Szülinap 2021

Boldog Péntek 13. kívánok mindenkinek, aki ma olvassa a cikkemet.

Születésnap. Tisztán emlékszem arra, amint ott ültem a Bálna teraszán egy éve, s egyedül ittam a koktélomat. Élveztem a budapesti nyári estét és bizakodva tekintettem az előttem álló 52 hétre.
Most, 365 nappal később az angol barátomnál ébredtem. A labrador kutyája reggel örömmel ugrott az ágyra és bújt oda hozzám. Eskü, a kutya érezte, hogy különleges napra ébredtünk.
Reggeli kávém mellé megkaptam az ajándékaimat is. Egy gyönyörű nagy képeslapot díszdobozban, egy jegyzettartót (Hihetetlen, hogy egy jó hónappal ezelőtt egy papírírószer boltban említettem, hogy de aranyos kis doboz, milyen cuki. Majd születésnapomra becsomagolva láttam újra) Fő meglepetésnek az Emirates libegőzést és 02 Aréna megmászását szánta nekem Mr. Darcy, másnapra.

A születésnapomra elhatároztam, hogy a Rosemary magyar étteremben szeretnék ebédelni. Ha már anyum fősztje idén sajnálatos módon kimarad, legalább legyen valami kis vigaszom. Augusztus 7-én este ránéztem a Rosemary Facebook oldalára: Zárva augusztusban. Na, hogy a jó életbe! Hát lőttek az ebédemnek. Feladtam könnyen.
Mr. Darcy viszont azonnal ráült a netre és googleban kitúrta a ‘Lakehouse magyar éttermet’. Sosem hallottam róla, pedig magyar helyekről mindig tudok. Megbízható? Megéri nekem felutaznom innen délről oda? Normális a kaja? Nem, nem akarok oda menni – eldöntöttem. Pár perccel később beszéltem magamhoz: ne legyél már ilyen morci és elutasító. Nézz pár google képet és Facebookra pillantsál fel. Jó, legyen! Kipróbálni valami újat és felfedezni egy ismeretlen városrészt sosem rossz – meggyőztem magam.

Olvasás folytatása

Karácsony hete 2020.

Túléltem a Karácsonyt Londonban. Nem volt nagy teljesítmény…csak vártam, hogy elteljen december egy hete, azon belül is december 25. A nap, mikor a tömegközlekedés is szünetelt és így nem tudtam messze menni az albérlettől.
A karácsony hetéről számolnék most be, hogyan kötöttem le magam és igazából milyen gyorsan eltelt az Ünnep.

Kimentem a papagájokhoz a Hyde parkba. A kis zöld madarak, akik mindig örömmel várják az embert, és etetésük egy élmény. A táskámban mindig igyekszem tartani kis magvas csomagot, amit az Asdában kemény 90p-ért szoktam beszerezni. Többször kapóra jött, hogy random tudtam sétáim alatt, itt-ott hattyúkat és kacsákat tudtam etetni.

Olvasás folytatása

2020. Karácsony

Karácsony 2020. Hát, ideértek az Ünnepek. Angliában ragadtam.
December 20-tól Tier 4 besorolás alá esik London, vagyis a szabályokat igazán betartva csak indokkal lehetne elhagyni a lakást, s tömegközlekedni sem szabadna. Ám, mivel nincs kapacitás ellenőrizni a rendelet betartását, gyakorlatilag városon belül mindenki azt csinál, amit akar, és oda megy, ahova akar. Én is ezt az elvet követem. Hagyják csak meg nekem, hogy eldöntsem, az egészséges félelmem megléte mellett milyen rizikót vállalok be, kivel találkozom és merre mászkálok.
Karácsonykor beltérben szocializálódni sem szabadva, én pedig majd eldöntöm kinek a lakására is megyek be, ha már meghívtak, köszönöm szépen.

Olvasás folytatása

Ilyen volt Karácsony II.

Karácsonyi beszámoló folytatódik.

December 27-én egy volt osztálytársammal futottam össze Fehérváron. Ő volt a kedvenc fiúosztálytársam. Mindig is szerettem és örülök, hogy a gimnázium összesodort minket az életben.
Anno angolban is segített és ő fogta kezem, mikor életem első telefonos interjújára készültem angolul, még az au pair munka kapcsán. (Bár remélem arra a beszélgetésre nem emlékszik, mert botrányos volt az angolon abban az időben)
Az Országalmánál futottunk össze, s onnan indultunk el a Fő utcán. Café Freibe szerettem volna beülni, teltház fogadott minket.
A színház mellett a Krém cukrászda tűnt még jó opciónak. Szerencsére pont távozóban volt egy asztal, így mázlinkra jutott hely.

Olvasás folytatása

Ilyen volt a Karácsony I.

Az elmúlt héten mindenki azt kérdezte: milyen volt Karácsony?
Mindenkinek azt válaszoltam, hogy remek. Sokkal jobb, mint vártam.

Az elmúlt 6 évben teljesen elszoktam a hagyományos ünnepléstől. December a tengerentúli utazást jelentette nekem, így nem kicsit paráztam rá, hogy milyen is lesz otthon újra. Alapjáraton hideg van és korán sötétedik, szóval attól tartottam, hogy rommá fogom magam unni. Aztán végül nem így alakult.

December 23-án este szüleim felvettek a reptéren és robogtunk is Fehérvár felé. Gárdonyban megálltunk a Gulyás Csárdánál vacsorázni. Anyum ajándéka volt a meghívás, utószülinapi kedvesség.
A magyar konyha továbbra is verhetetlen. Magyar kaják iránti rajongásom sosem fog eltűnni, éljek bárhol is a világában.

Olvasás folytatása

Karácsonyi para

Karácsonyi para.
Pfuu, a héten ráparáztam a Karácsonyra. Szerintem december 24. az év egyik legunalmasabb napja – ítéljetek el a kijelentésemért. A másik oldalról meg olykor az év legelcseszettebb napja is tud lenni.
Az évekkel az emlékek megszépülnek, de nekem az otthoni karácsonyi élményeim valahogy nem szépültek meg. Volt olyan év, hogy tök egyedül magamban fogyasztottam el az ünnepi vacsorát, mert nána, hogy Szentestére kell családtagoknak összebalhézni. És beülni az autóba, elmenni otthonról.
Csodálatos élmény megvolt.
Másik évben a lakmározást követően annyira untam a banánt, hogy leültem számítógépes játékon játszani. (Hozzá kell tenni, hogy anno még nem volt net bekötve, sőt Facebook sem)
A bugyuta Télapós amerikai filmektől kirázott a hideg, a Reszkessetek betörőket meg 25x már láttam, nem fogom megnézni újra.

kevin

forrás: google képek

Olvasás folytatása