London Pride 2018

London Pride, a londoni eseményév egy színes programja. És, hogy miért mentem ki rá? Ahogy a főnökömnek meséltem, azért mert egy vidám és mosolygós felvonulás. Az meg, hogy ki mit csinál, nem zavar.

Mindig is toleráns és elfogadó voltam. Katolikus családból jövök, de soha nem neveltek a melegek ellen. Az egyetlen komment, amit egyszer egy családtagom mondott: Ha két férfi együtt él az egészségtelen. Ennyi.
Tegyük hozzá azt is, hogy én már 2007-ben is találkoztam otthon mindenféle arcokkal. A Cave Clubba jártunk bulizni, ahol Ricsike és Zsoltika is megfordult pl. Ők Fehérvár transzi arcai voltak akkoriban. Engem már 11 évvel ezelőtt sem zavart, hogy Zsoltika a női WC-be ment be, hogy megigazítsa a sminkjét. Olvasás folytatása

Reklámok

New York : még pár emlék

New York karácsonyról még mindig.
Múltkor az ismerősömmel beszélgettem és rájöttem, hogy azt leszámítva, hogy dögrováson voltam, meg a New York pass eljátszotta folyton a türelmem, abszolút szép hetet élhettem meg. Szóval jobb lesz, ha átértékelem az eseményeket és nagyobb hálával tekintek vissza rájuk.

A hotelunkra sem tudok egyetlen rossz szót sem mondani, a Hilton New Jerseyben teljesen megfelelt az elvárásaimnak. Lehetett fűteni a szobában, jó volt a klima (meleg). Nagy és tiszta volt a szoba, kényelmes és hatalmas az ágy. Fel sem tűnt, hogy az ágyon ketten aludtunk ugye, mert mindkettőnknek jutott elég hely. 1200 dollárt fizettünk a 3 csillagos helyért 7 éjszakára, az kb 24 ezer forint/fő/éj minden adóval. Olvasás folytatása

Szemtől – szemben Viszkissel (London)

Facebookon láttam az eseményt, hogy Viszkis jön Londonba, s szemtől – szemben lehet majd vele találkozni.
Nem bírtam eldönteni, hogy menjek-e rá, hogy vagy ne. Egyrészről a lelkiismeretem azt mondta, hogy bűnőzöket nem támogatunk, ilyenre ne adjak ki pénzt. Másik oldalról meg hajtott a kíváncsiság.
Londoni évek liberálissá tettek, tök látom magamon, hogy mielőtt valamit totál leírok, szeretem látni az érem másik oldalát. Viszkissel is pont így voltam. Ja és neten a következő idézet jött velem szembe pont:
„I don’t like that man. I must get to know him better” (Abraham Lincoln)

28166815_1456665671125635_6381332811029713159_n

kép forrása: ITT

Elhatároztam, hogy ott leszek. Olvasás folytatása

Tate Modern – Lates este

Április utolsó pénteki napján a Tate Modernben jártam. Facebookon láttam, hogy minden hónap utolsó péntekjén felnőtteknek szóló késő esti programokat szerveznek, s este 10-ig nyitva tartanak.
Ez a Lates esemény tökéletes alkalom arra, hogy londoni fiatalokkal vegyüljön az ember, megélje azt, hogy Londoner. Társaságban sokkal jobb, de egyedül sem éreztem magam rosszul.

Este 7-re a Tate Modern megtelt élettel, s csak úgy hömpölygött a tömeg fel és le a lépcsőkön. A liftre „órákat” kellett várni. Nagyon szeretem a városban, hogy így megmozgatja az emberek egy-egy kulturális lehetőség.

A legnagyobb meglepetést a 10. emeleten lévő kilátó okozta. Még sosem voltam fent itt és nem is tudtam mire számítsak. Valami csodálatos a kilátás! Körbe lehet sétálni 360°-ban. Ingyenesen látogatható és nagyon megéri felkeresni.
London ott terült el a lábaim előtt. Még a Canary Wharf üzleti negyede is gyönyörűen kirajzolódott a háttérben. A Shard meg esti fényeiben pompázott. A túloldalon a Szent Pál katedrális tündökölt és mellette a City of London épületei is szépen megfigyelhetőek voltak.

Tate Modern viewing platform #evening #view #London #lates #shard #dark #cityofLondon

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_blog) on

Olvasás folytatása

III. Magyar Kultúra nap Londonban

Szombaton megszervezték a III. Magyar Kultúra napját Londonban.
Már az elsőn is ott voltam 2016-ban, akkor még Embankment állomás melletti kis park adott neki otthont. Az egy mütyür rendezvény volt, de így is csoda volt, hogy egyáltalán létrejött.

2018. jún. 17. Kora délután utaztam a Piccadilly Line állomására, hogy onnan kimetrózzak Northfields állomásra, Ealingbe. Idén semmiképpen sem akartam kihagyni a kultúra napját, különben is izgatott, mi fog ebből kisülni. Nagy rendezvénynek ígérkezett, bocsánat a hasonlatért, de olyan magyar falunapnak Londonban.
Ahogy beértem a Lammas parkba meg is lepődtem. Hát mennyi magyar volt ott hirtelen! Úgy tényleg váó. Ilyenkor elgondolkozom, hogy hányan is élünk már kint. Kinek nincs már Londonban élő ismerőse manapság? De úgy komolyan. Ez már rég nem arról szól, hogy kalandvágyból pár fiatal lelépett, hanem súlyos tömegek hagyták el Magyarországot, s már nem ritka, ha valaki közel 10 éve él külföldön. Sőt. Már London repterein magyarul is ki lehetne lassan rakni a táblát: Itt is otthon van, legalább, a magyarok egyre növő létszámát nézve.

Na, vissza a rendezvényre. Mindenféle korosztály jelen volt, egészen a babakocsiban tolt piciktől az idősebbekig.
Beértem a színpad mellett és már meg is csapott a kürtöskalács illat. Ilyet tutira fogok venni. Még jó, hogy délután 4-kor visszamentem hozzájuk. Több, mint 1 órás várakozási idővel vették fel a rendelést és estére totál kifosztották őket. Kereskedelmi szempontból szuper napot zárhattak.

Mézeskalácsos standnál egy fekete úr kínálta a termékeket, igazi vérbeli piacos ürge volt. „Gyertek közelebb menyecskék. Sziasztok, tessék” Jópofán és lelkesen beszélt, bírtam nagyon.

35497199_2016068825084584_2288343375419539456_o

kép forrása: ITT

Olvasás folytatása

Mennyi az annyi. 4+év albérlet ára

Múltkor az egyik ismerősömmel a londoni lakhatásról és ingatlanárakról beszélgettünk. Meddig tartható még a drágulás? Lesz egy olyan pont, mikor már a pénzzel kitömött emberek is azt mondják, hogy álljon meg a menet, s nem fogok x mllió(ka)t kiadni egy újépítésű lakásért? Egyelőre a sújtó több százezer, 600+ ezer fontos lakások is elkelnek pikk-pakk, sőt a lakások 75%-át már a tervrajzok alapján elkapkodják.

Mert London olyan szép és élhető város lenne, ha az ingatlanárak és lakbérárak nem lennének az egekben. De nyílván Pestről is ugyanez már elmondható, vagy más világvárosokat, mint New York ne is említsünk inkább.
Bevezetésképpen, még mielőtt valaki a londoni átlagbért dörgölné az orrom alá, hogy mit nyávogok itt, hiszen itt átlagban 35.000 fontot (bruttóban) keresnek az emberek. Az átlagbért ugye úgy számoljuk, hogy a legjobb és legrosszabb fizetésűeket „összeütjük”, s megmondjuk, akkor mennyit is lehetne keresni. De például az a személy, aki Mekiben dolgozik minimálbérért sokra megy azzal, hogy az orra alá tolják, hogy 35.000 az átlag. És nem lehet mindenki a Canary Wharf üzleti negyedben, City of Londonban irodista. Sőt, az átlag melós sokkal több, mint az öltönyös.
Az átlagbér tehát ennyire csalóka. Olvasás folytatása