Szoba keresés 2018 ‘Happy End’

Az új albérlet kérdésében ott jártam, hogy március 3-án láttam azt a moslék lakást. Az volt a mélypont, de tényleg. Utána már sokkal jobb helyeken jártam.
Még aznap megnéztem egy másik szobát is, ami doboz szoba volt szintén. Csak azért mert egy dupla matrac van bent, már felárat kérnek egy szingli ágyhoz képest. Nonsense.
Márc. 4-én este is két lakásban jártam. Az egyik inkább tűnt van hol aludnod helynek, mondjuk legalább tiszta volt, de nem otthonos. Annyira kihasználtak minden nm2-t a lakásban, hogy ott pl egy mini étkezőasztal a lépcső alá volt berakva. Pont annyi hely, hogy gyorsan belapátolj valamit, funkcióját ellátta, de rendes étkezőnek nem tudnám nevezni.
Az meg alap, hogy nappali alig akad, mert átalakították dupla szobának és jó drágán kiadják inkább, s éljen 4-6 ember egy 3-4 embernek épült lakásban.

A lakbért készpénzben kérte volna a tulaj. Mondta, hogy ha kell a szoba, akkor másnap 1100 font kp-val leszek majd kedves visszafáradni hozzá. Annyira „alap” nem, csak úgy 1100 fonttal a pénztárcámban sétálgatni Londonban. (Max 100 font körül szeretek magamnál tartani pénzt). Meg eleve büdös nekem, hogy minden hónap első napján kp-val járjak haza, mert a tulaj jön albérletet szedni. Mennyi pénzt csinálhat az a tulaj zsebbe, feketén, mert nyilván oka van, amiért nem akarja az adott összeget a bankszámláján látni. Belegondoltam, hogy 4 szobás kis panellakásában lazán beszedhet 2200 fontot hónap elején zsebbe. (Hogy nekem miért nincs ilyen örökölt lakásom Londonban – jól jönne nekem is a dugi pénz, zsebbe, tisztán.)

Kp-s lakás mellett volt egy toronyházban a következő szobanézésem. Meg is tetszett. A bökkenő annyi volt, hogy a tulaj és a főbérlő is külföldön tartózkodtak. A csaj, aki költözött ki, az mutatta meg a lakást. Okésnak találtam. A csajnak utaltam a foglaló felét (ami tudom, hogy őrültség, sose tegyétek. Én nem jártam meg, a csaj átutalta később a tulajnak). Egy héttel később újra vissza kellett jönnöm, találkozni a többiekkel. Másnap írtak, hogy enyém a szoba. További 4 nap telt el, mire a szerződést megkaptam. (A talány, mert szavas ígérgetésnek azóta nem hiszek, mióta a múltkori tulaj ámított minket, majd másnap felmondta a szerződést). A legbiztosabb hát, mikor a kezemben az albérlet szerződés és foglaló átutalva fixen.

Közben, csak azért, hogy biztosra menjek. Még egy helyet megnéztem. Ami jobban tetszett, mint a toronyházas szoba, de addigra a foglalóm már ott bent volt. Ahh, most ilyenkor teszem fel a kérdést. Érdemes várni, vagy nem. Mert mi van, ha a toronyházas szobát bebuktam volna, mire a másik helyet néztem meg, ami meg lehet nem is tetszett volna. Jó, most jobban tetszett. De sok a mi lett volna, ha… kár, hogy nem vagyok jós, látni akarom a jövőt, mi a jobb x hónap távlatából visszanézve.
Nem akartam több száz fontot bukni, így maradt a toronyház.
13. emeleten lévő lakásban egy szoba. Ketten lakunk benne.

A régi hely és mostani hely 15 percre van egymástól gyalog. Annyi történt, hogy a Temze északi oldaláról visszaköltöztem a déli oldalra. (Továbbra is közel maradtam a folyóhoz)

A költözés úgy történt, hogy ajánlás alapján megkaptam egy magyar költöztető srác számát. Szerdán foglaltam be szombatra. Pontosan jött, előre írt, mikor fog érkezni. Szimpatikus srác volt. Ajánlom, s jövőben is szívesen veszem majd őt igénybe. Szabi, facebook oldala: ITT

Ma hagytam hátra a kulcsot a régi lakásban. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, hangosan magamban beszélve megköszöntem az elmúlt 9 hónapot (hajszálpontosan 9 hónap volt). Várnak az új kalandok máshol, viszontlátásra – behúztam magam mögött az ajtót.

Ki tudja, mit hoz a jövő. Ki tudja, itt meddig maradhatok. Csak egyet tehetek, igyekszem jól érezni magam és hálásnak lenni, hogy ismét összejött egy normális hely. (Bár a hurcolkodás, meg a felesleges stressz most kissé depissé tett. Hetek kellenek kihevezni ezt)

U.i.: Többen írtak kommentet, hogy a jó szobák Londonban 800 fonttól indulnak. Ezt én is vágom… tudom, hogy 800 felett kinyílik egy „másik” ajtó. De legyünk őszinték, ahhoz, hogy én gond nélkül kiadjak 800-1000 fontot lakhatásra, 2500 font nettót kéne keresnem. (évi bruttó 40.000 font fizetés)
Illetve mondom, hogy az ingatlanpiac lassú. A szobakiadás is sokkal lassúbb, mint az elmúlt években volt. Egy – egy meghirdetett szobára, már nem jelentkezik 50+ fő, hanem jó, ha 10 ember, amiből 3-4 eleve meg sem jelenik a megbeszélt időpontban. A végén ott lyukadtam ki, hogy én válogathattam. Utólag írtak rám a tulajok, hogy mit gondolok – mert baromira senki sem vette ki a szobájukat. Sőt, az egyik tulajdonos hölgy eleve azt írta, hogy szeretné, ha kivenném a szobáját. Soha korábban nem tapasztaltam ezt! Brexit előszele érezhető.