Változások

Újabb költözés előtt állok. Ezúttal nem helyben maradok, hanem London egy teljesen új részére költözöm. Nagy döntés, de meg kellett hoznom.
November vége óta a barátomnál (Mr. Darcynál) töltök hétvégéket. Mióta pedig a gyerekkel is találkoztam, az itt töltött időVáltm még sűrűbbé vált. Az életem az elmúlt hónapokban úgy nézett ki, hogy pénteken bepakoltam a hétvégére és vasárnap mentem vissza az albérletembe. Folyton bepakoltam, kipakoltam és végül hazavittem a koszos ruháimat kimosni. Majd eljutottunk oda, hogy hétköznap is jöttem ide egy-egy estére. Vándorélet módba kapcsoltam. Nyárra megért a döntésem, ebből költözés lesz hamarosan. Folyton kis utazós táskámmal mászkálni, kezdett sok és teher lenni.

Első körben elhatároztam, hogy ősszel váltok lakhelyet. Aztán a körülmények felgyorsítottak mindent. A lengyel lakótársam közölte, kiköltözik. Ez nálam egy dominóhatást indított el. A megszokott személy, akivel tudom milyen együtt élni és jól kijövünk, elmegy. Ki tudja, ki jön helyette kétség. Illetve ráeszméltem, hogy az albérletpiac döglött. Szobák állnak üresen és nem kapkodnak utánuk úgy, mint Covid előtt, mikor vitték őket, mint a cukrot…s órák alatt ki lehetett adni bármit. A lakástulajdonossal a tököm tele lett menet közben. Az i-re pontot pedig az rakva fel, hogy olcsóbban kezdte el a hirdetni a nagy szobát. Miért fizessek hát egy vagyont a kis szobáért, ha a nagyobb alig kerül most többe?
Elkezdtem Mr. Darcy otthonának vonzáskörzetében nézelődni. Találtam is rögtön 2 potenciális helyet, amikre szobanézést foglaltam. Az egyik ár – érték arányban az egyik nyert, s leraktam rá a foglalót. Minden pár nap alatt zajlott le.

Olvasás folytatása

Elefántok Londonban

Szeretem Londonban, hogy mindig van valami a belvárosban, amit fel lehet keresni. Ingyenes programok, amik évről évre ismétlődtek városban, illetve időszakos események. (Covid évek kivételesek, mert nem történt semmi). A mostani látványosságok az elefántok, amik június óta London több pontján bukkantak fel. Először Chelsea-ben kaptam el őket véletlen, majd utána tudatosan a St. James és Green parkban kerestem fel őket.
Barátomnak említettem, hogy csináljunk végre egy belvárosi kirándulást a gyerekekkel. Az elefántok tökéletes ösztönző indokok lettek, amiért vonatra ültünk. Ingyenes szombati időeltöltés és csak a vonatjegyért kellett fizetni.

Olvasás folytatása

Ez + az

Személyes történetem folytatódik. Nemrég kaptam valakitől egy kérdést: „Nem bánja Mr. Darcy, hogy a fél ország követ titeket?”. Abszolút felelősség a saját életemet ide kirakni, de nem követ a fél ország…és személye teljesen anomim marad. Az, hogy kiírok egy csomó mindent, segít a saját dolgaimra is más szemmel nézni, továbblépni vagy éppen átértékelni valamit. Az meg bonusz, ha saját kis történetem esetleg ad valakinek valamit.
A mostani cikkben ismét Mr. Darcy és gyerekekről esik szó.

Bevezetésképpen egy friss szituáció. Hetekkel ezelőtt egy üzenetváltás közben Mr. Darcy és az ex megegyeztek, hogy a gyerekek előtt jó lenne, ha egymásnak bemutatkoznánk. Kifejezni, hogy tisztelettudóan elfogadjuk egymást. Erre meg most hétvégén, Apák napja alkalmából felvettük a gyerekeket és pár óra múlva visszavittük őket a nőhöz. A járdán várt minket. Mr. Darcy megállt a kocsival és én nem szálltam ki, csak az ablakom le volt húzva. Nem is igen kerestem a tekintetét, s ő is pontosan így tett. Kölcsönösen levegőnek néztük egymást. Utána kérdeztem a barátom, hogy nem most kellett volna egymásnak bemutatkoznunk? Mert az exeden sem láttam semmi érdeklődést, s én is elég érdektelen maradtam. Kérdeztem, hogy amúgy a nő viszonozná a hellómat? Mit gondolsz? Mr. Darcy egyértelműen a tudatomra adta, hogy a nő pont nem számít. Az számít, hogy a gyerekek előtt ki kedves a másikkal, vagyis ha ráköszöntem volna, és ő nem köszön vissza, akkor a gyerekek láthatták volna, hogy én próbálkozom. Egy elmulasztott alkalom lett a mostani részemről, amiért rosszul érzem magam. Nem rám vall az, hogy levegőnek nézek másokat. Ez nem én vagyok.
Mivel az egész gyerekes, ex-feleség helyzet annyira új, tanulópénznek vettem a szituációt. Ám marha kínos most így belegondolna, pont a gyerekek előtt, hogy a jelenlegi barátnő és ex úgy tesznek, mintha nem létezne a másik.


Olvasás folytatása

MBBK_Grafomágia – Gyerekkori nyarak

A MBBK Grafomágia kihívásának mostani témája: Gyerekkori nyarak.
Egyszerű és nehéz téma is egyben. Egy csomó emléktöredék jutott eszembe azonnal, viszont leírni őket még sem jött olyan könnyen. A mostani cikkben random és kicsit össze – vissza élmények jönnek, amik a cím olvasása után beugrottak.

Elöljáróban annyit, hogy a szüleimnek a nyarak soha nem okoztak gondot. Sosem volt az, hogy jaj, mit kezdjenek velünk, milyen táborokba járjunk stb. A nyarak otthon arról szóltak, hogy a kertben lehetett tenni – venni. Pont beérett valami gyümölcs, mint málna és ribizli, cseresznye. Szedésükkel órákat tudtunk eltölteni, aztán ezek mellett öntözés és gyomlálás. Olyan nap nem volt, hogy a kertben nem akadt valami dolog. A mamám, aki a szomszédban lakott, sokat vigyázott ránk. Ezek a felvigyázások sem abból álltak, hogy jaj, kislányom hova menjünk és mit játsszak veled, hanem ezer a tennivaló és be lehetett segíteni az ő kertjében is. Amíg a mama kapált, mi körülötte szöszmötöltünk például. Vagy órákat ültünk a kisszéken ribizliszedés közben. Majd befőzésnél üveget mosni órákat szintén…vagy nagy lábos mellett állni és lassan kevergetni a lekvárt.
Nyári táborba egyetlen egyszer írattak be szüleim. Két hetes tánctábor, ami katasztrófába fulladt. A tánchoz való önbizalmamat elvesztettem és a társakkal sem voltam boldog. Rémes élmények.

Olvasás folytatása

Most. Így.

Helyzetjelentés, Mr. Darcy.  Legutóbb április végén említettem őt a blogon.

Mi történt az elmúlt  jó hónapban? Haladok előre. Az elfogadás szintjén már túljutottam. Most már nem agyalok azon, hogyan is alapított egy 21 éves férfi, egy 18 éves nővel családot. Egyébként, ha pár szót még ehhez szólhatok, akkor a válaszom arra, hogy miért mertek belevágni: az angol jóléti állam.  Angliában olyan a szociális rendszer, hogy kisgyerekekkel nem fognak az utcán hagyni. Ha megszorulsz és nem úgy alakul a család bevétele, ahogy kéne, akkor segélyek formájában kisegítenek. Itt Angliában van olyan, hogy lakhatási támogatás, alacsony keresetű családok számára, ahol legalább van egy gyerek, aki 4 év alatti. Aztán jövedelemkiegészítés támogatás, ha nem keresel eleget, kitoldja az állam a gyerekeseknek. Mindennek az a feltétele, hogy 16 ezer fontnál nem lehet több megtakarításod, papíron rosszul keressél, illetve legyen legalább egy pici gyerek a családban.

Olvasás folytatása

Beindult az élet

Az elmúlt hónapokban, ősz vége óta újra fasírtban éltünk. A Covid miatt egyik napról a másikra hoztak újabb és újabb intézkedéseket. Például egyik szombat este bejelentették, hogy másnaptól tilos más házában tartózkodni. Vagy életbe lépett egy olyan rendelet pár napon belül, hogy a saját lakóövezeted ne hagyd el és ne szállj vonatra/semmire, ha nincs rá nyomos okod.
December 16-tól pedig a vendéglátóhelyeket is bezárták. Majd hosszú hónapok következtek és az egyetlen szórakozási lehetőség a sétálás és kávé elvitelre maradt. Séták, séták és séták folyton, mindig és ismétlődően. Kezdtem ráunni. De szerintem mindenki kezdett ráunni.
Április közepéig síri csendben éltünk, üresen kongott a város. Semmi, de semmi nem volt nyitva elviteles helyek kivételével. Majd április 12-től ki lehetett már ülni étterem kerthelyiségbe, s kinti 6 fős összejövetel is zöld utat kapott. Következő lépésként vártuk a májust, mint „megváltást”.

Olvasás folytatása