Nyaralás a Riviérán: Tömegközlekedés

A mostani cikkembe be lehet kötni, feltételezem, hogy valakinek nem fog tetszeni…de. Mivel a tömegközlekedés Nizzában többször kihúzta nálam a gyufát, így leírom a véleményem.

Mit is várok el egy tömegközlekedési eszköztől, szolgáltatótól?
Talán első körben a) működjön a jegyárusító automata b) az egyszerű ember is tudja használni azt, c) átlátható legyen a rendszer és életképes, tempós.

Kezdem is rögtön azzal, hogy Monacóba akartam átutazni, s kellet az a fránya vonatjegy. Tök jó, volt vagy 6 automata a bejárathoz közel. Mindegyikhez 6-an álltak sorban kb. Jó, beállok egyhez. Kivártam a sorom, odaléptem a cucchoz és heee, ez miért csak franciául van?! Kénytelen voltam hátrafordulni és megkérdezni a mögöttem lévőket, hogy tud-e valaki franciául. Ok, kaptam segítséget. De az a rohadt automata nem érintőképernyős volt, hanem egyetlen nagy gomb jobb-ballra mozgatásával és a középső kör megnyomásával lehetett a menüben lépkedni. Sose voltam jó Joystick-ből a fene essen bele. Nekem ez magas. Végre kimazsoláztuk, hogy oda-vissza jegy és vásárlás. Ám az automata csak aprót fogatott el, nem volt papírpénz behelyezésére nyílás rajta. Na, már kezdetem nagyon bedurranni, mert pont semmi apró nem volt nálam. De van bankkártyám, jolly joker. Behelyeztem a kártyát és azonnal visszaköpte. Nem fogadja el a kártyát – jó hangosan, mérgesen megszólaltam. Ha ez nem hitelkártya, akkor nem is fogja. Szóval így ment el 10 percem sikertelenül a jegyvásárlásra, miközben konkrétan 6 ember előtt porig lettem alázva és feltartottam a sort. Köszönöm SNCF vonattársaság! Londonban ilyen színvonalra nem adnánk ki pénzt.

Végül sikeresen találtam egy újabb fajta gépet, ahol nyelvválasztási opció is szerepelt. Éljen a XXI. század.

Este visszafelé már okosabb voltam és meg akartam magam kímélni az automatáktól. Így szépen odamentem a pénztárakhoz és sorszámot húztam jegyvásárlásra. 10-en, ha voltunk a váróban, 4 pénztár üzemelt, mégis több mint fél órámba telt az a nyavalyás cannes-i vonatjegy.
Csigák semmik ehhez a tempóhoz képest és még fizessek is ilyen szintű szolgáltatásért.

A vonathálózat tényleg jól ki van építve, de én belekötnék a szervezettségbe. Szóval vannak pl. A-tól F-ig betűzött vágányok egy állomáson. Az vágányok meg szakaszokra vannak osztva. Pl. előfordulhat, hogy te éppen a C vágány D szakaszán várakozol. Nem megtévesztő? Ebből kifolyólag sokan néztek tanácstalanul, hogy biztos a C vágány ez, nem a D-re mentek véletlen? Nem volt olyan alkalom, hogy tőlem ne kérdeztek volna ez ügyben más turisták. A kijelzők a vágányoknál kicsit és alig van 1-2 darab, szóval simán fel sem tűnhet.
A vonaton pedig aztán semmi kijelző nincs. Felszáll rá az ember és számolgatja a kezében a megállókat, nehogy fent maradjon a vonaton. (Franciául ugyan mindent bemondanak, de nem nyert nálam, bocsi)

A személyzetről meg ne is beszéljünk, ilyen bunkó és negatív kalauzokat sem értem még. Szombat reggel 2 vonat állt az F vágányon, ahonnan az egyik Cannesbe indult. Odamentem a kalauzhoz, hogy Cannes, jó helyen vagyok. „Nem az a C vágányról indul”. De, hát az F vágányról indulóra is van írva megállóként?! Erre megrántotta a csávó a vállat. Itt már 3x dühödtem be és még ezért fizessek is! És lám, megállt a vonat Cannesben, ennyit arról a bunkó kallerről.

Mellékinfóként még megjegyzem, hogy ezek a TGV-k már nem a toppok ám. Emlékszem a nagybátyámnak voltak francia ismerősei, akik a 90-es évek végén látogatóban jártak Magyarországon. És jót nevettek, hogy MÁV vonat lassú tuk-tuk izé, de bezzeg a francia TGV nagyszerű és gyors, huss és tovatűnt. Na, ez tényleg 15 éve így lehetett, mára azonban ezeket a vonatokat szétgrafitizték, az ülések néhol brutál koszosak, az ablaküveg meg szét van karcolva, a tempó meg már átlagosnak mondható.

(A vonatjegyet nem ellenőrizte senki. A bejáratoknál/kijáratoknál nincsenek kapuk. Ha bliccelős típus lennék, simán ingyen is oda-vissza megjárhattam volna Monacót és Cannest is. Nem zavart volna senkit sem.)

Londonban el lettem kényeztetve normális szolgáltatással a vonat és tömegközlekedési cég által, kénytelen vagyok belátni. Így kényesebb lettem.

Vasárnap merészkedtem kipróbálni a buszt. Bárcsak ne…
Kiballagtam a kikötőben lévő buszmegállóba, s vártam a buszt a Rotschield Villához. Jött egy busz tele, meg sem állt, csak áthajtott a megállón. What? Okés, eltelt újabb fél óra, jött még egy busz, szintén nem állt meg. 1 órája ott álltam a megállóban, elindulok még ma? Mi ez a ritka járat és pici busz a tömegre? Előkerült két turista, akiknek elmagyaráztam a helyzetet, és akik mondták, hogy akkor menjünk a végállomásra (tudják, hol van), ott még talán felférünk. 1,5 órám ment el arra, hogy fent lehessek egy buszon. Ja és a poén annyi, hogy ez a sofőr megállt a kikötőben is, hiába volt heringparti a buszon. Vagyis, ha 1,5 órával ezelőtt is hasonló jó fej sofőr lett volna, aki megkegyelmez nekem, már rég a villánál lehetnék. Botrányos, mit ne mondjak! (Ismét lúzernek éreztem magam – köszönöm)
Talán turistaszezonban nagyobb buszt, vagy sűrűbben kéne indítani. A türelmemet nagyon próbára tették.

És én még pár hete a new york-i élményeimet meséltem, hogy mekkora vicc volt a metrózás, hogy azért kellett fél Manhattant lesétálnunk, mert az 50 dollárossal nem tudtunk fizetni az automatánál/ a pénztáros néni 1000 éves gépe meg bekakkant. Hát nem, Nizza felülmúlta azt. Úgyhogy ezek után már a new york-i szituk nem is annyira gázok. Miami buszközlekedése jobb volt, komolyan.

Tanulság: a) Legközelebb tanulni fogok pár szót az adott ország nyelvén. Bár kivi lennék, hogy a francia turisták mennyire erőltetik magukat, ha Magyarországra látogatnak. Gondolom, elvárják tőlünk az angolt, franciát alapban.
b) Olyan helyre megyek, ahol tutira beszélik az angolt. (kb az összes egyéb európai ország). Hollandiában, Belgiumban, Frankfurtban sem volt probléma, otthon meg főleg nem (Bár MÁV-ot még nem teszteltem angolul)

U.i.: Az angolt azért vártam volna el Nizzában, mert turistaparadicsom. Tele volt egy rakás külföldivel…talán, na. Kedvünkért, kicsit, tessék már nyitni és nem annyira büszke franciának lenni!
Köszönöm.