Karácsony Honolulu: Ezt ettem

És akkor végre jöjjön az utolsó cikk a karácsonyi nyaralásról: az ételek. Miket és tettem és hol, amik valamiért emlékezetesek maradtak.

Denny’ shttps://www.dennys.com/ Amerikában a kedvenc helyem. Már anno 2014-ben kipróbáltam.. Jó a választék és kedvezőek az árak. Plusz amerikai szinten egészséges ételek vannak. Grillezett lazac barna rizzsel és párolt brokkolival nagyon bejött. 2x is voltam náluk Honolulun. Továbbá tetszett, hogy ha vizet kérek, akkor sima csapvízet hoznak jéggel, amiért egy centet nem számítanak fel. Én hőségben vedelek, jól esett a hűs fél liter náluk.
A desszertjeik meg, végem van kategória. Az amerikai palacsinta, meg nem mondom milyen öntettel, szuper zárása volt az étkezésnek.

Olvasás folytatása

Reklámok

2017 nyara: Munka

Ohh, 2017 nyara és a munka a következő cikk ihlete. Ha minden rendben van, akkor elég csak „túlélnem” a nyári szünetet a gyerekekkel, plusz nagyjából van egy – két programötletem előre. Az idei nyár azonban más volt. Én mindent lezongoráztam magamban kétszer, s felmondtam a családnál. Az ősz jó időszak új nanny állást találni, szóval a legrosszabb verzióm annyi lett volna, hogy mondjuk augusztus hónapban munkanélküli leszek, vagy még azt követően is egy ideiglenes időre. Bevállaltam.

Mikor azon kaptam már magam, hogy ország – világnak panaszkodom a gyerekekről, sőt már az iskolában is más anyukáknak mondtam ezt-azt. Az meg milyen már, hogy a gyerekük osztálytársáról árulkodok kb. Egy anyuka támogatott is: figyelj, az előző nannyk sem ok nélkül mentek el. Ha úgy érzed, hogy ez a család kezd „tönkretenni” inkább hagyd őt őket, mint húzod tovább.

És végül minden annyira jól jött ki. Pontosan jól, tökéletesen. A családtól szépen augusztussal elbúcsúztam. Szenvedés volt már a július is velük. A fiúgyerek már olyanokkal jött, hogy „jobb lesz, ha eltakarodsz”. Nem ezt érdemlem, na.

Olvasás folytatása

2017 nyara: Nyaralás

Elbúcsúzott a nyár. Az elmúlt 3 hónap nyugodtabb is lehetett volna, ha a család és a hogyan lépjek rajtuk túl nem kötötte le volna minden gondolatomat. De ez legyen egy következő bejegyzést majd.

Nyaralásra is jutott idő azért, az elmúlt évek pár napos pihenéseihez képest a 10 nap kiemelkedően jó volt idén. Plusz születésnapomon sem dolgoztam, amire megint évek óta nem volt példa.

Idén csak otthon jártam, kétszer. Kérdezték is többen, hogy hogy haza? Hát, ez egy ilyen év. Most 2017-en már többször utaztam haza, mint az előző 3 évben együttvéve. Rekord. Talán „öregszem” és ez ezzel jár. Egyébként a hazautazás élménye felvillanyozott mindkét alkalommal. Olyan jó érzéssel töltött el, mintha csak külföldre mentem volna.

Otthon, az otthon. Várnak. Júliusban Pesten töltöttem pár napot tesóméknál. Pesten alig mászkáltam, inkább arra volt igényem, hogy üljek és nézzek ki a fejemből. Az utolsó napomon meg a tesóm apósánál vendégeskedtem. Finom kiadós ebéddel fogadtak, majd a szép nagy kertes házuk hátsó teraszára kiültünk és élveztük, ahogy jár a kellemes szellő. Olyan igazi, nyugodt pihenés volt. Nem is kellett több. (Bár számomra furcsa volt, hogy én, aki folyton megy, hogy képes egy helyben lenni és csak élvezni, hogy létezik.) Köszönöm nekik a szíves fogadtatást.

Olvasás folytatása

Augusztus 20. Budapesten

Évek óta tolódó álmom teljesült most azzal, hogy az augusztus 20-át Budapesten tölthettem. Július közepén a pesti ismerősömmel találkoztam a Duna parton ugye, s akkor már 70% esélyt adtam annak, hogy otthon leszek egy hónap múlva újra. Mondtam is neki, hogy ha augusztus 20, akkor Budapest. Ő meg tök lelkes lett ettől. Gyakorlatilag meg is beszéltük szóban, s ő végig tartotta is a szavát. Köszönöm neki! Olvasás folytatása

Születésnapi hetem

Ismét eltelt egy év és ideért a születésnapom. Szép lassan búcsúzom a 20-as éveimtől, aminek nem örülök. Mintha tegnap lettem volna 25 éves…és nehéz elfogadni, hogy már 29 lettem. Amúgy senki meg nem mondaná rólam, hogy ennyi vagyok. Simán 24-et tippelnének az emberek. És egyébként 25-nél nem érzem többnek magam.
Most azonban hivatalosan is megkezdtem az utolsó 365 napom a 30. életévemig. Idén nem lettem depis születésnap kapcsán, valahogy ezt a 29-et egy ugródeszkának gondolom a következő évtized előtt.

A születésnapi hetemet egy nemzetközi találkozón indítottam hétfő este. A random beszélgetésekben még van mit fejlődnöm, ezért mentem el rá. Amennyire szeretek beszélgetni, annyira nem szeretem kezdeményezni a beszélgetést. A legjobb az, ha valaki odajön hozzám és ő kezd. Nem sok kedvem volt bárkivel is kezdeményezni egy csevejt, igazából a pultot támasztottam, s valahogy páran még is odajöttek hozzám. Semmit érő pár alap kérdés után ki is merült a dolog. Aztán később leszólított egy srác, akivel meglepően jól és tartalmasan elbeszélgettem. Majd a haverja is csatlakozott, s végül új ismeretséggel zártam a napot.

A Holborn állomás mellől elsétáltam még egészen az Piccadilly Circusig, a Trafalgar teret érintve. Telihold volt, meg is álltam csodálni. Közben elmúlt éjfél, vagyis hivatalosan is születésnapom lett. Meg is jegyeztem magamban, hogy szerencsés vagyok. Itt állhatok London belvárosában, békében és csodálhatom az égen a teliholdat. Köszönöm élet.

telihold Olvasás folytatása

Látogatás újra: Aria Hotel – High Note Skybar

Van egy otthoni ismerősöm, aki nagy rajongója az Aria Hotelben található High Note Skybarnak. Tavaly az ő megosztása nyomán próbáltam ki a helyet. Egy hűvös, tavaszi szombati napon nyitás után 1 percel értem a hotelbe. Forgalom az még semmi sem volt, így a felszolgáló srácok készségesen és barátságosan elbeszélgettek velem. Tök jól éreztem magam. A srácok úgy búcsúztak akkor tőlem, hogy viszontlátásra hamarosan. És tényleg visszavágytam, kellemes élmény volt. Olvasás folytatása