Életmentő este egy baráttal

Egy barátommal életmentő délutánt töltöttem el pénteken.
Sikerült bacilusokat benyelnem, a szervezetem küzdött egész héten. Péntekre értem el a mélypontot, de ha itthon ülök és sajnáltatom magam, nem segített volna. Örömmel mondtam hát igent a színház meghívásnak.

Pénteken még a találkozó előtt beugrottam all you can eat kínaiba, a China Town-ban. A kínai teájuk a kaja mellé nagyon jól esett. 12 fontért meg dugig ettem magam.
Az M&M bolt előtt pontban 4-kor már várt rám jó barátom.

Victoria melletti színházba szólt az előadás, így gondoltam induljunk el gyalog, s majd meglátjuk. Elhagytuk a Piccadilly-t és meg is jött egy ötletem: ugorjunk be a Fortnum & Mason-ba. Posh és elegáns, nagyon angol üzlet, amit 1707-ben alapítottak. Mindenféle szép és jó kapható itt. Tavaly anyunak vittem haza lila dobozos, ibolyás ízesítésű kekszet pl. tőlük.
Az üzletben mindig sokan vannak…s még csak a karácsonyi őrület elején járunk.
Karácsonyi dekorációról készítettem is egy képet:

Olvasás folytatása

Mozizás: Bohemian Rhapsody

A hétvégén megosztottam a képet: én is láttam a Bohemian Rhapsody filmet a moziban.

Bevezetésképpen elmesélem, hogy szerettem meg a Queen együttest. Már egészen pici koromtól ismertem pár számukat, ki nem? De tudatosan csak 2005-ben kaptam rá az együttesre. Németországban töltöttem cserediákként egy hetet és az egyik osztálytársam Queen CD-ket vásárolt Regensburg városában. A buszos utazás közben, hazafelé Magyarországra, a hordozható CD lejátszóján (az nagyon menő volt anno) hallgattam vele a zenéket. És megállapítottam, hogy baromi jó zenéi vannak a Queen-nek.
A CD-ket kölcsönkértem és tesóm lemásolta nekem. Utána otthon én is bömböltettem a lejátszómból.

Olvasás folytatása

Cosmopolitan Blogger Days: Beszámolóm

Jöjjön az Cosmopolitan Blogger days beszámoló.
Gyorsban leszögezve, a rendezvénynek nem én vagyok a célcsoportja a pötty blogommal együtt. Sőt, még azért sem, mert nem pénzszerzés és szponzorációk miatt csinálom, s soha nem építettem tudatosan a blogot. Nyilván ez látszik is rajta, hogy ahogy sikerül, hát úgy sikerül egy cikk – munka mellett rohanásban, babysit közben, ahogy időm engedi.

Olvasás folytatása

Cosmo nap körül: Budapesten

Budapesti élménybeszámoló folytatódik. Cosmo blogger nap körüli rohanás.

A rendezvény első napja eltelt, rohanhattam a metróhoz. A Népligetet még nem érte el a hajléktalan törvény. Jó kis dáridózás ment lent hangos zenével.
Berobogtam a Deákra, majd Kazinczy utcában a Kőleves Vendéglő & Fogadóhoz sétáltam. 1 éjszakára náluk foglaltam szállást. Az étterembe belépve elkaptam egy pincért és elmagyaráztam, hogy becsekkolni szeretnék. Persze, üljek le, máris intézkednek. Vártam pár percet. Egy másik pincér jött hozzám és kérdezte, mit innék. Egy Welcome drink jár minden vendégnek, bármit választhatok az itallapról. Egy nagy limonádét kérek. (Egész nap ittam, mivel csütörtöki nem ivás durván kiütött)
További várakozás. Végre előkerült egy újabb alkalmazott, aki már a számlát készítette. Fizetés, majd kísért végre a szobámhoz. Közben említettem, hogy reggel 8-kor én már itt sem leszek, reggelit hogy kapok?
Bazi rendesen egy reggelis tálat felvágottal, főtt tojással, paradicsommal, paprikával és sajtokkal bekészítettek később a szobám hűtőjébe.
Nagyon tetszett a Kőleves Fogadó flexibilis hozzáállása felém.  Én a jövőben is szívesen szállnék meg náluk. Olvasás folytatása

Ha szerda…akkor Pub szerda!

Pub szerdán jártam a héten. Mielőtt az estéről mesélnék, kezdjük a legelején.

Ha az ember egy ideje Londonban él és kialakul a baráti köre, akkor előbb – utóbb hall arról, hogy szerdánkénk van egy öltönyös találkozó – eredetileg a Bank station környékén dolgozó magyarok találkoztak. A hagyományról senki sem tudja pontosan mikor kezdődött, valaki abban hisz, hogy az 56-os magyarokkal indult, valaki abban, hogy a 70-es évektől. Akárhogy is, ez egy városi legenda, hogy szerda este a The Counting House pubban magyarba lehet botlani.

2013-ban egy barát mesélt is erről a találkozóról, olyan visszajelzést kaptam, hogy ide csak sznob arcok járnak. „Ha nincs névjegykártyád, ne is menj”. Állítólag úgy mutatkoztak be egymásnak az emberek, hogy business kártyát nyomtak rögtön kézbe. Akkor felfogtam, hogy ez nem nekem való.
Később két sráccal is összehaverkodtam, akik szintén nem voltak elájulva a szerdás összejöveteltől.
Hagytam a fenébe továbbra is.
2017 tavaszán a Tvrtko londoni rendezvénye kapcsán megismerkedtem pár hölggyel, s az egyikükről kiderült, hogy nagy pub szerda rajongó. Mert tök jó, én is nézzem meg egyszer. Majd egyszer – nyugtáztam.
Most 2018 októberében elkapott az ihlet az ő hatására. Elhatároztam, hogy személyesen fogom most már ezt a pubos estét csekkolni. Olvasás folytatása

Úton a Cosmo blogger napra

Péntek hajnali 2. Ébresztő. Indulnom kellett a reptérre. Egy utolsó csomagellenőrzés és már a liftben haladtam lefelé. Gyorsan Ubert hívtam és suhantam is a Victoria buszállomásra.
Hajnali 3-kor kigördültem az éjszakai járattal a Stansted irányába. Bíztam benne, hogy a Waterloo állomásnak megy a busz, majd a Temze part mentén tovább kifelé. Azon az útvonalon városnézésben lett volna részem, ami a korai hajnalt kicsit feldobta volna. Ehelyett Finchley és Golders Green metróállomásnak haladtunk, kerülővel….

4:40-kor már a reptéri ellenőrzésnél álltam sorban. Most csippanjon be a kapu, ráérek, lehet tapizni. Most persze nem történt meg. Plusz direkt teszteltem, hogy a nedves törlőkendő „folyadéknak” számít-e. Külön pakoltam, de semmi gond nem vele. Múltkor a lipstick és krém sem akadt fent, amiért nem a fehér átlátszó tasakba raktam.
A reptér tele volt, az első gépekre mindig sok ember vár.
A Ryanair-re kivételesen a 92-es kapunál kellett becsekkolni. Általában a reptér másik szárnyába kell átsétálni hozzá, a 40 x számú kapukhoz.

Olvasás folytatása