Hogyan ketyegek el Londonban?
A héten a Házon kívül műsorban szó esett külföldön élő emberek pénzügyeiről. Az, hogy megkérdezzük x típusú telefonért mennyit kell dolgozni, meg mennyi az albérlet és utazás, még nem lesz hiteles a pénzügyi helyzetünk bemutatása.
Én önkéntes alanyként most vállalkozom arra, hogy leírom, hogyan is élek, s milyen színvonalon. Ám mielőtt magamról ejtenék szót, jöjjön egy UK általános adat.
A Guardian tavaly őszi cikke szerint átlagosan 8000 font tartozásuk az embereknek szigetország szerte, amibe nem számolták bele a jelzáloghitelt. Átlag 8000 font/ fő!
Az átlagos deficit háztartásonként pedig 900 font (ennyivel többet költenek, mint keresnek)
Érdemes megállni és elképzelni, hogyan lehet ez?
Ahányszor az Oxford street-en jártam, mindig tömegbe botlottam. Úgy tűnik, hogy Londonban mindenkinek van pénze, hogy hülyére költse magát. Ez a látszat. Bárcsak az lenne a menő, hogy az emberek a megtakarításaikat mutogatnák és elmesélnék, hogyan tudtak x összeget félretenni. Jelenleg a milyen ruhám van és iPhone telefon tulajdonosa vagyok, jobban megy az Instagrammon és virtuális világban. Megtakarítás helyett költünk, de nem csak a keresetünket költjük, hanem okosba hitelkártyára is. Mikor Londonban a buszon látom, hogy valaki kotor a pénztárcájában, vagy mobiltokját matatja, 2-3 kártya minimum kivillan. Trend, hogy 1 debit – valós fizetésen alapuló kártya mellett, még 2+ hitelkártyával járkálnak az emberek.
A hitelt úton és útfélen nyomják az arcunkba is. Nekem is Barclays Bank küldött múlt hónapban kihagyhatatlan ajánlatot. 3000 font 5 évre – 5800 fontot kellene visszafizetnem legvégül. Hát hülyének néznek ezek? Szívem szerint felhívtam volna őket, hogy ilyen feltételekkel én akarok nektek kölcsön adni, nem kölcsön kérni!
Legújabb őrület, a Paypal is elkezdte a hitelezést. Nálam minden vásárlásnál a fizetés gomb mellett ott az opció, hogy „kérjen Paypal hitelt, törlesszen később”. Egy kicsit megcsúszna a kezem a kijelzőn és akár véletlenül is sikerülne rányomni a lehetőségre. Valszeg erre játszanak…
Szóval az átlagot nézve, az embereknek véletlenül sincs annyi pénzük, mint amit költenek. A bevétel – kiadás költségtervezés pedig valami űrből jött dolognak tűnik. A képlet pedig roppant egyszerű. Ha valakinek 1600 font nettó fizetése van Londonban, akkor ne álmodozzon egy 1100 fontos Apple termékről. Hanem érje be valami olcsó Samsung, vagy márka nélküli műszaki cikkel, de azt készpénzben fizesse ki azonnal és máris elkerült egy hitelfelvételt. Nem szép? De szép, csak ha valakinek most kell a legújabb iPhone, nem gondol bele, hogy nincs rá pénze és veszi hitelbe. Innen indul az adósságspirál első kis lépése.
Elérkeztünk hozzám.
A fizetésemet tekintve átlagban vagyok nagyjából, bevétel összehasonlító oldalak szerint 20-30%-a az embereknek jobban keres mint én. Ez nem jelenti az, hogy 70% meg rosszabbul, mert nem írták, hogy az én fizetési sávomba hány % esik. Lehet, hogy velem együtt még a lakosság 20-30% is ennyit keres, vagyis csak 30% kevesebbet végül?
Nem a fizetés a lényeg, hanem hogy a fizetésből hogy sikerül gazdálkodni. Ha 1600 fontot keres valaki, akkor abból kell megélnie, ha meg 2200 keres valaki, akkor abból. Aki többet keres, nagyobb lábon élhet, vagy pont inkább többet tud félretenni!
Kiadásaim 1 főre
Élelmiszert többnyire Asda, Lidl-ben veszem, ésszel, de ha valamit szeretek, valamit megkívánok, megveszem. Hetente 2x kb. magamra főzök egy nagy adagot (főételt) és azt eszem 2-3 napig simán. Hétfő és péntek között csak alapvető élelmiszerre költök, hétvégén van az, hogy jobban elengedem magam és „bűnözök” kicsit. Szeptember hónapban: 170 fontot költöttem szupermarketben és 123 fontért ettem nem itthon (Jamie Oliver kajálgatás, meg hasonló megdobja a tételt)
Ruhák tekintetében a felsőim 70% charityből van. Durva megtakarítást is ad, meg az, hogy többféle márkától/fazonban van ruhám, s egy helyen veszem őket. Időt is tudok ezzel spórolni, hiszen nem kell x-y boltokba különböző márkákért elmenni. A nadrágjaim mind Primark, meglepően jól bírják és nem mindegy, hogy valami 12 font vagy 30+ font/db ugye.
Havonta nem költök 15 fontot ruhákra átlagban.
Cipőket nézve szezononként 2 db és kész (évekre beruházva egyre). Az albérletekben nincs lehetőségem tárolni sem többet kb. A cipőkért zsebembe nyúlok, mert nem mindegy mi tartja a lábam. Az egyik legdrágább kiadásom 32.000 ft, egy Tisza cipő volt tavaly májusban. Bírja jól – tervezek beruházni még egyre. Szeretem még a Marco Tozzi-t is (www.zalando.co.uk rendelem őket)
Kabátokból 2 db télre, most mondjuk vettem egy 3. Regatta (szél és esőálló) márkától mind 35-65 fontért. Őszi dzsekim egy Budmil otthonról.
Vitaminok, a szervezetem biztos nem fogok spórolni. Vitaminokra nagyon kényes vagyok, 9 éve a Nutrilite termékeit vásárlom, évi több száz font kiadást jelent.
Konktanklencse fix kiadás fél évente kb 65 font.
Műszaki cikk, na hitelre én sosem fogok venni. A mostani telóm, az S6-os majdnem 2 éves és 360 fontért vettem debit kártyával. Laptomon 3+ éves HP termék. (iPad-em nincs)
Londonon belüli utazás: rollerrel járok legtöbbször munkába, mert közel lakom a családhoz és párszor buszozom, hétvégén metrózom max.
Élmények, na ezeken sem spórolók. Úszás, tánc és rollerre kiadom a pénzt. Ha egy esemény megtetszik, s 25 font a belépőt, megveszem. Ha valahova tényleg el akarok menni, elmegyek: lásd blogger day Magyarország – repjegyet, szállást is kellett foglalnom 1 hétvége miatt.
Utazást is ide írom, ami az elmúlt években az amerikai kiruccanásokkal együtt kb 2000 font/év.
Albérlet: 1 szoba közel 700 font/hó
Egyéb: szépségápolás pár font/hó, sminkre 0 font, tusfürdő és sampon egy bizonyos márkától 10 font/flakon és fél évig kitartanak.
És akkor ennyi. Leírtam, hogy nagy általánosságban milyen színvonalon élek. Minimalista vagyok, de nem azért mert csatlakoztam a mozgalomhoz, hanem mert számomra a megtakarítás fontos.
A fentieket nézve, kis lábon élve, évi pár ezer font marad pluszban a megtakarítási számlám. Ha évekre nézzük az ezreket, akkor az úgy gyarapodni tud.
Két lábbal a Földön járva, hülyeségre hitelt fel nem használva, így „egyszerűen” ketyegek el Londonban.
Életem morzsái 