Mama mesél: Isten éltessen!

Elnézést, de kicsit személyes leszek. Ma ünneplem a születésnapomat és a mami füzetéből a köszöntő részt másoltam be ide. 

A hétre csak ilyen röviden jelentkezem be az írásaiból.
 Most élvezem, hogy Londonban vagyok, hogy szeretet vesz körül, élvezem a barátaim gyűrűjét. Olimpiai izgalom is van bennem, szombaton személyesen tapasztalhatom meg, milyen egy verseny hangulata. A Kajak-kenu döntőjére van jegyem.



Kedves Unokám!

Köszöntelek ma téged.
Kérem a jó Istent, adjon örömöt, erőt, egészséget neked.
A türelem, szeretet ne hagyjon el téged soha.
Fogadd el köszöntő szívünk szavát,
Veled együtt ünnepeljük Születésed napját.
Hisz olyan jó mondani, hogy szeretlek téged.
Az Isten segítsen még sokáig téged.

Szeretettel: Mama

Köszönöm szépen mama a kedves sorokat neked! 

Mama mesél: Az esküvőm

Érkezik az első cikk a Mama mesél rovatba.

Repüljünk hát vissza az időben! Csípjünk el részleteket egy régi házasságkötésből!

A zárójeles kiegészítések az én személyes hozzáfűznivalóim.

1942.január.15-én volt a házasságkötésünk.(Mint olvashatjuk, régen télen volt az esküvő. A egyik fő ok pedig az állattartásban keresendő. A disznók és meghízott kacsák ilyenkor kerültek kés alá, ami a házi lakodalmaknál a vacsorához adta a húsokat. A másik ok pedig, hogy nyáron volt munka bőven. Dolgoztak a mezőn, otthon is, nem volt senkinek ideje olyankor főzni lakodalmakra.)
Nagy hó volt, egész éjjel tisztították az utat, hogy a szánkóval (Ezt a szánkót olyan szerény hintónak tudom csak elképzelni) tudjunk majd közlekedni. A szánkót két fehér és két barna ló húzta, amin a mennyasszony és a vőlegény utazott a tanukkal együtt. Csengők voltak erősítve a járműre, amik szépen szóltak, így tudták az emberek, hogy jön az ifjú pár. A templomnál, Donát kápolnánál (A kápolna Öreghegy szívében található. A II. Világháborúban tönkrement, majd a 90-es évek elején építették újra.) már sok nép várt. Kint szép fehér volt minden, a nap pedig sütött. Három óra volt, mikor a templomi szertartás elkezdődött. Orgonaszó kíséretében bevonultunk az oltárhoz.

Hazafelé kerülővel jöttünk, elmentünk a fényképészhez is. Otthon aztán örömmel és zenével fogadtak. Közben beesteledett, a finom vacsora tálalva lett, kezdődhetett a tánc.
A menü: leves, pörkölt nokedlivel, sült húsok, kacsasült.
Desszert: torták, sütemények
Ital: szóda, bor, kávé (igen, hol volt még akkor műanyag üveges 2 L-es üdítő, gyümölcslevek!)
A lakodalomban körülbelül 20-n voltunk, a család mindkét részről. Jót mulattunk, jó visszagondolni rá.
 Később ideért az éjfél, itt volt az ideje a menyasszonytáncnak, a menyasszonyságomnak vége. Szép rózsaszínű ruhát adtak rám, piros kendőt kötöttek a fejemre, és egy kis piros kötényt viseltem még. Innentől kezdődött az asszonyság. Az új ember (a férj) pedig gyűjtötte egy tálba a pénzt. Nekünk 240 pengő gyűlt össze, nagyon örültünk neki. Később a pénzből konyhabútort csináltattunk.
A rákövetkező nap meg a bátyámmal mentünk el nászajándékot venni. Ő Kassán lakott, ott volt főállásban szakács egy katonatisztnél. Vele voltunk ajándékot nézni, sok szép edényt kaptunk tőle, még most is megtalálható pár belőle a lakásban.
A nővérem meg étkészletet ajándékozott nekünk, de még másoktól is kaptunk ezt-azt.  
Anyukám a lakást adta nekünk.
Nagyon boldogok voltunk!  1942.január.15. egy igen szép nap volt az életemben.

A fent olvasottak alapján láthatjuk, hogy a 40-es években igen egyszerű, ám gondolom annál meghittebb esküvők voltak. A családi háznál volt a lakodalom, otthon főztek. Szerintem a desszertek is mind valamelyik családtag keze alatt születtek. Másrészt pedig az felett sem szabad elsiklanunk, hogy a II. világháború már javában tombolt. Nem voltak azok olyan könnyű idők.

Mama mesél: Jön az új rovat!

Elindítok egy új rovatot az oldalon. Az ötlet onnan jött, hogy a mamám is ír! Bizony! Lassan közel a 90 évhez felfedezett magának egy új hobbit.

Szegény sokat van otthon egyedül, a mozgásában is korlátozott. Így magányban megélni minden napot nem egyszerű dolog. Rádiót szokott hallgatni, és ha éppen úgy jön, írogat a régi időkről. A tesóm vásárolt még 2009-ben egy füzetet neki, hogy abba meséljen a korábbi dolgokról. Innen indult a történet, innentől kezdve teltek a sorok. Én csodálom érte a mamámat, ilyen idős fejjel még milyen jól tud fogalmazni és mindent kézzel leírni!, igazán elismerésre méltó teljesítmény.
A mama még tényleg a régi világban volt gyerek, nőtt fel. Fogalma sincs mi az az internet, egyáltalán az egész virtuális világ. Ellenben tudja, hogyan kell otthon szappant főzni, az állattartáshoz is ért, a növények vetési és aratási idejét is jól ismeri stb. Ő egy letűnt kor élő és talán utolsó (az utolsók közötti) képviselője, a szememben igazi érték! Ő maga a személyével egy csoda.
A kézzel írt füzetéből fogok mazsolázgatni, történeteket virtuális papírra vetni. Néha csak egy-egy rövid sor, de néha pedig hosszabb terjedelmű szöveg fog érkezni.
Nyissuk ki hát szívünket, haladjunk vissza az időben! Engedjük, hogy a mama elrepítsen minket egy évtizedekkel korábbi világba!