Az au pair “luxus” élete

au_pair_usa_2

elite-aupair.com

Tudjátok, hogy szeretem Londont. És azt is tudjátok, hogy én nem ringatok senkit álomvilágban. Nem lódítok, hogy itt a földi Kánaán, hogy rám szakadt a bank. Mindig beszámolok a valóságról, legyen az londoni „álomszobák”, munka, költözés vagy kutyasétáltatás és háttere.

A mostani cikkem ihlete az amerikai – karácsonyi nyaralásom. Szép volt, jó volt és megdolgoztam érte becsülettel. De a londoni életem nem nyaralásokkal és utazgatásokkal indult, sőt. Megint néhányan abba a csapdába estek, hogy nem gondolnak bele a dolgokba. Én is indultam valahonnan, valamikor.

Ismét visszatekintek hát az Au pair korszakomra és 2011-et írunk. Az au pair fizetés sajnos egy vicc, és még szomorúbb azt látni, hogy míg engem a családok azért a kis pénzért jól megdolgoztattak, addig hétvégente a gyereküknek majdnem ugyanakkora összegben vásároltak ezt-azt. Bizony, az első családnál az anyuka  100 Fontot fizetett, szombaton meg vitte a 4 éves lányát a Diseny shop-ba és 45 Fontért hercegnő ruhát vett neki (a kisfiúnak meg játékot). Számtalanszor összeszorult a szívem ezt látva.
Visszatérve a 100 Fontra, ami remélem 2015-ben már a minimum 120-150 Font (?). Remek volt, hogy szállásért nem kell fizetnem, meg nagybevásárlásra sem volt gondom. De minden másra igen. Az Oyster – utazási kártyámat a saját kis zsebpénzemből kellett állnom hétvégén. A telefonfeltöltést, ruházkodásomat, tusfürdőt, kozmetikumokat, tampont, kontaktlencsét stb, mind a 100 Fontomból vettem, abból kellett kigazdálkodnom. Bizony. Sőt, azt se felejtsük el, hogy a haza utam – otthoni látogatások alkalmával sem a család állta. Mennyire nem ért semmit az ember pénze, ha mondjuk a repjegy 180 Font, te meg heti 100-at kaptál. Majdnem két hétig ugráltam azért az összegért!

Az au pair fizetés tehát körülbelül olyan, hogy van egy főállásod, amiből kifizeted a szobád, ennivalódat, némi utazást és marad fölösben max. 400 Fontod, amiből még minden egyebet megveszel. Nem sok marad, na.

Milyen volt az élet au pairként?
A londoni luxust nem sikerült megismernem. A luxus számomra annyiból állt, hogy szombaton a Starbucksban megengedhettem magamnak egy italt. Az az ital adta számomra a váo érzést, amivel az egész heti munkámat jutalmaztam. Egyébként mindig csomagolt szendvicset ettem, vagy a lehető legolcsóbb szendvicses megoldást választottam. A Primarkban kétszer is meggondoltam, hogy bele fér –e költségvetésembe egy ruha vásárlása, illetve szabadidőmben a charity-ket (használtruha) üzleteket jártam, hátha kifogok valamit jó olcsón, így az öltözködésen sok – sok pénzt megspórolva. Olyan, hogy 40-50 Fontért vegyek egy kabátot, cipőt meg sem fordult a fejemben. Nézegettem ugyan a kirakatokat, de tudtam, hogy ez nekem szól.
Az első fél évben a 300 Fontos nyelvsulis, 2 tanfolyamot is a 100 Fontomból kellett összespórolnom. Higgyétek el, minden Font, amit elköltöttem 2x átveséztem. Szigorú kordában kellett tartanom a pénzügyeimet, hogy a 100 Fontból tudjak félre rakni a 7. nap után.
Az au pair létet ezért ajánlom olyan embereknek, akik elszálltak a költekezéssel, mert nevelné őket.  

A Londonban töltött első évemben nem utaztam külföldre, sőt haza is busszal jártam, mert az volt az olcsó. Bizony, 26 órás buszutazás London – Prága – Budapest vonalon. Hosszú, szinte véget nem érő út, 4 óráként 15 perces pihenőkkel. Tessék, túléltem, elindultam Londonban. Mindez kellett ahhoz, hogy 2 évvel később a Lufhansa New York-ba tartó járatán üljek, vagy egy évre rá a los angeles-i gépen.
Ahogy családot váltottam, függetlenedtem, a pénzügyi helyzetem is javult. Manapság pedig csak albérletre többet költök, mint egykor az egész havi au pair fizetésem.

Anno pár német  – au pair lánnyal összebarátkoztam, akikkel néha lógtam erre – arra. Emlékszem, egyszer az egyikük megkérdezte: neked mennyi pénzt küldenek a szüleid Londonba? Mert hát, 100 Fontból nem tudok kirándulni, meg költekezni is – nyomatékosította. Magamban egy jót mosolyogtam. Ha te tudnád, hogy havi 400 Font több mint anyukám otthoni keresete. Ki utalna nekem és miből? Te német vagy, neked más a helyzeted. Te csak egy évet „bulizni” jöttél és mész haza. Én pedig úgy jöttem, hogy nincs mit vesztenem és csak magamra számíthatok.

Soha nem felejtem el, honnan indultam, mit nem engedhettem meg magamnak. Jó tanuló pénz volt, ami kellett ahhoz, hogy manapság hálás legyen mindenért és megbecsüljek mindent.

Köszönöm London, köszönet az összes angol családnak, akik valaha – valamilyen formában alkalmaztak.

(2011-ben egy 1 Font ~ 310 Forint volt).

Advertisements

Az au pair “luxus” élete” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s