szavak? 🙂

    Én az őszinte, kedves, nyitott személyiséged miatt is kedvelem a blogod, nemcsak azért, mert helyeket mutatsz be, programötleteket adsz. Nem kell mindenkinek megosztónak lenni, annál sokkal fontosabb, ha “csupán csak” egy értékes és hiteles ember!

    Boldog új évet neked! 🙂

TE MIT GONDOLSZ?!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s