Királyi esküvős nap

Harry herceg és Meghan esküvőjét május 19-re tűzték ki. A boltokban már 2 hete is lehetett kapni szuveníreket, ahogy meg közeledett a dátum, több üzlet és pub is ki lett dekorálva.
A nagy napra vendéglátóhelyek külön menüvel álltak elő, s hirdették, hogy náluk nagy kijelzőn lehet majd követni élőben az eseményeket. Olyan ajánlatot is láttam a neten, ahol igazi posh bulira invitálták az embereket, ahova szépen be is kellett öltözni.

Csodálatos idő köszöntött ránk szombaton. Ismerősökkel futottam össze, s felkerestük Greenwichet, ahol óriás kivetítőn lehetett az eseményt követni. A füvön, a kivetítő előtt egy gombostűt nem lehetett volna eldobni, annyira megtelt. Több ezren nézték pléden ülve, saját pikniket élvezve az esküvőt. Igazi nemzeti ünnepnap kerekedett ki ebből az eseményből. Jó volt látni a sok angolt együtt.  Az esküvő kihozta belőlük az angolságtudatot, az összetartás érzését. Olvasás folytatása

Reklámok

Richard Branson – Virgin sztori

Februárban fejeztem be a Virgin sztori (Elveszítem a szüzességemet) könyvet Richard Bransontól.
Mivel a Virginnel már 2x is szerencsém volt a tengerentúlra utazni és nagyon elégedett voltam velük, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy jobban beleássam magam a tulajdonos önéletrajzába.

Hol is kezdjem?
Virgin név hallatára beugrik a légitársaság, meg a Virgin Media és ennyi. Hu, pedig ennél jóval többről van szó, arról nem is beszélve, hogy micsoda múltja van Bransonnak a vállalkozások tekintetében. És igazi Virgin birodalmat épített ki. 

Az egész úgy kezdődött, hogy megnyitotta a Virgin lemezkereskedő cégét. Postai rendeléses úton kezdték el értékesíteni a bakelit lemezeket, majd abból nőtte ki magát idővel a Virgin lemezkiadó vállalat. (mert ilyen is volt…sosem gondoltam volna)
A könyv első része egy csodálatos utazást kínált a zenei történelemben a 70-es évekig visszamenőleg. Kulisszatitkokat ismertem meg, s azt is olvastam, hogy micsoda pénzek voltak ebben az üzletágban már akkor is. A 80-as évek elején több millió fontos gázsikkal szerződtettek le népszerű együtteseket…Csak viszonyításképpen millió fontok, mai is durva nagy összegnek számítanak, hát akkor 30 évvel ezelőtt?

Említésre méltó zenék, amiket a Virgin Recordnak köszönhetünk. (Ők fedezték fel a következő személyeket pl.)
Mike Oldfield

Olvasás folytatása

Bank holiday hétvége I.

Május első hétfője mindig munkaszüneti nap Angliában. Az angolok nem ünneplik a május 1-et, de csináltak maguknak egy fix, mindig hétfőre eső szabadnapot (aminek neve bank holiday). Zseniális szerintem. Ilyenkor hosszú hétvégét tartunk, már akinek olyan a munkahelye. Idén nekem is összejött a 3 pihinap.

Szombaton egy ismerősömmel találkoztam, akit 6 évvel ezelőtt a blognak köszönhetően ismertem meg. Évente párszor van beütemezett találkozónk. Belvárosban futottunk össze, majd onnan gyalog elsétáltunk Hammersmithbe. Az ismerősömről tudni kell, hogy km hiányban szenved. Nála idén többször volt olyan nap, hogy „poénból” legyalogolt 70 km, csak úgy, mert kellett neki. Sétában partner vagyok, csak lelkileg fel tudjak rá készülni. Aktív vagyok napi szinten, de azért nem ahhoz vagyok szokva, hogy 120 percet menjek megállás nélkül. Ez teljesítmény túra, nem laza szabadidős program.
Egy csöppet bekészültem attól, hogy hirtelen közel 20 km lenyomtunk egyhuzamban. Amire meg készülnöm kellett volna, az a snack. Semmi nem volt a táskámban, s a táv végére már úgy éreztem, hogy hamarosan beájulok, ha nem jön energiapótlás gyorsan. Az első szabad hellyel bíró pubba beültünk Hammersmithben, mert nem bírtam tovább.
Az Old Ship nevű hely teraszán foglaltunk helyet. Az étel rendelésétől számítva jó 30 telt el, mire ki is hozták a kaját. A pub személyzethiánnyal küzdött egy forgalmas hosszú hétvége kellős közepén. Az alkalmazottak előtt le a kalappal, nem őket hibáztatom. Meg bruttó 8 fontért szünet nélkül pörögni, x órás műszakot letolni, felnézek rájuk…kemények.
A burgeromban a hús nem volt jól átsütve, utálok reklamálni, de ember, marhahús ne legyen piros. A személyzet szerint azzal a hússal nem volt semmi baj, csupán én nem jól átsütve ’well-done’ módon rendeltem. Rendelésnél ezt senki sem kérdezte mellesleg. Nem küldtem végül vissza a kaját, mert eskü türelmem nem lett volna még 30 percet várni, míg másikat hoznak (a tempóból kalkulálva). A gyomrom mindent elbír. Nem is lett belőle bajom végül.

Dinner in the view in Hammersmith #dinner #london #riverside #pub #oldshippub #weekend #burger

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_blog) on

Olvasás folytatása

Brooklands Múzeum – A concorde otthona

Egy ismerősöm meet up eseményt szervezett a busz múzeumba, Weybridgebe, még tavaly. Végül egy Concorde géppel is találkoztam.

Minden ott kezdődött…, hogy elolvastam Agassi könyvét, az Opent. Többször előjött az önéletrajzban a Concorde. „És akkor Európába Condordeval repültem”. Csak nem sétáltam el ez mellett, s Wikipédián olvastam a járműről, majd youtuben néztem videóket. Ezek után tényleg véletlen lenne, hogy belebotlottam egy ilyen gépbe? Aligha. Tudattalanul bevonzottam, biztosra veszem.

Olvasás folytatása

A 10 fontos telefonszámlám

2013 tavaszán egy ismerősöm meghívására csatlakoztam a giffgaff közösséghez, aminek azóta is boldog felhasználója vagyok.
Anno a csatlakozásom legfőbb oka az volt, hogy tagok egymás között ingyen beszélhettek (most már 3 havonta kell pénzt tölteni ehhez a funkcióhoz). 2018-ban a korlátlan percekkel viszont mindegy lett ez az opció.
Anno a barátnőmmel gyakran hívtuk egymást és sokat beszéltünk, így durván megérte a csatlakozásom.

A giffgaff egy online közösség, nincs irodájuk és üzletük sehol Londonban, de még csak ügyfélszolgálatuk sem, viszont a neten mindent el lehet intézni. És van egy jó fórum oldaluk, ahol minden létező felmerülő kérdésre választ kaphatunk. Az 5 év alatt semmilyen problémám nem mutatkozott náluk ebből kifolyólag. Egyszerűen kikerestem és elolvastam, ha valamilyen információ kellett, ennyi. Olvasás folytatása

Hátrasorolt állampolgár lettem

Sokáig gondolkoztam azon, hogy megírjam a következő sorokat.
A blogon tartottam magam mindig is ahhoz, hogy nem politizálok, mert nem erről szól. Ez a blog az angliai életem, élményeim és eseményeket hívatott megörökíteni. Aztán jöttek a 2018-as választások árpilis elején, s azon kaptam magam, hogy bekapott a választási láz. Bepörgetett és utólag látom csak azt, hogy ez a választás baromira nem egy-két hetes átfutási idővel rendelkező dolog lett, hanem már évekkel ezelőtt elkezdődött a felkészülés rá.
Hiszen otthoni látogatásaim alatt jó párszor láttam az ilyen – olyan plakátokat, amire akkor még legyintettem. Á, csak a közpénzt herdálják, biztos valakinek a valakijének van egy hirdető cége.
Aztán kezembe került otthon a Fejér Megyei Hírlap, s tágra nyílt a szemem, hogy mekkora egy semmitmondó utolsó bulvár lap belőle az évek alatt. Vezető hír az egy megyei lapban főoldalon, hogy Franciaországban milyen rendőrségi incidens történt. Nem azt mondom, közöljék le, de ne főcímen! Az legyen főcímen, ami ténylegesen helyben, a megyében történt.
Családom szavait használva: Az első 2 oldalt át kell lapozni rögtön, a többit kell csak olvasni.

Folytatva, én némán csak hallgattam és diplomatikus voltam minden ismerősömmel, sőt volt olyan helyzet Húsvét előtt, hogy én érezhettem magam cikin, mert véleményt mertem fogalmazni. Nem egy olyan országban élünk még, ahol a szabad véleménykinyilvánítás az jogom?! Olvasás folytatása