Otthoni munkáim avagy nem vagyok egy “szardarab”

Néha szükség van egy kis önmotivációra, hogy elgondolkozzunk magunkon.
Egy héttel ezelőtt egy ismerősöm konyhájában ültem, s valahogy szóba kerültek a korábbi munkás évek. A magyarországi tapasztalatok. Élmények özöne tört rám azonnal, s hosszantartó monológba kezdtem. Azóta pedig több minden más is eszembe jutott.

Első ránézésre az embereknek sokszor az jön le, hogy egy kényes csaj vagyok. Hihetetlen nagyot tévednek. Sőt, nem egyszer fordult elő, hogy irigykedtek is rám. Mikor irodában kezdtem el dolgozni egy termelő cégnél, a kinti munkások, akik idősebbek voltak nálam, mutogattak. „Mit tudsz te az életről? Munkáról? és többet keresel mint én!”. Akkor voltam egészen pontosan 21 éves, jó pár év tapasztalattal a hátam mögött.

munkaElőször kezdjük az elején. Diákként mindig is nagyon szerettem volna dolgozni, ám 18 éves kor alatt normális valamit találni a nullával esélyes…és ekkor egyik kora nyáron egy újságban elkapta egy hirdetés a tekintetem. „Mezőgazdasági munkára 16 éves kortól fiatalok jelentkezését várják. A tájékoztatás és megbeszélés itt és itt, ekkor”. Két nappal később ott ültem, lelkesen, s aláírtam a papírt. Másnap reggel 7-kor pedig már vitt is minket, fiatalokat egy busz a kukorica mezőre.
Életem legeslegelső munkája a kukorica címerezés volt 16 évesen. Valahol el kell kezdeni. A munka annyi volt, hogy a kukorica tetejét ki kellett húzni. Hosszú ruhában, kesztyűben, tűző napon, nyáron kint a 40˙C-ban. A végtelennek tűnő sorokon végigmenni. Ott voltam és végigcsináltam.
A tépkedés uncsi dolog, szóval közben folyt a társalgás. Új barátokat is szereztem és bizonyítottam.

Végre 18 lettem, s péntek délután ugyanúgy az újságban elkaptam egy hirdetést. „Börgöndi repülőnap lebonyolításához keresnek diákokat”. A tesóm kocsival még pont a diákszervezet zárása előtt „berepített” a belvárosba. Az utolsó pillanatban még beregisztráltam, s másnap már Börgöndön is találtam magamat. A sétarepülés árusításánál voltam, mint kísérő. A megfelelő járműhez vezettem az embereket, amire jegyet vettek. Nagyon jó kis nap volt, szuper időben. A bonusz pedig, hogy a végén lehetőség volt egy ingyen sétarepülésre. Éltem az alkalommal, s szülővárosomat matchbox méretből csodálhattam meg naplemente előtt. Első repülés élményem valaha ingyen! Nagyon hálás vagyok a napért, s ismét barátokat is szereztem.

Diákként folytattam ilyen – olyan lehetőséggel, többnyire gyári munka jutott. Bizony, éjszakai műszakot toltam egy műanyag összeszerelő üzemben. Samsung TV kereteket, nyomtató és fax gép előlapokat gyártottunk 8 órában. Maga a munka agyhalált okoz, mert ugyanazt egy mozdulatot csinálsz folyamatosan. Beszélgetni még úgy lehet, de az emberek, a főállásban ott dolgozó személyek, tényleg lenullázták 4 éjszaka alatt az IQ-mat. A fogatlan cigány bácsi, aki alapanyagokat hozta a békán a raktárból, az egész éjszakát végig kurva anyázta. Sőt olyan néni is, aki engem osztogatott, meg okoskodott.
Ne értsetek félre, becsülöm őket, mert legalább dolgoznak és volt munkájuk. Mentek és tették, de az intelligens beszéd és megnyilvánulás nem volt jelen. Én ilyen közegben nem tudnék dolgozni, mert szó szerint hülyített, rombolta az agysejtjeimet.
Voltam nyomdában is számolni és csomagolni kis promóciós mesekönyveket, amiért nevetségesen fizettek, így felhívtam a közvetítőt és kértem, soha többet oda ne. Mivel többen panaszt tettünk, végül is kifizettek rendesen, de a cégről nem hallottunk. Nem véletlen valószínűleg.

19 évesen hálisten nyári gyakorlatot kellett csinálnom a sulihoz turizmus és vendéglátás alatt. Így sikerült esküvőkőn felszolgálóként dolgoznom. A munka úgy indult, hogy délután 2-3 óra körül meg kellett az étteremben jelenni. Terítés és előkészítés. Jött a süti és torta beszállítás is, amit nekünk kellett ízlésesen tálcákra helyeznünk a rekeszekből. Persze ilyenkor potyáztunk is, megkóstoltunk ezt –azt. Ha az asztalok készen voltak, minden a helyén, a vendégváró röviditalok kitöltése következett. Széles mosoly és felszolgáló tárca a kézben, 6-7 körül már érkezett is a násznép. Ültetés és kínálás ezerrel. Vacsora kihozatal, amit nem én csináltam, maximum csak összeszedtem a tányérokat. Az én dolgom az italok és kávék voltak. Tukmálni kellett a jónépre, s figyelni a fogyást, mert a végén ugye össze lett számolva az elfogyasztott italmennyiség, s az alapján számláztak. Minél többet ivott a nép, annál több pénzt keresett a tulaj.
Az igazi pörgés a vacsora végéig volt mindig. Utána már telt hassal, pihenés és tánc jött a vendégség számára.
Voltak ám azért így is sztorik. Egy férjes faszi ki akart velem részegen kezdeni. De volt olyan is, hogy hajnalban egy barom elkapott táncolni, mikor megmondtam, hogy én itt dolgozóm.
Az étterem vidéken volt, s a vendégek mentalitásán érződött ez. Néha egy két ember viselkedése szánalmas volt piásan…de ugyanakkor nekünk pedig szerencse, hogy ők nem a kényes banda voltak. Nem sírtak és tettek panaszt, körülbelül örült a többség, hogy nyalják a seggüket egy este folyamán szépen. Főleg az idős mamák és papák voltak a legjobb fejek és mindent nagyon köszöntek és aranyoskámoztak.
Ha elégedettek vagytok a szolgáltatással, s főleg egy-egy pincérrel, akkor az ő kezébe dugjatok pénzt. Soha ne a tulajéba, mert azt mi nem látjuk viszont. Biztos vagyok benne, hogy volt olyan, hogy búsás borravalót hagyott ott a végszámlához, amiből mi egy fillért sem láttunk. Nekünk csak a hatalmas köszönömök jutottak, de az is boldoggá tette.
Ugye említettem, hogy délután 2 körül kezdtünk szombaton. És a befejezés? Vasárnap hajnal lenne, ami hihetetlen hullámzó volt. Némelyik esküvő már hajnali 3-ra kiüresedett, de az is előfordult, hogy hajnali 6-kor már a zenészek mondták be az unalmast, elnézést kérve és lezárva a bulit. Természetesen számunkra a korai befejezés volt a legkedvezőbb, hiszen nekünk felszolgálóknak kellett összepakolni, felsöpörni, s úgy hagyni a termet, hogy a hozzá sem nyúltak látszatott adja. Így fordult elő, hogy reggel 7-re már otthon voltam, de az is, hogy 9-kor már bőven reggelre.
Nem egy leányálom ez a vendéglátás hosszútávon. Nyáron és fiatalon a pörgés és a társaság bejött. Emberközpontú munka volt, amit megint csak szerettem. Jó tanulópénz és bizonyítás szerintem.

Pár hetet gyakorlattal szintén egy utazási irodában ültem le. Légkondis helyiségben a betévedő embereknek katalógusokból kerestem olyan dolgokat, és helyeket, ahova vágytak. Picit félős és tapasztalatlan voltan. Tudjátok, akkor még én nem utaztam külföldre, nem repültem a reptérről, főleg nem szervezett utazáson. Hogy meséljek úgy Görögországról és a tengerpartról, ha még a lában sem tettem be oda. Egyáltalán még csak Ferihegyet sem láttam, hogyan válaszoljak kézipoggyász kérdésre stb. Ha ma kéne beültem, sokkal jobb lennék. Már a fél világot bejártam, csomót repültem, mentem.  Mentségemre legyen mondva, hogy a matek azért rendben volt. A biztosításokkal együtt mindent szépen össze tudtam adni, s a teljes részvételi díjat megmondani az embereknek.
Összesítve az üzletvezető hölgy értékeléskor maximumra pontozott az iskola felé. Jót tett az önbizalmamnak!

2008 őszén diákként hosszú távra felvettek a Tescoba. Árufeltöltő voltam. Szerettem akkoriban. Nem volt monoton és nem mindig ugyanazt kellett tenni. Hol a csokis polcon, hol az italos részen, hol a sütés polcoknál töltöttem. És Karácsony közeledtével nőtt a forgalom, s a vásárlók sem kíméltek. Eskü, hogy minimum 15 percenként betalált valaki egy kérdéssel. Hol találom az akciós cukrot? Az akciós termékeket mindig keresték, s súgok. A Tesco nem rendelkezett elég mennyiséggel sose, pár óra alatt lefosztották, utána csak elnézéseket tudtunk kérni folyamatosan.
A hetekkel a helyismeretem tökéletes lett. „Hol találom a tortabevonót?” Én: „Harmadik sor jobb oldal középen felül”. Kajakra kisujjamban volt az üzlet felépítése a végén.
Az is előfordult közben, hogy beraktak a felvágott pultra kiszolgálni. Kevertem én ott galibát. A 30 féle felvágottat kajak nem vágtam, s a kódokat meg főleg nem. Az ügyfélelégettség az első két órában a béka segge alatt volt, de utána belejöttem.
Néha sajtokat is átcsomagoltattak velem. Mikor a friss sajtpultnál a darabkákat nézegeted legközelebb, hát közlöm, az nem friss. Minden reggel az aznapi lejáratú vonalkódos cetlit leszedik és másnapra dátumozzák. Ki tudja, hány napja és hete, míg valaki megveszi a „frissen” szelt terméket. Tesco szeretünk otthon. És az sem mese, hogy a hentesek a saját késükkel dolgoznak. Igaz!
Tőlem is elvárták, hogy saját szikét vigyek az egységcsomagok műanyag fóliájának felvágásához.
Egy köcsög cég a Tesco Magyarországon.
Karácsonyig jól el voltam az üzletben, egyedül dolgoztam többnyire, s közben még a karácsonyi zenék is szóltak október közepétől, decemberre már kívülről ment minden. Fél 8-tól 4-ig volt a műszak, nagyon király.

Marha nagy szerencsémre 2009 januárjában bekerültem az APEH-be főállású diák alkalmazottként. Igen, az Apeh irodai munka a krém valaha. Azon belül is az illetékkiszabáson voltam, egész pontosan az ingatlanszerzési illeték osztályon dolgoztam. Iskolázott és művelt emberek keze alá kerültem, akik a szívemhez nőttek. Szinte kivétel nélkül mindenkit szerettem innen. A közvetlen főnököm egy nagyon jó fej, anyukám korú hölgy volt, aki soha, de soha jelét nem adta, hogy „ostoba diákmunkás” (amit a gyárban és Tescoban éreztettek az emberrel). Itt használták a kérem és köszönöm szót is. Az adott részleg pedig egy kisebb család igazából. Mindig volt népnapi és születésnapi ünneplés is. Pletyi ebédszünet. Nagyon jó volt egy normális és világos irodában lenni velük hónapokat.
Az én dolgom a kukacoskodás volt. Beérkezett átvételi nyilatkozatokat csatoltam a dokumentumokhoz, iratot matattam a szekrényben, adatokat halásztam az Apeh rendszerben. Szóval olyan feladatok, amik csak hozzájárultak a felettesem átláthatóbb munkájához. Persze néha jó kis dokumentumok is megfordultak a kezeim között. Lidl ingatlanvásárlási szerződés. Az eltervezett pákozdi 7 csillagos kaszinó hotel iratai is nálunk fordultak meg, míg rendőrségi ügy nem lett a bundázott állami ingatlancseréből.
Aztán volt még nálunk nem egy kisebbségi rendőrségi ügy is, vagy éppen a miniszterelnök felesége gyarapodott földterülettel. Köt a titoktartás, bár már 5 éve volt mindez.
Voltak jó kis papírok, amik egyértelműen csalások voltak, még én is átláttam.
Továbbá itt tapasztaltam meg első kézből, hogy az állam mekkora egy pénzlehúzó banda. Akár 10% illetéket is kiróhatnak rád, ha ingatlanhoz jutsz. Értsd: hitelből veszel egy 30 milliós valamit, s állam bácsi behajt rajtad 300 ezer Forintot, mert neked milyen jól megy, s nőtt a vagyonod. Hitelből vett dologra ugyanúgy szabtak, mint kp-re vett dolgokra. Ez szerintem szemétség! Sőt akkor is ment a csekk, ha még a hivatalos ingatlanbejegyzés nem történt meg nevedre a Földhivatalban, csak előjegyzés alatt volt az ügy.

A kedvencem a helyszíni szemlés ügyek voltak. Kötelezően x milliós vagy gyanúsan olcsón eladott házakhoz ment a szakértő felmérni a telepet. Bizony, menniük kellett puritanyára is. Mert a törvény szerint az adott településen túl olcsó volt a ház. Ilyenkor fényképeket kellett készíteni az intézőknek részletes jegyzőkönnyel. Mutattak néhány képet. Düledező ház, a család kint…még jó, hogy nem verték meg az Apeh alkalmazottat.
Jó kis tapasztalatokkal és barátságokkal zártam a fél évemet. Hálásan gondolok vissza rá. Köszönöm tényleg, mert igazán jól éreztem magam!

21 évesen bekerültem főállásba irodába, miközben levelezőn az egyetemi éveket is elkezdtem. Egy légszűrőtermékeket gyártó cégnél voltam számlázó – ügyfélszolgálatos munkatárs. Papírok rendben legyenek, vedd fel a telefont is. Hívd a fuvarozó céget, olykor ellenőrizd a kamion pakolást, s néha kint a szalag mellett is nyomtuk csúszás esetén.
Anno vágtam, hogy ha valaki azt mondta TF45 – 1/1 – 360- 5 szűrőt szeretnék. El tudtam képzelni, mutatni is. A szűrőanyagokhoz nem igazán értettem sose, mert nem monda el senki. Csupán a kész ’táskákat’ láttam többnyire. Higgyétek el nekem, ez jó üzletág. A törvény írja elő, vagy egyszerűen elhasználódik egy ilyen termék minimum évente. Úgy fogy magyarul mint a cukor. Folyamatos, véget nem érő megrendeléseink voltak hetente. Mentek a nagy 13,6-s kamionok fullon, amit talptól tetőig csutra bepakoltunk.
Munkámhoz kis nyalánkságot is társultak. Az adott karton vagy raklapmennyiség függvényében akár kamion méretet is kellett kalkulálnunk. Megjegyzem, szinte SOHA semmit nem magyaráztak el jól és érthetően. Nagyjából hibázás után egy kiadós üvöltőzést követően drága főnökünktől kaptam végre érdemi információkat és tanulhattam. Aki betanított volna egyik kolléga, így állt hozzám: „Keresd ki egy hasonló korábbi dokumentumot és nézd meg ott hogyan csináltuk”.
A munkatársaim mind cigiztek, én voltam az egyetlen anti cigis az irodában, s én voltam a furcsa és kiközösített személy is. Hánytam páruktól. És a főnök nem egyszer lehülyézett minket, vagy elhangzott a megöllek szó is. Őszintén, normális az ilyen? Kijelentem, hogy a legrosszabb vezető valaha az életben, akivel csak találkoztam. A magyar mentalitás….benne volt rendesen, s néha a szeszt sem vetette meg.
Visszagondolva viszont pár dologért hálás vagyok. Sikerült jól betörniük, s a toleráló és alkalmazkodó képességemet fejleszteni. Mikor már Anglián gyerekekkel dolgoztam, s borzalmas rosszak és visítósak voltak is boldog voltam. Mert egy kis gyerek meg sem közelítette az egykori főnököm kiabálásait, s ők legalább nem cigiztek az orrom alá és hülyéztek le! Sőt, aki egy kicsit is kedves volt és elfogadó felém Angliában, mérhetetlen hálás voltam, mert tudtam milyen környezetben dolgoztam 1,5 évig. Sőt mind a mai napig kísér a hála, ha bármilyen pozitív visszacsatolást kapok személyemre.

Egy nagyon rossz tapasztalattal és 1,5 év főállásban töltött munkaidővel búcsúztam Magyarországtól. Több mint 3 év távlatából sírok az örömtől, hogy megtettem.

Az elején úgy kezdtem, hogy az ismerősöm konyhájában törtek rám az emlékek. A beszédem végén igazi lázba jöttem. A fenébe is, de hát én már annyi mindent csináltam! És mennyi helyen a koromhoz képest! Nem lehetek hát egy szardarab! Sőt, szerintem most büszke vagyok magamra, mert van miért! Megcsináltam és tényleg senki nem volt elégedetlen teljesítményemmel. Magamtól távoztam mindenhonnan.

Legyetek ti is büszkék magatokra! Fussátok végig a dolgaitokat, s képzeletben üssetek az asztalra: JÓ VAGYOK!

(U.i. A fenti sorokban neveket nem használtam, tehát akinek nem inge, ne vegye magára. Továbbá, ha valaki magára ismer, sem biztos, hogy ő volt leírva. Illetve minden a személyes véleményem volt, s a valóságot tartalmazza, ami megtapasztaltam)

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s