1. nap Budapesten II.

Folytatom a budapesti napomat.
Jégbüfében elfogyasztottam az 1 fontba került kávémat és elindultam a Váci utca felé, hogy majd a Duna korzón felszálljak egy villamosra.
A Parlamentbe délután 2-re, a magyar idegenvezetésre volt jegyem. A jegyet 2 nappal előtte vettem online, s már alig akadt szabad hely. Egy nap kb 5 nyelven és 45 perces turnusokban engedik be az embereket látogatásra.
Én nagyon szervezetlennek találtam a bejárati résznél a várakoztatást. Kígyóztatni kéne az embereket, hogy lehessen látni ki-mire is várakozik pontosan. Egy kisebb káosz alakult ki 2-re. Kiderült, hogy magyar csoport egy francia csoporttal egy időben lesz beengedve. Először franciául beszélt az egyik idegenvezető a franciákhoz, majd a másik a magyarokhoz magyarul.
Biztonsági átvizsgálás után a kabátokat és nagy cuccokat le kellett adni, majd kaptunk egy fülhallgatót, ahol hallottuk az idegenvezetőt.
A biztonsági beléptetés, kabátok leadása 15 perces mutatvány volt a csoportom számára. Szóval igen, 30 perc kb a maximum idő, amit a Parlamentben töltöttünk. Megnéztük a koronázási ékszereket, az egyik folyosórészt, a díszes főbejáratot, egyik üléstermet és mehettünk kifelé.
Futószalagon tolják a népet, nincs mese.
Uniós országok tagjainak 2200 ft/ fő, nem uniósoknak 5800 ft/fő a belépő.
Legutoljára én általános iskolás osztállyal jártam az épületben, mert a régi szép időkben csak előzetes csoportos bejelentkezés alapján volt lehetőség erre. És úgy emlékszem, ingyen. Mára pedig rájöttek, hogy ez egy virágzó üzleti lehetőség és jó bevételt hoz.

Az ajándékboltban meg pofátlan felárral még pluszban megfejik a kedves turistákat is. Azért merem írni, hogy felárral, mert utolsó napomon a Vörösmarty téren a vásárba betévedtem. És láttam, hogy azonos termékek itt jóval olcsóbbak voltak, mint a Parlamentnél. Pl. zenélős doboz kb 10.000 ft –tól Parlament, Vörösmarty tér kb 6000 ft ugyanaz.

A bejárati szervezetlenség miatt meg nem ajánlanám a látogatást olyanoknak, akik nem bírják a tömeget (külföldiek tömegét), meg hamar elvesztik a türelmüket. Ők inkább ne jöjjenek a Parlamentbe.

A Parlament után a Csodák Palotája volt soron. Gőzöm sincs honnan jött az ötlet, vagyis egy ismerősömnél korábban láttam egy becsekkolást ide. Utoljára a Millenárison jártam benne vagy 15 évvel ezelőtt kb. Te Jó Ég.
15 évvel ezelőtt olyan nagy cucc volt számomra, meg annyira élveztem. Most meg olyan semleges érzésekkel jöttem el. Valószínűleg az ingerküszöböm is nőt, vagyis más és máshogy tud ámulatba ejteni, mint gyerekkoromban.
Nekem kicsit lepukkantnak tűnt az egész Csodák palotája. Agyonhasznált cuccokkal.
Csak azért töltöttem bent több órát, mert leültem a kihívás asztalhoz és ördöglakatokkal szórakoztattam magam. El lehet tökölni az időt ezekkel a lakatokkal, látogatásom fele el is ment vele.
Plusz a Richter teremben kísérleti órát hirdettek gyerekeknek, amire beültem. Kőzetekről mesélt nagy lelkesen az előadó, Böszörményi Sándor.  Úgy szeretem látni, mikor valakinek a munkája az élete is. Régen hallottam valakit ilyen odaadással mesélni a magyarországi kőzetlelőhelyekről.
Jó pofa egy ember volt Sándor, bírtam.

Felnőttek van most egy kiállítás: születés. Ööö, mit is mondjak. Így külsős szemmel nézni a szülést, bocsánat, de bennem félelmet kelt. Nem nézem ki magamból, hogy képes lennék rá. Különböző kis képernyőkön azt mutatták, hogy a világ különböző helyein, hogyan szülnek a nők. Afrikában még a légy is repkedett a kismama körül, meg valami sárral kenték be a hasat (fájdalomcsillapítás?…passsz). Kivi lennék, hogy császároznak ilyen országokban…ha komplikáció lép fel. Főleg hogy, nem is korházi steril körülmények között szülnek. (Hálisten, hogy jobb körülmények között élhettem, élek)
Fel lehetett próbálni a terhes hasat, milyen jó nehéz az egész terhesség a hízással együtt.
Látogatásommal egy időben két velem azonos korú hölgy is a teremben tartózkodott, arcukról leolvasva, ők sem úgy mentem haza, hogy minden álmuk egy szülés.
Amúgy ez a kiállítás eléggé odavág, kendőzetlenül, tabuk nélkül van bemutatva minden. Ezt díjaztam benne.
(Megjegyzés: mű babákat pelenkázni is lehet. Itt azért elmosolyodtam. Pelenkáztam én már eleget életemben köszönhetően a munkámnak)

Késő este még összefutottam egy ismerősömmel, akivel beültünk kajálni az Oktogonnál. A beszélgetésünk kb a párkapcsolatokról szólt, ő mit hogyan tesz, neki mi a fontos. Vannak olyan dolgai, amire azt mondtam, na ezt ne…jó. Amúgy meg örülök, hogy én ennyire ismerem, több oldalról, kendőzetlenül.
Ő az a személy egyébként, aki sokáig bejött, de ahogy egyre több dolgot tudok meg róla, kezdek kiábrándulni. Jobb is az, hogy a távolság miatt igazából csak haver szinten maradtunk mindig.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s