Vegas: Hotelok

Vegas, hotelok, a következő írásom, ami Határátkelőn is megjelent. 

Egy alapszabály Vegashoz: Minden út a kaszinóba vezet. És tényleg. A hotel szíve a kaszinó, bárhova akarunk eljutni, át kell menni rajta. Rögtön a check – in pult mellett már indul is, szóval amint megérkezik az ember, megkapta a szobakulcsot, már játszhat is. Hátha véletlen sikerül elverni már 1. órában pár dollárt.
Ha a hotelben el akar jutni az ember a medencéhez, hát sétáljon át bikiniben és törölközőben a kaszinón (több helyen tapasztaltam). Megint ott az esély, hogy véletlen, nem–e elcsábul valaki és hopp, pár dollár megint ugrott.
Másik, ki akarja valaki próbálni az x hotel büféjét. Nincs menekvés, az tuti, hogy a kaszinón át lehet oda is eljutni. Mikor a Wynn-be is megérkeztünk, mondtam ismerősömnek, be kaszinóba, tuti arra kell menni. Hát nem igazam lett….
Kaszinó undort kaptam. 😀 Fúj, már megint…nem akarok ott átvágni. Pedig kénytelen voltam minden „átkozott” hotelben, minden egyes nap. Olvasás folytatása

Miért költöztem Angliába?

Augusztusban a Vegas reptéren a határőr utolsó kérdése ez volt felém: Miért költöztem Angliába?
Én meg néztem rá, s nem tudtam mi mondani
. Ő meg sürgetett: munka miatt? dolgozol nem?
De, de – válaszoltam hebegve.
A történem nem ilyen egyszerű. Nem az angliai munkalehetőség motivált arra, hogy elhagyjam az országot. A legfőbb motivációm azt volt, hogy elegem lett az otthoni életemből. Egy 85-95.000 ft nettó fizetésű állásban melóztam egy stresszelő és alázó főnök mellett. 22. életévemet tapostam. Nem láttam a jövőmet.
Próbáltam váltani, de a válság után örült mindenki, ha összejött valami melója. Nem kapkodtak utánam a cégek, a kutyának nem kellettem. Ez a mai napig mélyen bennem maradt, hiába tudom azt, hogy munkaerőhiány van. Valahogy nem tudtam még mindig megbocsátani, hogy 22 évesen nem kellettem…szar érzés volt egy utált munkahelyre bemenni és várni a jobb jövőt.
Ha nem hagyom el az országot, attól tartok, hogy még mindig anyámékkal élnék, s az évek alatt pedig a főnököm szépen tönkretett volna. Olvasás folytatása

5 érdekes tény rólam

Instagrammon megy egy kihívás, melyben bloggerek 5 érdekes tényt osztanak meg magukról. Lehet a kőkorszakban élek, de gőzöm sincs, hogy kell Insta story-t készíteni, plusz nekem túl macerás, hogy x-y személy profilképére kattintgassak, hogy felugorjanak az infós képek. Inkább megragadtam a laptopom, s itt írok le magamról 5 érdekes tényt.
Köszönöm a kihívást https://egycsipetvidek.wordpress.com/ bloggerinának. Olvasás folytatása

Vegas: Thomas Cook járat

A repülőútról számolok most be. A Thomas Cook utazási irodánál foglaltam jegyet 600 fontért oda-vissza Vegasba.
Charter járattal utaztam a Stansted Airport-ról.  Gőzöm sem volt, hogy a fapadosokat kiszolgáló reptérről egyenesen Vegasba van direkt járat, szezonálisan. Valószínűleg sokkal olcsóbb volt innen indítani a gépet, mint Heatrow-ról. És még hozzátenném, hogy volt olyan utas, aki Ryanair gépről érkezett és átszállt Vegas járatra. Illetve visszafelé is volt egy hölgy, aki landolás után sietett is egy Ryanair géphez.
Simán megvalósítható, hogy valaki Pestről Ryanair géppel eljön Standsted-re és átszáll egy közvetlen járatra Amerikába. Érdemes fejben tartani, hogy van ilyen opció is!

A Thomas Cook ajánlatában tetszett, hogy egy 23 kg-os bőröndöt a jegyár tartalmazta és kaját is ígértek a fedélzeten. Mert sok távolsági fapados pl. Norwegian szépen beetet egy árral, s akár plusz 70 font a feladott csomag/egy út a nemzetközi járataikon. Óvatosan az olcsó ajánlatokkal, mert ha már hozzáadjuk a járulékos költségeket, ott tartunk, mint egy rendes gép viteldíja.
Ami nem tetszett, hogy a címemre küldtek duty free katalógust és minden nap bombáztak a kihagyhatatlan ajánlataikkal e-mailben, akár 50%-ot is spórolhatok meseszöveggel. Direkt rákerestem random neten egy-két „nagyon megéri” termékre, s olcsóbb volt, mint amit ők vámmentesként kínáltak.
Persze, mikor ideért a check-in ideje (24 órával indulás előtt), arról már nem küldtek figyelmeztető e-mailt. (vissza útkor sem, sőt arról sem küldtek e-mailt, hogy járata holnap indul stb.stb.) Ez egy kicsit szemét húzás. Hátha elfelejtesz online becsekkolni, és egy kis összeget rád verhetnek majd reptéren (?) Olvasás folytatása

Vegas: Evés – ivás

Már említettem, de még sokat fogom, hogy a Strip brutál drága. Nagyon lehúzós helyek vannak. London belvárosa tök olcsó hozzá képest.

Kezdésnek a vízről. Én megittam a csapvizet, mert net szerint iható és amúgy tényleg semmi bajom nem lett tőle. De rossz ízű, ám szomjas voltam, ittam. Egy 750ml flakonnal indultam el minden nap, ami a 42 fokos hősében hamar fogyott. Vizet kellett venni, ha nem akartam egy hotel kaszinójába bemenni és a WC-n tölteni újra. 750ml víz kb 4 dollártól volt megvásárolható + áfa. Az Evian finom volt, a többi fajta, amit próbáltunk, meg majdnem rosszabb, mint a csapvíz.
Szerencsére, több helyen találtunk ivókutat is, ami életmentőnek számított.

Olvasás folytatása

Vegas szállásunk: Bally’s hotel

Bemutatom a helyet, ahol a megszálltunk: Bally’s. Egy semmi extra, mondhatni a Vegas viszonyokhoz képest „csöves” hotel a Stripen.
Miért is választottam ezt? Úgy volt, hogy egyedül utazom, s egy főre max 700 fontban kalkuláltam a szállásomra. A Bally’s a foglalás idején 695 fontba került, majd a gyengülő fontnak köszönhetően check – out idején 734-ben állt meg.
Miután ismerős csatlakozott, én már nem akartam változtatni, mivel a 10%-ot már levonták, amit bebuktam volna törléskor. Ingyen pénzt meg nem adunk csak úgy.
A hotel elhelyezkedése meg 5*-os, mondhatni az egyetlen ütőkártyája az egésznek. A Bellagio hotel szemben van vele, Mirage egy rövid sétára, meg úgy tényleg bent van a Strip szívében a hely.
A hotel egyik szárnyából, Jubilee toronyból meg tökéletest kilátást kaphatunk a déli vagy északi Stripre.
Mi, a szobánk függönyét elhúzva az Eiffel – toronyt pillantottuk meg, plusz ráláttunk a Bellagio szökőkútjának a felére is. Erre nem volt panaszom.

ballys hotel picture

forrás: google képek

 

Olvasás folytatása