Budapesten külföldivel

Külföldi barátom Magyarországon járt látogatóban.
Bevezetésként elmesélem, hogy nem is indult ez olyan egyszerűen. Sikerült egy olyan pasit kifognom, aki nem a tervezés és szervezés mestere. Sőt, vele 2 napra előre nem lehet fixen megbeszélni semmit. Ha meg csak azért is rágom valami miatt a fülét, azt szokta mondani, hogy „nyugalom, túl sokat aggódsz”. Vagy „Majd lesz valahogy. Minden jól alakul”.
Mikor már tudtam a saját szabadságom a fentiek ismerete miatt és csak pár hónap kapcsolat alapján tudtam, hogy vele idén biztosan nem lesz közös nyári vakáció. A legtutibb, ha magamnak megveszem a jegyem otthonra, s majd felajánlom, hogy csatlakozzon. Nem akartam úgy járni egy utolsó pillanatos repjegyvásárlásból kifolyólag, hogy akár 300 fontot fizessek Ryanairre…
Anélkül, hogy vele igazából egyeztettem volna, magamnak akartam biztosat és tervezni. Olvasás folytatása

Családi kirándulás

Nyaralás Magyarországon. Családi hagyomány, hogy szüleimmel kirándulunk egyet az országban, a helyszín választási joga pedig az enyém.
Az évek alatt így voltunk a Szentendre Skanzenben, Nádasdy-kastélyban, Pannonhalmán, Ópusztaszeren, Velence korzónál vagy hajókáztunk Siófoknál a naplementében. Általában mindig van egy előre kigondolt óhajom. Ám idén semmi érdemleges nem jutott eszembe.
Csütörtök este még nem tudtam merre megyünk Pénteken. Majd googlet segítségül hívva kerestem helyeket a Balaton körül. Ekkor akadt meg figyelmem Szigligeten, mert a vélemények alapján az egyik legjobb panorámát kínáló vár a magyar tengernél, amit ráadásul nemrég fel is újítottak. Olvasás folytatása

Sztereotípiák

Közel 2 hét hallgatás után, újra írok. Magyarországi aktív élmények előtt egy kis kitérővel kezdeném.
A mostani cikket nem szabad halál komolyan venni, lesz benne sztereotípia, ami sosem a tömegre igaz, hanem kis csoportokra avagy személyekre csupán. Szóval a barátom itt járt Nyugat-Európából, s tapasztalt. Első útja volt a Közép-(Kelet) Európai térségben.

Ő korábban élt New Yorkban is, az elmúlt hosszú években meg Londonban. Ezek a városok a multikulti melegágyai, ahol mindenféle népség együtt él. S éppen ezért volt neki meglepő, hogy nálunk mennyire fehér mindenki. Alig töltött pár órát Budapesten, mikor megjegyezte nekem, hogy nálatok aztán nincsenek feketék.
Hát nincsenek, de nem is gyarmatosítottunk, nem importáltunk olcsó fekete munkaerőt (Lásd Windrush generation), meg úgy nagyjából 1990 előtt se ki, se be nem lehetett jönni – menni nyugat felé.
Nem meglepő hát, hogy Magyarországon a fehér magyarok élnek.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a feketék rosszak, vagy csak a baj lenne velük. A postásunk Londonban fekete, a DPD sofőr fekete, a reptéri buszt is egy kedves fekete úr vezette és múltkor a gázórát is egy szimpatikus fekete úriember jött kicserélni például. Olvasás folytatása

Ilyen volt Karácsony II.

Karácsonyi beszámoló folytatódik.

December 27-én egy volt osztálytársammal futottam össze Fehérváron. Ő volt a kedvenc fiúosztálytársam. Mindig is szerettem és örülök, hogy a gimnázium összesodort minket az életben.
Anno angolban is segített és ő fogta kezem, mikor életem első telefonos interjújára készültem angolul, még az au pair munka kapcsán. (Bár remélem arra a beszélgetésre nem emlékszik, mert botrányos volt az angolon abban az időben)
Az Országalmánál futottunk össze, s onnan indultunk el a Fő utcán. Café Freibe szerettem volna beülni, teltház fogadott minket.
A színház mellett a Krém cukrászda tűnt még jó opciónak. Szerencsére pont távozóban volt egy asztal, így mázlinkra jutott hely.

Olvasás folytatása

Ilyen volt a Karácsony I.

Az elmúlt héten mindenki azt kérdezte: milyen volt Karácsony?
Mindenkinek azt válaszoltam, hogy remek. Sokkal jobb, mint vártam.

Az elmúlt 6 évben teljesen elszoktam a hagyományos ünnepléstől. December a tengerentúli utazást jelentette nekem, így nem kicsit paráztam rá, hogy milyen is lesz otthon újra. Alapjáraton hideg van és korán sötétedik, szóval attól tartottam, hogy rommá fogom magam unni. Aztán végül nem így alakult.

December 23-án este szüleim felvettek a reptéren és robogtunk is Fehérvár felé. Gárdonyban megálltunk a Gulyás Csárdánál vacsorázni. Anyum ajándéka volt a meghívás, utószülinapi kedvesség.
A magyar konyha továbbra is verhetetlen. Magyar kaják iránti rajongásom sosem fog eltűnni, éljek bárhol is a világában.

Olvasás folytatása

Otthon, benyomások

Karácsonyi beszámoló helyett, jöjjön most egy személyes benyomások cikk.

Az elmúlt napokban többen győzködtek, hogy haza kéne költöznöm, mert a fizetések „elszálltak” és soha jobb lehetőség nem volt még állást találni, mint most. Egyik vélemény szerint én simán 600 ezer forintot is kaphatnék a jó angolom és talpraesettségemből adódóan. Biztos? Diploma nélkül 600 kiló…kizárt. De egye fene, ha valaki ad nekem 600 ezert alkalmazottként heti 45 órában és szabad hétvégékkel, hazaköltözöm. Olvasás folytatása