Az új család

Az új család…már ezt a cikket egy ideje meg szerettem volna írni, csak nem jött ihlet.

Először is meg szeretném köszönni, hogy követtek és olvastok. A blogom egy olyan felület, ahol kendőzetlenül és őszintén meg tudom osztani az életemet és gondolataimat. Olyan jó, hogy az életemben van egy ilyen oldal és még nagyobb öröm, hogy vagytok ti is, akik követtek a kis utamon.

Vissza a témához. Szeptemberrel el kellett jönnöm az előző családtól, mert a legkisebb gyerek is elkezdte az iskolát, azaz 4 éves lett. A gyerekgondozás lényege a minél kisebb gyerek, vagyis minél nagyobb óraszámot igénylő családok.
A család pedig nem akarta kiadni az utamat, de ugyanakkor meg az anyuka száját húzogatva mondta többször is, hogy igen, ha a gyerek iskolában lesz, hát nem kellek napközben… Olvasás folytatása

Ez most kibukott belőlem

Egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy a lelkesedésem a bloggal kapcsolatban is visszaesett. A hétvégén jöttem rá, hogy miért is van ez, mi van ennek a hátterében.
A nagy harci helyzet az, hogy úgy érzem az életem bizonyos területei egy helyben állnak. Ugyanazok történnek velem ismétlődően, visszatérően ugyanarról írni már a követőimnek is unalmas lehet. Illetve nem kicsit frusztrál az, hogy még mindig nem sikerült előrelépnem xy dolgokban.

Magánélettel kezdhetném azonnal. 10 éven át szingliként éltem az életem. Megvádoltak azzal, hogy lehetetlen magas elvárásokat támasztok a férfiak felé, s ezért nincs senkim. Én meg úgy éreztem, hogy nem volt egyetlen férfi sem a láthatáron, aki minőségi időt heccelt belém és elkezdett volna esetleg invesztálni abba, hogy valami kifejlődhessen kettőnk között.
Nem dög unalom volt, mindig csak szingliségről írni annyi éven át és vödörből csöbörbe esni. De az. Olvasás folytatása

Judy, a film

Hollywood mostanság rácuppant az énekesek életrajzára. Freddie Mercury nagyot szólt tavaly, idén májusban az Elton John mozi sem volt rossz, de kisebb felhajtást kapott. Most pedig itt van Judy Garland.
Barátom szerette volna megnézni, de én is kíváncsi voltam a filmre. Renée Zellwegerre egész pontosan. Mert ő az a színésznő, aki az örök Bridget Jones a szememben. Ugye, egy-egy beskatulyázott szerepet sok színésznek nehéz túllépni, s élete végéig rajta marad.
Bridget után egy Judyt eljátszani nagy váltás. Ez az, ami megfogott, s szerintem még rajtam kívül sok mást embert is.

Olvasás folytatása

Külföldivel Budapesten III.

A barátom magyarországi látogatására tennék végre pontot.
Ahogy korábban említettem, elámult Budapesttől. Kelet-Európa izé bizé szar duma, amit itt hallunk Angliában magunkról, aztán a turista ráébred, hogy nyugati színvonalat tolunk igazából. Budapest meg sokkal inkább hasonlít Bécshez, mint bármilyen orosz városra. Mert sajnos az évek alatt arra is volt példa, hogy valaki megkérdezte, mennyire érződik az orosz behatás az építészetünkben….semennyire, pont úgy.

Ő folyamatosan elcsodálkozott, igazán szép város Pest, nem igaz? A Margit-szigeten átsétálva is, nem győzött betelni a kilátással. Még azt is említette, hogy megérti a szüleimet, amiért örülnének, ha hazaköltöznék…milyen jó tulajdonképpen itt minden. Csak ne te beszélj rá, hogy haza kéne költöznöm…különben is mi turisták vagyunk, fogalmunk sincs mit és mennyit, hogy keresnek Budapesten az emberek és abból mit engedhetnek meg. Mi könnyen vagyunk a száz fontosokat költeni itt.

Olvasás folytatása

30. évem emlékei

Mai írásban visszatekintek a 30. életévemre. Pár emlékezetes eseménybe, s ezúttal búcsúzom is az eltelt időszakból.

Las Vegas

Felvillanyozott az ötlet, hogy a 30. életévemet a bűn városában indítsam. Izgatott boldogsággal töltött el az, hogy Vegasban töltsek el egy hetet. Foglaltam és utaztam. Az első gondolatom már 2017-ben megfogalmazódott, s még akkor augusztusban egy ismerősömnek említettem, hogy jövőre Vegas. Vonzás törvénye alapján, megvalósult. Mikor az ember agyába annyira bekattan valami, s hetente gondol rá, az élet lehetővé teszi a helyzetet.
Vegasban jól éreztem magam, ám 7. napra már kicsit besokkoltam a kaszinók és óriáshotelok miatt.
Az elkövetkező 10 évben biztosan nem akarnék visszatérni, de talán egész hátralévő életemben hanyagolnám majd. Pedig anno még egy olyan elképzelés is beugrott, hogy itt egy esküvő mennyire menő lenne. Aztán, hogy jól körbejártam a várost, jöttem rá, hogy esküvőt itt biztosan nem. Semmi romantika nincs benne és semmi érzelem, sőt még talán a rossz szellemeket is bevonzanám. Nincs rá szükségem.
Mindenképpen szerencsésnek érzem magam, hogy eljutottam Vegasba hosszabban és egy pipa a képzeletbeli bakancslistára felkerült. Olvasás folytatása

8 év Londonban, elmélkedem

8 év Londonban.
2011. szeptember 2-án egy angol apuka összeszedett a reptéren. Majd 2019-ben még mindig itt vagyok 6 családdal és 15 gyerekkel a hátam mögött.
Én Londonban tényleg új életet kezdtem, s lassan, de biztosan az egy évtized felé haladunk már.

Mai napig hihetetlen számomra az egész. Sosem gondoltam volna, sosem készültem arra, hogy hosszútávon elhagyom az országot. Egyszerűen csak megtörtént.
A szerencse az, hogy a sok átdolgozott és szürke hétköznapok, hosszú évek ellenére is csodát látok a londoni életemben. Kimondani, hogy egy világvárosban éldegélek, egy drága világvárosban, s mindezt teljesen egyedül teszem évek óta, egy kis tapsot megérdemel Olvasás folytatása