A táncokról

Mai cikkben a táncokról beszélek. Az elmúlt hónapban 3 különböző táncnak az óráján vettem részt.
Muszáj volt társaságban járnom és szabadságom alatt meg extra időm is akadt rá.

Ceroc
Ez az angol társastánc örök szerelem marad. Könnyen tanulható. Nem a lépéseken van a lényeg, hanem rögtön mozgásokat tanulunk. Így anno már az első alkalom után úgy éreztem, hogy tudok táncolni.

Hátránya, hogy az átlag életkor az simán a 40 körül van. A fiatal 20-on éves embereket abszolút elkerüli, nem tudták trendivé tenni. A honlapjuk is eléggé a régi időket idézi. Sajnos nem azt közvetítik, hogy ez egy pezsgő és élettel teli közösség…
A táncestek meg néha egyenesen a nyugdíjas klub hangulatát idézik. Semmi bajom nincs az idősekkel, de mint fiatal nő, azért köszönöm, a saját korosztályommal szívesebben szocializálódnék egy szombat esti programon.
Egy jó online marketinges csapat kéne nekik, akik felturbóznák a tánc arculatát és menőve tennék azt.  Nagyon örülnék neki, ha végre velem egykorú és fiatal új arcok is járnának tömegével az órákra. Olvasás folytatása

Színházban: Boeing, Boeing

Fehérvárról visszajöttem Pestre. Tervbe helyeztem egy színházlátogatást. Megint megszállt egy ihlet. Körbenéztem kínálat fronton. Thália színházban a Boeing, Boeing megfogott. A tesóm meg egy beszélgetés alkalmával ajánlotta is, így foglaltam. 
A hétfői előadásra szerda este már csak 2 hely maradt. Örülök, hogy szeretnek az emberek színházba járni itthon is. 

A legnagyobb meglepetésre a főszereplőt hát nem Pindroch Csaba játszotta?! Tiszta véletlen, én egészen a kezdésig nem tudtam.
Csabának a szombati filmes este után odaadtam a leghelyesebb pasi díjat a Valami Amerika 3-ból. És erre meg élőben láthattam a színpadon. Az élet szeret, de komolyan. 
Nagyon jó alakja mit ne mondjak, meg kiváló színész is. És több mint 2 órán keresztül nézhettem őt a darabban. 

Hétfőn este fél 7-kor a színház előtt álltam. Gyülekeztünk a kapunyitásra. Előttem egy gimis végzős társaság várakozott. Őket elnézve, én letagadhatok 10 évet. Semmivel sem látszom idősebbnek egy érettségi előtt diáknál. 
Bent leadtam a kabáton és elkezdtem szemezni a pezsgővel, amit egy alkalmazott árult. Adok magamnak ennyi kényestetést. Odaléptem kérni egy édes pezsgőt. Kérdezte, hogy teli töltheti -e a poharat. Töltsd tele persze, légyszíves. Erre a mögöttem lévő néni megszólalt “így kell ezt, egyszer élünk”. Összemosolyogtunk. 
1 pohár pezsgő 1000 ft volt. Megittam hálával, mert van munkám és abból telik nyaralásra. Cheers az angolokra, akik már 6,5 éve fizetnek.

Olvasás folytatása

Moziztam: Valami Amerika 3

Otthon voltam a hétvégén. A szombat este Fehérváron ért. Nem akartam a lakásban ülni és valami ostobaságot nézni a TV-ben. Mi kezdjek magammal? – futott át a fejemben. Hmm, hát miért nem megyek el moziba. Jött egy spontán ötlet. Jó, de mit játszanak egyáltalán, ami még érdekelhet is.
Google kedvesen pillanatok alatt kiadta a lehetőségeket. Ohh, nekem meg nagyra nyílt a szemem. Hát jól látom? Elkészítették a Valami Amerika 3. részét? Hogy ez nekem mennyire nincs meg.
(Könnyen nincs meg, mivel semmilyen magyar médiát nem követek. Főleg azóta nem, mióta centralizálták a cégeket, s egy kézbe kerültek, plusz erősen le van korlátozva a sugározható tartalom)
Így nem meglepő, hogy totál elkerült a magyar film.
De sebaj, én megyek és megnézem ezt. Már csak azért is, hogy támogassam a magyar filmipart. (700 millió forintos költségvetésű filmről beszélünk, amiből 480 millió forint Filmalap támogatás). Durva költségvetés, ha belegondolok. S főleg magyar viszonylatban.

Szombat este a pláza Fehérváron eléggé élettel teli volt. Legalább ott volt élet, ha már a belvárosban alig lézengtek az emberek. A filmre is szépen összeröffentünk, a nézőtér 40% megtelt.
Én a 12. sorba kértem a jegyem, de most már tudom, hogy ezeknél a kicsi termeknél a 8. sorban a legjobb ülni (majd legközelebb).

Olvasás folytatása

Ceroc élmények

Jöjjön egy kis Ceroc élmény. Hihetetlen hálás vagyok, hogy megtalált ez a tánc. Annyi erőt tudok most ebből meríteni és pozitívan hangolódni. Úgy hiányozna, ha nem lenne az életemben.

Tegnap voltam túl 3. estémen és múlt hétvégén pedig egy workshoppon is jártam. Én a tánc részét is kedvelem, de nem tagadom, hogy nagyon bírom benne, hogy mindenféle emberrel tudok találkozni és megismerkedni, beszélgetni. Az idei évet úgy kezdtem, hogy kimondtam: szükségem van új arcokra az életemben.

Januárban egy szabad péntekemen egyedül sétáltam a Temze parton, annyira magányosnak éreztem magam. Tudtam, hogy ezen változtatnom kell. Soha többé nem akarok egy estét magányosan tölteni (kivéve, ha tényleg pont egy kis magányra van szükségem). Szomjaztam az emberek társaságára. És bumm elmentem a farsangi bálba, majd a Cerocon találtam magam. Nem is tudja az a srác, aki a Cerocot ajánlotta, hogy mennyire hálás vagyok neki. Olvasás folytatása

Filmajánló: A legnagyobb showman

Egy ismerősöm vetette fel, hogy a Vue mozikban hétfőnként 5 fontért lehet jegyet foglalni.
5 fontért megnézni egy filmet, nagyon baráti Londonban.

A Greatest (Legnagyobb) showmant szerette volna ismerősöm megnézni. Nekem okés volt. Így egyik hétfőn moziban jártunk. Ismerősöm csak annyit mondott elöljáróban, hogy a cirkusz megalakulásáról szól a mozi.
Közben nekem a munkaadó család mamija is véletlen mesélte, hogy ez egy nagyon jó film! De jó, most megyek megnézni majd – el is könyveltem. Olvasás folytatása

Egy bulis este

Pár héttel ezelőtt random mód egy ismerősöm üzenetet küldött nekem „este soho, jössz?” Utolsó pillanatos dolgokat nem csípem, de mivel szabad voltam és kellemes nyári idő uralkodott, igent mondtam.

Pénteken munka után kikentem magam, felöltöztem és nekivágtam a nyári londoni estének. 9-kor már a szórakozóhelyen rendeltem az első Guinnessem. A hely kongott az ürességtől. Az egyetlen elfoglaltságom annyi volt, hogy stírölni kezdtem a pár jelenlévőt. Sokan pasizásért, csajozásért mennek bulizni. Olvasás folytatása